Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)
1924-01-13 / 2. szám
lem lehet áremelő hatása a korona 0'018-as jegyzésének. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának legutóbbi ülésén Kállay pénzügyminiszter hosszabb nyilatkozat keretében kijelentette, hogy a magyar korona jelenlegi 003-as zürichi jegyzését összhangba fogják hozni annak külső és belső vásárló képességével, azaz mintegy 0.0175, avagy 0.0180 körül fogják állandósítani. Erre a nagyfontosságú miniszteri nyilatkozatra azután a magyar gazdasági élet minden ágában éíénk eszmecsere és találgatás indult meg arra nézve, vájjon a magyar koronának u. n. „letétele" milyen kihatással lesz egyrészt az egész gazdasági helyzetre, másrészt pedig, — ami mindenkit a legjobban érdekel — az egyes szükségleti cikkek árának alakulására. Az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság felismerve a kérdés felvetésénnk eshetőségét, igen energikus nyilatkozatot tett közzé, mely szerint nem fogja tűrni, hogy egyesek a korona jegyzésének egységesítését az árak emelésére használják fel s az ilyeneket az uzsorabiróság elé állítja. De az árak emelkedésének meggátlása — persze természetes, gazdasági eszközökkel — nemcsak a fogyasztónak, hanem a termelőnek és az iparosoknak is elsőrendű érdeke, mert az árak emelkedése szűkségszerUleg magával hozná a fizetések és munkabérek emelését, ami ismét csak a termelést és így a külföldéi való versenyt nehezítené meg, sőt előbb utóbb szinte lehetetlenné tenné. Azonban nincs is ok arra, hogy a korona ujabb jegyzésének esetén sz árak emelkedjenek, mert hiszen legtöbb szükségleti cikk ára már most hatást várhatunk. jén, nem a 0 03 as paritás szerint alakult ki, hanem a tényleges, tehát jóval alacsonyabb (0 018) paritás szerint. A korona „letevése" tehát csak a tényleges helyzet elismerése, azaz csupán technikai jeliegü intézkedés. Minthogy a kormány egyidejűleg az export és import fokozatos felszabadulását is tervbe vette, ezzel tulajdonképpen már is megmutatta a helyes utat a fejét esetleg felütő áremelés gyökeres letörésére. Mert ha valamely cikknek az ára dacára annak, hogy a korona 0018~as jegyzése mellett is a világparításon áll, mégis emelkednék, ú^y semmi másra nincsen szükség, minthogy abból a cikkből megfelelő mennyiséget importáljanak s akkor azonnal le lehet törni az áremelkedést. És ez a letörés sokkal hatásosabb lesz, mint az árvizsgáló bizottság papirosintézkedése, mert azt a gazdasági élet legfőbb törvénye: a kereslet és kínálat fogja elvégezni. A korona kétféle kurzusának kiegyenlítése után, természetes folyamatként, az összes árak a világparitás felé fognak törekedni és így azok a cikkek, amelyeknek eddigi ára a világparitás alatt állott, áremelkedést fognak mutatni. Iíyenek lesznek elsősorban a mezőgazdasági termények, melyek mintegy 40 százalékkal van nak alatta a világparitási áraknak. Az állatárak közül egyedül a sertés ára érte el a világparitást. Ezzel ellentétben az iparcikkek árai jóval meghaladják a világparitási árakat és így ezen a téren a szabadabb importtól s különösen a kiviteli és behozatali illetékek eltörlésétől igen jótékony árcsökkentő is, tehát a korona mai jegyzése ideÖsszefoglalva a mondottakat, vifejtegetni nem lenne időszerű. Megszoktuk azonban, hogy különbséget állítsunk fel a szakműveltség és az általános műveltség között: sőt nagyon jól ismertük irodalmi