Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-08-19 / 33. szám

Papa, 1923 augusztus IS, vasárnap. Ara 150 kor. XX. évfolyam, 33- szám. PHPH ES YIDEKE MMMI^^ 111IIIIII llfc IIMI JJilMIBHIlfflWIIBllfliL'llffl/Mii 'MBWB'BIILBIIIIlllWBfWHBH^^ »6 fizetési árak: negyedévre 10C0 kor., egy hónapra 400 kor. Igyci szám ára darabonként 150 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Keresxtény Nemzet! Nyomda. Telefon 11. sz. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Szent István napián. Irta: Bareza Kornél. „Hol vagy István király? Téged magyar kiván, gyászos öltözetben teelőtted sirván". - Talán soha öntudatossabb keservvel, epedőbb sóvárgással nem csendült fel ez ének CsonkaMagyarország templomaiban és elszakított véreink ajakán. Hol vagy István királv, hol van a te mély bölcseséged, mely oly biztossággal látott bele a magyarság jövő • századainak méhébe, hol van a te királyi erélyed, mely vaskézzel állította bele népünket a tőle kijelölt útjainkra? Kevés nép van, melynek kultúrtörténete élére oly eszményi alakot állított a Gondviselés, mint a mienk. Európa bástyájának szilárd alapokra volt szüksége, hogy megállhassa azt a nehéz, véres küzdelmet, meÜyet immár kilencszáz éven át kevés megértéstől támogatva, de annál több gyűlölettől gáncsolva Európa művelődéséért becsülettel végigszenvedett. S hogy árvaságunkban is megállottuk a sarat, nagyrészben annak a fönséges egységnek köszönhetjük, mellyel első nagy királyunk a vallás alapján a hazaszeretet láncaival koronájához fűzte minden magyar szivét Azóta a szent korona tisztelete volt a turáni átoknak, a pártviszálynak az ellenlábasa, ez volt villámhárítónk az ég haragja ellen, ez volt fennmaradásunk záloga s hordozójának egyénisége szerint változott Magyarország arculatja. Addig voltunk nagyok, ameddig az egység volt ihletőnk, akkor váltunk koldusokká, amikor az eszményünket eltérő utakon kerestük. Csodálattal hódolunk a nagy király emlékének. Benne a lángész egy apostol fáradhatatlanságával egyesült. Többet alkotott, mint őutána két nemzedék. S aki a múltban valóság volt, századok multán ma is eszményképünk. Benne megtaláljuk a magyar lélek minden vágyát, minden bizalmát. Mentül jobban csüggünk emlékén, annál fájóbban érezzük a jelen hiányait. Négyszáz év óta egyre jobban távolodunk szellemétől, idegen gondolatok, idegen erkölcs hódítanak teret. Azóta a magyarnak „lankadnak szüntelen vitézlő karjai, nem szűnnek iszonyu sírástól szemei". De ne féljünk! Szent István koronája, Szent István országa — ma sem üres frázisok. Még a mi fásult, a jelen élet küzdelmeibe belefáradt s a magyar érdekek pusztulása, bukása miatt erélytelenül panaszkodó népünket is föleszméltetik e nevek és tisztelettel töltik el Szent Istvánnak a múlt ködébe vesző glóriás alakja iránt. Az a titokzatos erő pedig, melyet e nevek minden kétségbeejtő állapotunk ellenére mozgásba hoznak, ott rejlik, ott él, munkát erjeszt, érlel a lelkek mélyén, minden külpolitikai szellőre fölrezzen, csak az időre vár, hogy ismét alkotó erővé váljék. S a horvátok, tótok, rutének zöme, ha kifelé nem is, bensejében együtt ünnepli velünk első királyunk emlékét, ki szent koronájával jogot hozott létre s romolhatatlan jobbjával ki is fogja vivni minden tisztelőjének egységét, egyesülését. A tettek beszélnek. Mint lapunk legutóbbi számában jeleztük, a Földhitelbank Részvénytársaság július 3l-én iartotta közgyűlését, melyen dr. Paupera Ferenc alelnök - vezérigazgató, kerületünk nemzetgyűlési képviselője elnökölt. Az 1922. üzletévről előterjesztett zárszámadás, melyet egy 56 millió koronás alaptőke gyümölcsőztetése terhelt, 78,896654 — korona tiszta nyereséggel zárult. A közgyűlés határozata értelmében az 1922. évi osztalékszelvények augusztus l. napjától kezdve a bank pénztáránál 200 