Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-07-25 / 30. szám

SSSflzetésI árak: nagyedivre 24.000 kor., egy hónapra 8000 kor. Sgyn szám ára darabonként 2000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. HanHBBaHBnHHMHBHHaMKKBBII Szerkesztőség és kiadóhivatalt FS-utca 12. Telefonszám s 151. Hirdetések milliméteres díjszabás szerin ama I M—IUIINMIIIBII—IM «II—AA—MWMM—I Építkezés. A város minden polgára elisme­réssel fogadhatja a városi tanács azon határozatát, hogy a külföldi kölcsönben részesíteni akarja azokat, akik építtetni szándékoznak. Más városok is támogatják minden lehető jóakarattal a hasonló célra törekvő­ket. Pápa városa most nagy összeg­hez jutott, közérdekű célokra, más segítő-forrása hiányában a dollár­kölcsönből szándékozik a magán kis­tőke segítségére sietni a minden izében közérdekűvé vált építkezés terén. De amit a város elbír, mert a kölcsönből esetleg reá nehezedő ter­het sok ezer részre oszthatja, azt az amúgy is sok gonddal küzdő, sze­gényebb sorsú család nem birja el. A nyugodt, egészséges családi ott­honában lakó ember érzi jó sorsát; vágya, törekvése kell, hogy legyen, enélkül szűkölködő embertársát is a megelégedettség felé segíteni, ezért szívesen áldoz — ha arra kerül a sor — eddig viselt közterhén vala­mivel felül is; de elbírhatatlan egy nagyobb áldozat annak, aki csak most keresi a megoldást; miképpen tudna egy kicsi házacskához jutni családja számára. És sajnos, az ilyen nem birja el a felajánlott kölcsönt, mert például 100 milliót csak akkor kaphat, ha már 33 millió készpénze van; de amikor 100 millió kölcsönt kér, csak 69 milliót kap kézhez, mert 18 milliót levonnak árfolyam külön­bözet cimén, 13 milliót pedig előle­ges kamat- és tőketörlesztés réven és végül mégis 13 milliót tartozik fizetni évente, még 19 éven keresz­tül, hogy adósságát letörleszthesse. Erre nem vállalkozhat egy család. Érezzük ezt, azért más módokon kell gondolkoznunk. így e lap mult­heti számában egy nagyon jóakaratú szociális eszme vetődött fel: építtes sen a város a munkások részére la­kásokat. Bizonyára senki sem gon­dol arra, hogy tömött bérkaszárnyák legyenek ezek, kicsi vagy semmi kert­tel, kevés napfénnyel és szabad leve­gővel és a családok részére még kevesebb nyugalommal, hanem az angol és német mintára épített kert­város-szerű kertes kis családi há­zakra gondolunk, melyben a gyer­mek nem alkalmatlan senkinek, kert jébzn a fáradt munkás, iparos, köz­alkalmazott nemes szórakozást, napot, jó levegőt talál, sőt termei, ahol érzi, hogy ura magának; amely kis otthon szeretettel köt a helyhez, a munkaforráshoz, a hazához. Igen, és ennek nagy szociális jelentősége az, hogy a munkás (a közalkalmazott is az!) sokkal értékesebb, önfegyelme­zettebb, egész életberendezésében nemesebb lesz e helyhezkötöttség által. Ma az erre való gondolás kö­telesség. Kell a munkásokat ilyen családi otíhonokkoz segíteni. De a kivitel módját egy tény irányítsa. A vasút mellett és a Tókertben házhelyet kapott 310 ipari- és mező­gazdasági munkás, további 350 tiszt­viselő, altiszt és szolga, összesen 660 család. A törvény értelmében hét éven belül építtetni tartoznak, ha nem építenek, a telek az állam tulaj­donába megy vissza. Egy-egy telek vételára a mai buza értékkei mérve 2—4 5 millió korona, összes értéke 2 milliárd; a hozzávaló utak terü­lete 28 kat. hold, mely 700 millió értéket képvisel, amit a telektulajdo­nosok fizetnek meg és a város tulaj­donába megy át. így a telkek és utak együttes értéke több, mint két és fél milliárd korona. Amig egyrészről ilyen olcsó telket sehol sem lehet a város területén szerezni, másrészről e telkek már a családok birtokában vannak, a rajtuk való építkezést mi sem akadályozza. Annak módját kell tehát megtalálni, miképpen lehet a magánosok birto­kában levő tulajdon telken az itt-ott máris megtakarított és sokak hő vá­gya teljesedése érdekében kifejtendő takarékosságból előálló összegeket az egyes családok és a köznek ér­dekében a termelés felé megindítani, mozgásba hozni. Nem lehetetlenség ez. Több helyen megvalósított példa mutatja. Így a Kispesten megalakult és működésben levő házépítő szövet­kezet. S ha az állam látja, hogy a kis­emberek takarékossága megmozdult a munkanélküliség és a lakásínség enyhiíésére, bizonyára támogatja ezt a vállalkozást, támogatja elsősorban a közalkalmazottaknak adandó s mostanában több helyen emlegetett pár évi fizetés kamatmentes előlege­zésével, melyet sok éven szándéko­zik