alkotásainkból a szakmiveltség torzalakjait, azokat az örök komikusfigurákat, akik egyoldalú vértezettel bukdácsolnak az élet harcterein. Gondoljunk a színészre, aki állandóan szerepeiből szaval, a jogi nyelv labirintusából kievickélni nem tudó régi magyar ügyvédre, az iskolás gyerekekhez szokott félszeg tanárra: kinek ne jutna az eszébe az életből ís tucatjával az egyoldalúságnak ez a típusa? — Az ember tehát általános műveltségre törekszik: el akarja sajátítani legalább az ismeretek alapjait, hogy ne teljes értelmetlenséggel nézze és hallja az élet és természet titkainak jelentkezését. Ámde akkor, amikor az olvasásról beszélek, nem erre az ismeretközlő olvasmányra gondolok: hiszen ez jórészt az iskola, nem ez igazi élet korszakába tartozik. Az ismeretanyag elemi törzsét ott sajátítjuk el: az olvasmányunk ennek a kiépítése csupán. Ezt a kiépítést — sajnos, — ritkán vezeti következetesség vagy egyenesen törvényszerűség. Az első baj a lépcsők betartásának hiánya: amikor Einstein relativitási elmélete a sajtóban port vert, a műveltség mázának féltése hány embert űzött ezen elmélet szakszerű ismertetéséhez, noha a szakszerű ismertetés megértéséhez szükséges ismeretanyag hiányzott belőlük. A másik baj az ötletszerűség: az után a divat után való önállótlan kullogás, amelyet a — rendesen tendenciózusan dolgozó — sajtó hírharagja csillogtat előttünk. Gondoljunk csak a leszármazástan elméletével könnyelműen terjesztett haeckeli divatjára, a századforduló biológiai kiváncsiskodására, vagy az értékelméletek problémáira — vagy hogy a máról is szóljak: a fajelmélet híres szelencéjére, erre az igazi Pandora-szelencére. Hogy ez az egyoldalúság és következetlenség így elfajullágos tehát, hogy a magyar korona újonnan kialakuló, alacsonyabb zürichi jegyzésének nem szabad áremelő hatással lennie ott, ahol már elértük a világparitási árakat. Már most minden intézkedést meg kellene tenni, hogy a teljesen indokolatlan áremeléstől elvegyék azoknak a kedvét, akik minden alkalmat felhasználnak arra, hogy a leggyengébb gazdasági alapokon álló társadalmi osztályokon ismét eret vágjanak. ************************* * H 1 RIE X • • • • Házasság. Őrffy Imre kincstári főtanácsos, nemzetgyűlési képviselő múlt szerdán vezette oltárhoz Veszprémben Magyar Médit, Magyar Károly veszprémi főispin leányát. Az ifjú párt dr. Rott Nándor püspök eskette, a polgári esketést pedig Bibó Károly alispán végezte. A menyaszszony tanuja iklódi Szabó János kincstári főtanácsos, nemzetgyűlési képviselő, a vőlegényé Schandl Károly földmiveiésügyi államtitkár, nemzetgyűlési képviselő volt. Az ünnepélyen igen nagy számban jelentek meg Veszprém város, a vármegye, Szekszárd város és Tol na vármegye előkelőségei. A Kath. Leánykör ez évi els5 estélyét j3nuár 12 én, szombaton rendezi a bencés főgimn. dísztermében. Az előadás kezdete d. u. fél 6 órakor s műsora a következő : 1. Felolvasás. Tartja Sulyok Dezső dr. 2. Dalok. Zenekisérettel énekli Zachradniczky Ödön: 3. Apróhirdetés/ Vígjáték két felvonásban. Előadják: Pék Manci, Fa Emmus, Mátz Ilonka, Pados Cini, Mayer Idus, Venczák Lenke, Pereszteghy Annus, Domonkos E., Erdős I., Darányi R., Kolbe I., Szűcs Manci. A mulatságosnak ígérkező estélyre felhívjuk olvasóink figyelmét. Jegyek Bajthay E. Deákutcai cukorka-üzletében válthatók előre 2000 1003 és 500 koronás árakon, előadás előtt pedig a pénztárnál. Meghivő. A pápai ker.-szoc. párt f. hó 13 án d. u, fél 6 órai kezdettel a bencés főgimn. dísztermében kultúr estélyt rendez a következő gazdag és élvezetesnek ígérkező műsorral: 1. Elnöki megnyitó, tartja Boksay Endre, pártelnök. 2. Nyugta, falusi történet 1 felvonásban Nyári Andortól. Szereplők: Horváth Mancika, Horváth István, Szabó Imre és Buday Ferenc. 3. Finálé, Fodor Gázától. Szavalja Metzger ÖJön. 4. Beszéd, tartja Kóródi-Katona János, v. nemzetgyűlési képviselő, tb. főszolgabíró, az Orsz. Ker.-szoc. Párt főtitkára. 5. Énekel Harsányi József, zongorán kiséri Pálinkás László. 6. Vén cigány, Vörösmarthy M.-tól. Szavalja Szabó Imre. 7. Inkognitó, vígjáték 1 felvonásban. Irta Ney Káro'y, fordította Pokorny Emánuel. Szereplők: Horváth István, Andi Engelbert, Mikóczy Alajos, Menyhárt Dezső, Németh László, Szedlacsek Lajos, Závory Gyula, Metzger Ödön, Szabó Imre, Molnár József. — Helyárak: I—V. sor 2000 K, VI—XIII. sor 1000 K, állóhely 500 K. Jegyek a Ker.-szoc. Pártirodában (Fő-tér 12.) előre válthatók. — Ezúton is felhívjuk a ker. társadalom figyelmét a kultúrestélyre, mely minden tekintetben élvezetesnek és magas nivójúiak ígérkezik. Ipari alkalmazottak figyel* mébe A győri kereskedelmi és iparkamara közli az ipari munkaadókkal és alkalmazottakkal, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr a hosszú éveken át egy munkahelyen dolgozó ipari munkásokat buzgó munkásságuk elismerésekép magasabb pénzjutalommal és diszes elismerő oklevéllel tünteti ki. A győri kamara területén a miniszter ur 5 ilyen munkást fog kitüntetni, kikre nézve a kijelölés jogával a kamarát bizta hat, annak már mégis az olvasmány megválogatásában van az oka: a közönség szivesebben hallgat itt a nagydobra, mint az egyszerű, becsületes beszédre. Ha a nagyközönség tudomására jutott volna annak, hogy a majmokkal való rokonságot maga Darwin is ostoba túlzásnak mondotta, ha a colloidális lépték nagyképűségéről értesült volna a biológiában, ha az erkölcsi érték dogmáját megértette volna és ha a faj tisztaságának kérdését nem keverné össze a faj józan védelmével, szóval ha olyan könyvekből vett volna tanítást, amelyek nem a feltűnéskedés célzatával, hanem a józan igazságkeresés célzatával íródtak, — nem tévedt volna el a szélhámosok által épített útvesztőben. És szabadjon itt egy igen természetes tanácsot adnom: amikor tudományos tétel felfedezéséről vagy tudományos probléma megvilágosításáról van szó, ne a sajtóban tülkölt idegen nevek munkáit keressék, hanem hallgassák meg az elismert magyar tudósok szavát: mert amazokról sohasem tudhatjuk, nem üresfejü szélkámosok-e, akiket a reklám gőze fúj fel, emezekről ellenben közvetlen tapasztalatunk mondja, hogy egész életüket a komoly tudományos igazság hirdetésére szentelik. Egyszerű és természetes dolog ez, és mégis valami veszedelmes kórság akasztja meg érvényesítését: talán nem is a „nemo vates in patria sua* önök hibája, hanem a hiúság, amely a jobbanértesültség mázát reméli az idegen névtől, amelyre, mint olvasottra hivatkozhat. Pedig a tétel egészen világos: ha ismeretanyag bővítésére gondolok, pozitív ismeret szerzése lehet csak a célom, — nem a prolematikus értékű, hanem a tudottan értékes forrásból veszem tehát. Az ember, ugyebár, nem szívesen iszik az ismeretlen vidék ismeretlen ismeretlen kútjából, — minek innék tékát abból olyankor, ha egészséges és jónak elismert hazai kútból meríthet szomjoltót?