Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-01-13 / 2. szám

t

5 fS24 január v XXI. évfolyam, 2. szám, 1—OTIF^M ftMKizetésI árak: negyedévre 4580 kor., egy hónapra 1500 kor. ftgyes szám ára darabonként £00 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőségi Lijet-ucea 42. Kiadóhivatal: Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. A KÖLCSÖN UGYE foglal le mostanában minden érdeklődést. A napi sajtó folyton ezt a kérdést tárgyalja, a parlamentben minden fölszólalás ezen kérdés körül forog, a tőzsde idegesen reagál a bonyodalmas ügy minden legkisebb fázisára, a kereskedelmi élet holtponton vergődik. A nagy, ideges érdeklődés teljesen érthető, hiszen állam és egyén szempontjából egyaránt óriási fontossággal bir a kérdés. A laikus szem is látja, a jövő fejlődésünk szempontjából mi minden kapcsolódik ezzel a kérdéssel. A nagy érdeklődésnek azonban van egy szomorú szépséghibája. Nálunk minden poli-' kummá lesz. Ettől az átoktól nem lehet mentes a kölcsönügy sem. Tudjuk jól, hogy ennek az ügynek erős politikai kapcsolatai, vonatkozásai vannak, de tudjuk azt is, hogy mint merő politikumot kezelni bűn a gazdasági konszolidáció, s így a nemzet jövője ellen. Éppen a kérdésnek tisztán politikummá való sülyedése teremtette meg azt az ideges, túlfűtött atmoszférát, amely alkalmas lehet szellemes szó-, tolicsatározásokra, de nem alkalmas a kérdés nyugodt, komoly tisztázására. Semmitmondó frázisok, szólamok füstje veszi körül e kérdést, szakszerű, objektív, a pártpolitika lapujaiból kiemelkedő véleményt alig hall az ország. Szomorú képek rajzolódnak napról-napra a nemzetgyűlési napló lapjaira. Amikor az ország komoly, nyugodt, a kérdés óriási fontosságához méltó tárgyalást vár, akkor botrány botrányt ér a parlamentben. "~Szömoíúah éiTfréTő^Tiogy ez a nivó nem bír el egy olyan súlyos kérdést, mint aminő a kölcsön ügye. Pedig az ország a drága nemzetgyűléstől komoly munkát vár s igazán nem kíváncsi az útszéli szociálj demokrata frazeológiára ! * • i,' A Kath. Növédö Irodalmi estélye. í Szép számú és előkelő közönség előtt folyt le vasárnap délután a Kath. Nő^édő irodalmi estélye, Az irodaimi elet középpontjából, Budapestről rándultak le Alszeghy Zsolt, az Élet főszerkesztője és Sík Sándor, az Élet főmunkatársa, a pápaiak régi ismerőse. Sajnos, Harsányi Lajos és Pál Ödön elmaradtak, de azért az estélyt kitöltő műsor így is eleven és változatos volt. A programm első pontja Alszeghy Zsolt felolvasása volt az olvasásrói. Az érdekes és mélyen szántó tanulmány finoman és megkapóan fejtegette ezt a fontos problémát, amelyet már annyian tanulmányozták annélkül, hog> a végére tudtak volna járni. A kitűnő tanulmányt különben lapunk is közli. Alszeghy Zsolt felolvasása után Németh Döme bstós taná^játszptts Hkeadel-Hubay Larghetto-ját Nemcsicsné Széptóth Mária kíséretével. Ezután a pápaiak kedveltje, Sík Sándor lépett a dobogóra s legújabban megjeient verseskötetéből a Csend bői olvasott fel néhány mély érzésű s kedves költeményt. Majd Pál Ödön Szent Erzsébet clmü novelláját olvasta feí a szerző távolléte miatt Blazovich Jákó főgimn. igazgató. A művészi, igazán a mai kor lelkéből fakadt megható kis elbeszélés általános tetszést aratott. Újra Németh Döme hegedűjátéka következett ezután Nemesicmé kíséretével s varázsolta el a közönséget, A programm utolsó száma volt költemények felolvasása az Élet költeményes tarsolyából. Szebbnél-szebb költeményeket hallottunk Péter József Nagy Miklós és Mécs László műveiből. Programmon kivül volt ugyan, de nagyon is megfért vele Blazovich Jákó főgimn. igazgató felszólítása, ne csak lelkesedjünk, de gyámoíítsuk is azt az irodalmat, melyet bátran adhatunk gyermekeink kezébe, mely igazi felüdülés és nemes gyönyörűség forrása számunkra, melynek illusztris vendégeink annyi idealizmussal, annyi önfeláldozással kitartó harcosai. A lelkes felszólításnak meg is lett az eredménye, s számosan beálltak az Élet előfizetői sorába. A