apró részletben levonni; továbbá a családi házak építésére alakult szövetkezeteknek nyújtandó szállí tási kedvezménnyel, 30 évi adó­mentességgel, esetleg a szövetkezet­nek nyújtandó olcsó hitellel. És ha a társadalom minden rétegéből ala­kult építő szövetkezetnek a béke­beli fizetésük 40%- át élvező köz­alkalmazott tagjai beviszik a közös akcióba a nekik adandó előlegeket, a közösségnek hasznára válik az, mert így például 200 tagból alakult szövetkezet képes lenne már a leg­közelebbi időben 30—40 családi házat azonnal s a többit fokozatosan felépíteni. Nincs ma Pápán egyetlen munkás sem, aki, ha kért házhelyet, meg ne kapta volna. Ha pedig két turnus épülne is fel, a termelt 60—80 kertes családi ház azonnal megvál­toztatja a város lakosságának élet­körülményeit ágy a kenyérkereset, mint az egészséges lakás szempont­jából. Nem tudjuk kellőképpen hangoz­tatni, hogy csak ezen az úton lehet a legkönnyebben, a legészszerübben, a legtöbb eredményt elérni. Hiába reménykednek az egyesek a kül­földi vagy akár belföldi kölcsönben, még hosszabb ideig nem birjuk el. Az állam sem támogathat bennünket — nagy lekötöttségei miatt — az építkezés teljes összegével, vagy an­nak nagyobb részével. Nekünk ma­gunknak kell megindulnunk, a leg­szigorúbb takarékossággal szerzett filléreinkkel. De hiába tudok én ha­vonta akár félmilliót is félre tenni, legalább másfél évtizedik való gyüj • tés juttatna csak el két szobás kis házamhoz. Ha azonban 200-an össze­állunk, a közösség részére sok előnyt tudunk biztosítani a város és az állam támogatásától, a takarékosság­ban való nemes versenyből, az épít­kezési anyagoknak a termelő forrás­ból egy tömegben való beszerzésé­ből, annyira, hogy az építkezési összegnek legalább 7« ával való megkisebbedése, várakozási időmnek legalább egyharmadával hoz köze­lebb vágyam megvalósításához. És az olcsó telken olcsóbban felépített ház — amellett, hogy az én óhajtá­som, tervem, beosztásom szerint épül — mindig megérzi a befekte­tett összeget. Ennek a tervnek alap­gondolatait már összeállították, a részletes kidolgozás a közeli napok­ban történik. Ha kellő megértésre talál, siker koronázza. Csak még egy feltétele van ennek is: most a tókeríi utakon még egy szekér téglát sem lehet végig vinni, mert bevágódik a kerék, ezért nem kapunk erre vállalkozó fuvarost; továbbá víz nélkül sem építeni, sem ott lakni nem lehet. A legelső feladat lenne tehát egy pár jó erős teherbíró hid épitése, kővel megalapozott és lehengerezett kocsi út készítése, a hiddal együtt az utcai viz-főcsövek lefektetése a Bakonyéren túl is fokozatosan azok­ban az utcákban, melyekben a szö­vetkezés lehetővé teszi egyelőre 30—40 ház építését. A szövetkezetbe úgyis elsősorban azok lépnek be, akiknek telke előbbre van. Szükség volna még költségkímélés szempont­jából már most végleges utcai fő­csatorna lerakása, mely az egyes házak vizfölösiegét vezetné a Ba­konyér pariján létesítendő gyűjtő medencébe, hogy onnan villamos szivattyú átemelje a Bakonyérbe. Ennek az eszmének a túlságosan aggodalmaskodók részéről az az ellenvetése, hogy a Bakonyér a grófi kerten megy keresztül, tehát abba ilyen fölös víz a lakásokból be nern vezethető 1 Ezzel szemben áll az a tény, hogy a Tapolca a belső grófi kerten, közel a kastélynál folyik el s mégis belevezették már régen a Jókai-utca alsó végétől a szenny­vizeket, a festőgyárak, tisztító, köz­fürdő vizeit és akkor a külső vár­kert határán elfolyó Bakonyérbe nem lehetne egy gyűjtő medence kétszer megszűrt és egyszerű módon még tisztítható vizét belevezetni? Aztán egy állandó folyást biztosító vizmeny­nyiség a tisztított mederben sohasem lehet olyan kellemetlen, mint a mos­tani itt-ott pocsolyát alkotó romlott, egészségtelen, fertőző vízállás. Az az ellenvetés nem lehet egy nagy egész­ségügyi érdeknek megakasztója. Hogy miből fedeztessék ez a nagy költség, arra nézve megemlítjük, hogy a külföldi kölcsönnek negyedrészét, tehát több mint 2 milliárdot nem jövedelmező befektetésre használhat a város. Ezt adja hát erre az alap­cső célra és akkor eleget tesz a munkanélküliség és lakásínség eny­DCM7ÍT HETIKÉT rtllZ.tl SZÁZALÉKKAL KAMATOZTATJA MERCUR ByDAp£S T­yi n" RÁKÓCZI-TÉR 14. SZÁM. Gyakornok felvétetik. Felső kereskedelmit végzett gyakor­nok, műszaki- és gépkereskedelmi válla latomnál, azonnali belépésre kerestetik. Gyors- és gépírást tu­dók előnyben részesülnek. Hfxtter Vilmos Pápa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom