Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)
1923-10-07 / 40. szám
PBFB ES aisflutésl árak: negyedévre 3000 kor., egyhOnapra 1000 kor. ggyes szám ára darabonként 300 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Keresztény Nemzeti Nyomda. Telefon 11. sz. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. 9 magyar hathoiicizmus seregszemléje. Háromnapos fényes ünnepség keretében tartja a magyar katholicizmus őszi seregszemléjét. Vasárnap délelőtt a főváros ragyogó bazilikájában fölzúg az ima: „Veni Sancte Spiritus!" s a kegyelmet esdő himnusnak szerteszét az országban ezer és ezer visszhangja támad. Mindannyian, akiknek szent és drága a magyar katholicizmus, a jövőért aggódó lelkünk nagy hitével imádkozunk, hogy a három napnak ne csak sok virága, illata, da gazdag gyümölcse is legyen. Tudjuk, hogy a három napot bevilágítja majd a lelkesedésnek a lángja, lelkünk minden erejével imádkozunk, hogy a lángok alatt hatalmas parázs is izzék, amelyből jusson majd a legkisebb falunak is. Sok reményt kötünk e három szép nap munkájához. Várjuk mindenekelőtt, hogy erősebb, gyakorlatiasabb lesz a katholikus öntudat. Erre a nagy erőösszefogóra szükségük van kath. intézményeinknek, mozgalmainknak, de nagy szüksége van az egyénnek is! Valami lankadtságot, fáradságot látunk sok téren. Sokszor találkozunk közönnyel, meg nem értéssel, amikor katholikus ügyről van szó. Tevékenységünkből hiányzik az eredményesség titka, biztosítéka, az egység. Sok erő hever parlagon, amelyek pedig működőben vannak, nem vesznek akárhányszor tudomást egymásról, külön utakon járnak. Az élet sok mindent dob a nyilvánosság felszínére, amire a magyar katholicizmusnak élénken kellene reagálnia, s mi fásultan, közömbösen vesszük tudomásul. De hagyjuk a fölpanaszolást és bízzunk! E három szép nap fénye reávilágít majd azokra a nagy erőkre, amelyek a magyar katholicizmusban fölhalmozódnak. Az erők meglátása pedig mindig emel, öntudatosít. A táborban, amely ismeri a maga erőit, ki kell gyúlnia a magába-bízásnak. Szép, lelkes, tüzes lesz e három nap. Ünneplőben jár a magyar katholicizmus e napon a hideg, közömbös, az anyagi előnyökért vívott elkeseredett harc zajától fölvert fővárosban. Kell az ünnep, a lelkesedés. De ez az ünnep ne csak zárjon, de százszor inkább kezdjen munkanapokat! S erre vonatkozik a mi különös reményünk az idei kath. nagygyűlést illetőleg. A kath. nagygyűlés ne zárúljon a jövő keddi Te Deum-mal, hanem levetve az ünneplőt, álljunk n«ki a hétköznapi munkának! Ez a három nap érdemileg csak úgy lesz szép, ha szép lesz a folytatása. A seregszemle meg fogja mutatni a hiányokat is, a vezérek reámutatnak majd a pontokra, ahová erős, munkás kezek kellenek, s mi, a katholikus tábor katonái munkára és harcra elszántan állunk a kijelölt helyre! Ebben a reményben együttérző nagy szeretettel, munkára, harcra kész lelkesedéssel köszöntjük a budapesti tábort. ** ** * ********* *** *** * ***** Eljegyzés. Osztermann Stefikét eljegyezte Horváth László szombathelyi törvényszéki irodatiszt. A felvidéki választások. Az elszakított Felvidéken és a ruthének által lakott területen jelentős esemény játszódott le a közelmúltban. A cseh kormány váratlanul kiírta a községi és megyei választásokat, tagadhatatlanul azzal a célzattal, hogy a felvidéki lakosságot meglepetésszerüleg fogja érni a választás s ebben a zavarban halászhat a cseh kormányhatalom. Számításuk azonban nem ütött be. Három heti elkeseredett küzdelem után az egész Felvidék területén csáfos kudarcot szenvedett a cseh kormány, s mindenütt fényes győzelmet aratott a keresztényszociálista és a Hlinka pár. Az ellenzéki pártoknak ez a fényes győzelme a szószoros értelmében szenzáció számba megy, mert éppen az a párt, amelyiknek a cseh parlamentben többsége van, a szociáldemokrata párt, teljes vereséget szenvedett a küzdelemben. Ez a tény mindenesetre gondolkodóba kell, hogy ejtse a hivatalos cseh kormányhatalmat, mert a dolognak igen messzemenő következményei lehelnek. A cseh politika rövidlátása most az első alkalommal, amikor a községi és megyei választásoknak az TÁRCA. ••• Janka önnálló lesz. Iría: Mohos. A vendéglős a szokásos üdvözléshez még ezt a kérdést is hozzátette: — Nagy temetés volt kedves Kovács uram, vagy pedig kis temetés ? Az öreg Kovács bácsi szerényen csak ennyit mondott: — Csak kis temetés volt, kérem szépen. S a vendéglős már ugrott is a konyhába, majd a söntésbe és harsány hangon adta ki a parancsot: — A Kovács írnak vigyetek ki a kertbe kis pörköltet és három deci bort! — S mosolyogva hozzámondta: Ma csak kis temetés volt. Tudta jól az öreg temetkezési vállalkozó szokását. Csak akkor mert egy rendes porció pörköltet és félliter bort kérni, ha nagy temetése volt három pappal, harangozással, félfontos gyertyákkal, aranyos kocsival, tollas emberekkel s mindenféle parádéval. Ez jói jövedelmezett. Egyébként csak a kicsiny porció járta. | Mert hát nagyon takarékos ember volt az öreg Kovács bácsi. De aztán meg is volt ám a látszata I Takarékkönyveiben igen szépen gyülekeztek az ezreseket jelentő számok. Állhatott már vagy százezer koronáig. Nagy összeg volt ez már abban az időben, amikor az ezer koronások oly ritkák voltak, mint a fehér holló. Emlékszem, hogy mennyire megbámultuk kiskoromban az olyan gyereket, aki az apjánál ezer koronást látott. Mennyire irigyeltük, amikor rágondoltunk, hogy a mi édes apánknak csak ezfist forintosai, meg koronásai vannak. De azért nem mindenben volt ilyen zsugori az öreg Kovács bácsi. Leányát uri módon neveltette. Beadta teljes ellátásra az angolkisasszonyok intézetébe. Ott volt, mig csak a tanév tartott s a lehető legfinomabb nevelésben részesalt. Mikor az első év végén megjött a kis Janka, alig ismertek rá az emberek. Nem futkosott be már a mfhelybe, mint azelőtt szokta megtenni s nem szedegette össze kisgyerekesen c koporsó-gyártás hulladékait, a fényes, cifra papirmassészalagdarabocskákat, hanem legtöbb nyíre a szobájában tartózkodott, skálázott zongoráján rendületlenül a szomszédok nem kis megrökönyödésére. Borzasztó valami lehet az órákhosszáig eltartó skálázást végigélvezni. Ez olyan rettenetes valami lehet, mintha az ember ugyanannyi ideig áznék szakadó záporesőben és sehogy se volna menekülése. De Janka mindezzel nem törődve, gyorsan futkoztatta ujjait a dúrok és mollok hangsorain. Csak akkor szakadt félbe e művelet, amikor az öreg Kovács bácsi otthagyta műhelyét s benézett néhány percre a kis leányához. Mert nagyon is kisleány volt életkorra ez a leány az öreg emberhez viszonyítva. S a köztük levő „apa s leánya" vonatkozás sok szóbeszédre adott okot. Az igazságot persze senki sem tudta biztosan. Mély titok fedett el mindent. Az sem volt bizonyos, hogy Janka leánya volt-e az öreg urnák, vagy pedig unokája. A radikálisabb titoknyomozók mindezen homályosság ellenére határozott dolgot is állítottak. Szerintük se leánya, sem pedig unokája nem volt, piég csak nem is rokona. Hanem vaiami előkelő famíliából származott. A főszerepet rangos és családos férfi játszotta s mivel a leány neve megegyezett az öreg Kovácséval, rátestálták a kis porontyot a gyereket akaró emberre. S így lett Janka Kovács bácsi leányává. A felesége is élt még akkor az öreg urnák. S olyan nagyon megörültek a kis porontynak, hogy maguk sem hitték el a vaió igazságot Vérükből való vérnek érezték a kis Jankát s nevelték, mint a szemük fényét. Azt is mondták még ezek a szélsőségesek, hogy könnyű nekik ezt a költséges nevelést megfizetniök, amikor a rávalót fölösen is megkapják az érdekelt felektől. De hogy ez tényleg igaz lett volna s így lett volna, ma sem akarnám elhinni, pedig azóta már sokszor láttam összeomlani hajszálnyi pontossággal precirozott törvényeket, s láttam ingadozni nagyon sokszor erős elhatározásé, meggyőződéses embereket. Meg azután nekem tökéletesen