koronával (100%) kerülnek beváltásra. A közgyűlés továbbá hozzájárult dr. Paupera Ferenc elnök azon javaslatához, miszerint a jelenlegi 84 millió koronát kitevő alaptőke 130,000.000 koronára felemeltessék. A kibocsátási feltételek a következők: .2 drb. régi részvény alapján egy új részvény vehető át 25.000 korona átvételi árfolyamon, amely az igényjog gyakorlásakor fizetendő be. Az elővételi jog 1923. évi augusztus hő 2 ik napjától augusztus 10 ik napjáig bezárólag gyakorolható, a Földhitelbank Részvénytársaság főpénztáránál. Az alaptőkefelemelési művelet befejeztével a bank saját tőkéi, mintegy 6 milliárd 400 millió koronára fognak emelkedni. A közgyűlést követő ülésen az igazgatóság dr. Paupera Ferencet elnökké és Sir William Garthwaije Bart-et alelnökké választotta. A közzétett évi jelentésből megtudjuk, hogy dacára a korona esésének, sem a földbirtokok értékét, TÁRCA. ••• Sóhaj a végeken. MECSEK TETEJÉN. Mecsek tetején Megállottam én: Kipirult orcájú Ifjú, víg legény. Mosolygott az ég, Dalolt a vidék, Napsugárban fürdött Távol messzeség. S ott, ahol az. égnek A föld kezet ád, Megláttam a szegény, Elrabolt hazát. Ködös lett a táj, Ráült a homály És csak azt éreztem, Hogy valami fáj. Árnnyá lett a fény És egy bús legény Imát rebegett a Mecsek tetején. Péc», 1923. VISEGRÁD ORMÁN. Visegrád ormán megállok egyedül, Látniakaró dacos, vad, magyar — Lenn nóta harsog, cigány hegedül. Elnézek daccal a szürke, ös Dunán, Elnézek a kéklő hegyek felé Messzire távozó bús felhők után. Sötét fellegek, tovaszálló árnyak, Tibennetek a rab Magyarhonnak Könnyebbe fulladt sóhajai szállnak. Zene szól... Hívnak ... Nem megyek... • [Maradok ! Nézek, csak nézek bús felhők után — S rab magyar bánatban sírva fakadok. Visegrád, 1923. Kohúnyi Imre. Oláh fogságban. Irta: Kerék Péter* (Folytatás és vége.) — Agyonlőnek mindenkit I — Elpusztítanak minden magya 11 — Ismétlik az 1848-i kegyetlenkedéseket. Végtelen izgalmat keltett a bizonytalanság, hiszen hasonló vadállati kegyetlenségről csak egyszer hallottak, azt is az oláhok követték el az egész világ megbotránkoztalására. — Láttam ma, mikor befalazták az alagút alsó végét! — Megbízható forrásból tudom, hogy beterelték valamennyit az alagútba és mindkét végét befalazták. A lakásomba beköltözött főhadnagy mondta, aki egész éjjel nem pihent le, nem merle a gyertyát eloltani — újságolták a lesújtó hirt a hatalmas fantáziájuak. — Nem hallottatok morajlást az éjjel ? — kérdezték egymást a meggondoltabb emberek, mert lelkük legmélyén ott ült a befalazás lehe tőségének gondolata. Az izgalom nőttön-nőt, sőt annyira fokozódott, hogy — dacára a szigorú tilalomnak és huszonöt botnak — az emberek csapatokba verődve tárgyalták a tegnap esti lövöldözést. A katonaság, rendőrség tehetetlen volt. Ezért is, de meg félve, hogy ez a hír bejárja a világot, mint ahogy reggel már egész Erdély tudta, elhatározták, hogy földszinti szobákban helyezik el a foglyokat. Még végre sem hajtolták a jobb belálásuak által keresztülhajtott határozatot, már is megjelent a térparancsnokságon egy hölgybizottság, köztük oláhok is és: — Engedélyt kérünk arra, hogy meglátogathassuk, fehérneművel és élelemmel elláthassuk a foglyokat — kérték a tábornokot. — A katonai regula ezt nem engedi meg — hallja a tábornok kurta válaszát az asszonyküldöttség. — Gondoljon saját családjára tábornok ur -— könyörögnek tovább. — Lehetetlen kérem, mert a szabály, szabály ... — próbálja visszautasítani a kérést, de a nők nem hagyják magukat, tovább ostromolva, végre is kényszerítik, hogy kérjen telefonutasítást Bukarestből, ami megt történik, az engedélyt megkapják, Megindulnak a brassói asszonyod a Fellegvárba nagy kosarakkal, megrakva minden jóval. A főbejáratnál mindenkit alaposan végigvizsgálnak a durva kezű és lelkű katonák.