Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-11-29 / 48. szám

Si&fisetésl árak: ntgvcdivre 24.080 kor., egy Nőnapra 8000 kor. Elfsi nim ára darabonként 2000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Fő-utca 1 Telefonszám s 151. Hirdetések milliméteres díjszabás szerli Paupera Ferenc dr. nemzgy. képviselő nagy beszéde a Ker. Munkás-Otthon felavatásán. A Ker. Munkás-Otthon felavatásán Paupera Ferenc dr. nemzetgyűlési képviselőnk sürgős külföldi útja miatt nem mondhatta el ez alkalomra terveze beszédjét. Mult vasárnapi szinházi estélyen a város polgármestere olvasta fe! megbízásából s lapunk hasábjain közöljük olvasóinkkal e méiytartalmw beszéde Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Elkerülhetetlenül szükséges hosszú külföldi út akadályoz meg abban, hogy személyesen mondhassam el azokat az érzelmeket, amelyek eltöltenek engem akkor, amikor a mai házavatás jelentőségére gondolok. Kérem hallgassák meg ezeket az érzelmeket és igénytelen gondolatokat azzal a türelemmel és jóakarattal, amilyen hazámért lángoló meleg szeretettel és aggodalommal irom őket. Hosszú utazásom közben, amidőn idegen tájak, vidékek, kicsiny falvak és nagy városok között röpít felváltva tova a vasút és autóm, szinte percrőlpercre változó viszonyok közé jutva, elég időm van elmélkedni azon, hogy voítaképen az élei is nem más, mint egy rövid utazás, amellyel az örök nemlétet megszakítjuk. Egy utazás, amely telve van változó benyomásokkal, szép tájakkal, szeretettel, fáradsággal és szomorúsággal, vágyakkal és reményekkel, aggodalommal, fájdalommal és bánattal. És ha ez utazás alatt feltesszük magunkban a kérdést, hogy quo vadis ? — hova vezet utunk? melyek hát azok az állomások, amelyeken a ma kultúrájának az embere kell, hogy keresztülhaladjon ? mi az hát, ahol és amiben nyugtalanul kutató lelkünk megnyugvást talál ? mi a célja az életnek?: akkor ezekre a kérdésekre sok filozófiai teórián keresztülvaj udva, a materiállzmus birodalmait átkutatva, véftl abban nyugszik meg agynak, hogy véges lényünkkel, véges agyunkkal a végtelen problémát megoldani nem tudjuk és visszatérünk sok benső harc és küzdelem után azokhoz az állomásokhoz, amelyen áthaladnak évszázadokon keresztül a különböző generációk és amely állomásokat minden községben, minden városban ott látom, amerre aútóm vagy vonatom halad, a templomhoz és az iskolához. A templomhoz, melynek csúcsáról erkölcsi életünk végső célja, az Istenhit ragyog, le messze tájakra. Az iskolához, amelynek tetejéről az emberi tudás fénye ragyogja be a világot. És én e két szimbolikus épületről leragyogó fényben látom az emberiség igazi és végső célját, mert e kettő együttvéve a tökéletesség, az Istenhez való hasonlatosság. Igaz, nem egyszer hallom és olvasom, hogy ez a két fény örök ellensége egymásnak. Ám én azt állapítottam meg, hogy a templomokra és iskolákra ugyanazon égboltozatnak ugyanazon napja szórja sugarait és azt tapasztaltam, hogy e sugarak a legmelegítőbb sugarai a világnak és hogy az összes nemzetek és népek, az összes osztályok és fajok, a különböző hitvallást vallók összessége, mind-mind csak ebben a napsugárban találhatnak és találnak is egymásra. E kettősnek látszó és mégis egységes fényesség az, amely az emberiség útjának messzeségében felénk világít, amely felé az élet és az egész emberiség vonata száguld már évtizedek óta. Az m otthofl is, amelyet most munkásaink számára emeltünk, iskola a szónak ebben az értelmében. A művelődésnek és szellemi fejlődésnek hajléka, tehát szintén egyik instrumentuma az élet és az emberiség végső céljának. Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Próbáljuk meg e Munkás-Otthon elnevezése kapcsán megmondani, hogy mi is ennek az intézménynek a célja és mi a jelentősége? Otthonnak nevezzük ezt a házat. De hát lehet az embernek kétféle otthona? Azon a drága otthonon kivül, amelyben mindennapi álmunkat alusszuk és mindennapi kenyerünket fogyasztjuk, amelyben asztalunkat legkedvesebb véreink ülik körül és ahol a házi tűzhely melege sugárzik? Lehet ezenkívül az embernek még egy otthona? Az ó- és középkor emberének csak egy otthona volt. A mai kor embere számára azonban szűk lett ez az otthon. Viszonyaink végtelen bonyolult állapotában, egyre jobban kialakul és kiérik az egyes embernek közéleti és politikai élete. Mindnyájan sokkal erősebbek vagyunk közéleti lények, mint valaha, s amint egy kiváló angol iró mondja : „minden mai ember, ha szolga is, némileg fejedelem, aminthogy minden mai fejedelem némileg szolga is". Azt jelenti ez, hogy a mai ember természeténél fogva és a viszonyoknál fogva bizonyos mértékig szükségképen politikai irányító és tervező és hogy immár az emberi természettel jár az az ösztönünk, hogy az állam és társadalom szervezésével foglalkozzunk és arra befolyást gyakoroljunk. Ez a tulajdonsá az, amiben a modern embe minden más korok emberétí lényegesen különbözik. Az ál lamszervezés tudománya t. egyre pozitivebbé vált. A fér ma már nemcsak azok közö^ a szűk keretek között tudj fenntartani a családját, amety ben élete régebben lefolyt, ha nem érzi, hogy a családrc csak akkor gondoskodik igazár ha befolyással van mindazokr a tényezőkre, amelyek az éle tet könnyebbé és elviselhetőbb teszik. Az állam gondolatkör és feladatköre napról-napra nc vekszik és szinte mérhetetle arányokat ölt, szinte felszivj magába a magánélet össze feladatait. A régi ember ner törődött azzal, hogy a folyó szabályoztassanak, hogy a mc csarak kiszáríttassanak, hog jó utakat építsenek, hogy a utcákon jól világítsanak, hog jó kórházak legyenek, hog azokban tudós és humánus or vosok működjenek. A régi em bernek nem tartozott elsőrend gondjai közé, hogy az iskolá jók és egészségesek légyénél hogy a tanítás milyen szellem ben folyik. Nem ügyelt arn hogy a közlekedés és az áru szállítás milyen szabályok sze rint bonyolódik le. Nem tartó zott élete kérdéseihez, hogy a igazságszolgáltatás milyen elve szerint történik, hogy a keres kedelem, az ipar és pénzüg) élet milyen módon szabályoz tátik. Ma azonban, amikor közigazgatás egyre inkább tech nika és orvostudomány, az igaz ságszolgáltatás egyre inkábl élet- és lélektan, amikor a köz gazdasági kormányzat egyr