Kath. Nővédő régi működéséhez méltón kezdie meg az idei évet. Kívánjuk neki, hogy a nívós kezdetnek mentől többször legyen megfelelő folytatása. A Pápai Kath, Kör tea estély ét f. hó 12 én, szombaton tartja, melyre a kör tagjait és azok vendégeit szívesen látja az Elnökség. TARCA. ••• Az olvasásról. Jrta és a Kalh. Növédöegyesület irodalmi estttyén felolvasta Alszeghy Zsolt, az „Élet" szerkesztője. Kü'£nösnek tetszik talán, hogy én az olvasásról bátorkodom szót emelni önök előtt, amikor talán önök mindannyian kiformálódott ízléssel egész sereg könyvet választottak ki otthoni könyvállványuk ékességéül, pihenő óráik szórakoztatásául. De talán mentségemül szolgálhat minden idők egyik legnagyobb szellemének, Goethének a szava, hogy: „a jó németek nem tudják, mennyi időbe és fáradságba kerül, megtanulni az olvasást. Ne kem — irja tovább — nyolcvan esztendő kellett hozzá és ma sem merném azt mondani, hogy a célnál vagyok." — Különös mondás, különös annak az embernek az ajkáról, akinek szellemi élete olyan germán szabatossággal elrendezettnek látszik munkái olvastakor, akinek minden látott, megélt vagy olvasott élmény olyan mélyen a lelkébe ágyazódoít, j ahogy ezt Eckermannal v&Ió beszél getései mutatják. Nyilvánvaló, hogy az olvasás szót sem ugy értelmezi, ahogy a közhasználat szokta: nála az olvasás nem betűk és szavak egymásmellé fűzése, nem is a látott gon doiatok tudomásulvétele, hanem ennél több: a saját lelkének munkája ban^vald felhasználása. Erről az olvasásról, ennek a fel tételeiről és követelményeiről szeret f nék én most itt elmélkedni. Az embert sok minden vonj^ az olvasásra. A viiágkormányzö akárat mindenkit, más és más életviszonyok közé iktatott és mindenkire más és hivatást bízott. Úgy vagyunk, mint a nekíáramló hangyaboly, amelynek egyes tagjai különböző irányba siet-, nek szét, és különböző terhet hordva térnek vissza a közös frangyavárosba. A hangyák azonban csudálatos ösztönükkel dolgoznak csupán,, munká juk sikeréért tehát dicséret vagy büntetés nem várhat reájuk, mint ezt Bosels üde könyve költi róluk,..— mireánk, emberekre az Isten egy gyötrően nehéz, de messze felmagaszto sító ajándék keresztet rakott: a szabadakaratot. Ez, a csudálatos erő, amelynek titkán a vtiág bölcseinek legnagyobbjai elmélkedtek hiába, a legutolsó ember legjelentéktelenebb életét is felelősségteljes,hivatássá ne-, mesíü : a rojnboló anyagok vegyi összetételén töprengő kémikusét ép -•úgy, mint a Dunapartnak: szinte állattá aljasult, Cserzett bőrű és cserzett leikü rakodómunkásaiét. Az ember -T- nemi ,is az istennek, de az önnön lelkéhek felelős azéFj, amit végez és elkerülhetetlen kérdésként áll elébe előbb vagy utóbb a számonkérés. Dosztojevszkij könyve, a Halottak háza jut az eszembe. Ez a könyv nem az irodalmasított börtön rajza, azé, amelyet Byron Chilim foglyából vagy Silvio Pellico költeményeiből ismerünk: ez maga az élet a minden szépítés nélkül való rideg másolatában. Dosztojevszkij nem nemesíti meg a böriörtiakóit, nem erkölcsi tanulság kedvéért festegeti őket, nem titkolja ef és • nem gyengíti meg nemtelen indulataikat, — de egyet minden bűnösében megtalálunk, az önnömagukkai való számvetés terhét, amelyet a cinizmus és tompultság elfojthat, -s- teljesen azonban nem tud sohasem megölni, És ez a számvetés a maga józanító percében odatolja az ember elé a kérdést, hogy mennyiben töltötte be kiszabott hivatását, sőt többet tesz, mát előre akaratot szuggerál e hivatásnak mentől teljesebbe betöltésére. Az olvasmányok első csoportja az, ameíy -ebbsn az élethivatásban mély tó el az embert.i Ez az az olvasmáhy^ f anyag, amely a legt«rmászete$eb- \ f ben differencálödik,Piszéit' ap£*akkönyveknek a sorozata csupán, amelyekről beszélni nem lefaöi ittecélom, Hogy az -ügyvéd >és Sijbiró a jogi jcönyvek,ben, az orVQft a? ars medica értesítéseiben, a tanítóé paedagógiai tapasztalat, ,és elmélkedés l lapjain mire szorul és mit

: talál, azt itt ™ - ^ v /,,-