Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-08-19 / 33. szám

sem a bank tulajdonában levő és értékpapír tárcájában kifejezésre jutó industriái részvényértékét nem emelte, hanem azokat az eddigi szokáshoz híven eredeti beszerzési áraikon szere­peltette könyveiben. Hogy ez mit jelent a tartalékolás és a gondos ijzíetpolitika terén, azt felesleges bő­vebben fejtegetnünk. Megtudjuk a jelentésből azt is, hogy a Földhitel­bank jugoszláviai vállalatai mind kitűnően prosperálnak, sőt falepárló üzeme ma már többet produkál, mint pld. Franciaország összes ilynemű gyárai együttvéve. A 84 millió korona alaptőkével szemben a régi kibocsátású 420.000 drb. részvény ériéke a kb. 300.000 koronás tőzsdei árfolyam mellett 126 milliárdra tehető. A Földhitelbanknak hatalmas fej­lődése, nagy tekintélye, úgy a hazai, mint a külföldi piacokon össze van forrva dr. Paupera Ferenc fárad­hatatlan munkásságával, mert hogy a Földhitelbank Részvénytársaság a mai nívójára emelkedett, egyedül az o érdeme. A fővárosi pénzügyi intéző-körö­ket azonban nemcsak ez a kétség teíen rendkívüli eredmény foglalkoz­tatja, hanem az a körülmény, hogy a Föidhitelban R.-t. dr. Paupera Ferenc szívós és fáradhatatlan küz­delme után függetleníteni tudta ma­gát eddigi érdekeltségeitől, kivívta önállóságát, külpolitikai és nemzet­gazdasági szempontból kimondhatat­lan nagy jelentőségű eredményt ért ei a világ gazdaságilag legkonservati­vabb nemzetének, az angol tőke­érdekeltségnek bevonásával, amellyel sok százezer fontot hozott be az or­szágba. Jelenlegi gazdaságilag lehe­tetlen helyzetünket tekintve, ez a kö> rülmény nagy perspektívára enged következtetni, mert egyetlen remény­ségünk, talpra állásunk egyedüli le­hetősége, a külföldi nagytőke bi­zalma, segítsége. Elhibázott külpolitikánk miatt, kormányférfiaink és neves pénzügyi kapacitásaink eddigi kisérleteimeddők voltak, egyedül nemzetgyűlési kép­viselőnknek sikerült a legreálisabb viselkedésű angol tőke aktiv szimpá­tiáját kivívni. Nemcsak a pénzügyi köröket, hanem a politikusokat is élénken foglalkoztatja ez a képvise­lőnk működéséhez füződö nagyjelentő­ségű esemény, amit a legjobban bizonyít az utóbbi időkben többször emlegetett pénzügymíníszterválsággal kapcsolatos kombináció — mely a legelientétesebb politikai pártok kö­rében is visszhangra talált —, amely képviselőnk személyében látta volna a legszerencsésebb'megoldást. Ha felülkerekednék a józan belá­tás, ha meglehetne teremteni azt a politikai mentalitást, mely szakít a demagógiával, a Krisztus tantételeit megszégyenítő szélsőséges magatar­tással. ha érvényesülhetne a keresz­tény felebaráti szeretet abban az ér­telemben, amely az ország túlsúlyát képező keresztény elemek gazdasági érvényesülése mellett biztosítaná a sorsunk felett döntő nyugati hatalmak által is követelt, a szó keresztény értelmében vett liberalizmust, akkor meg lehetne oldani az ország gazdi* sági talpraáliííásának súlyos, nehéz feladatát. Az a józan, mondhatnám reális fiiosofia, mely képviselőnk munkál­kodásának alapelve, az a külsőségek­től, egyéni érvényesülési szempon­toktól mentes raison éieíelv, a Caíói életfelfogás, az a nagy konstruktív erő és munkabírás, szociális érzék, az életviszonyiatok ezernyi változa­tának az a nyugodt, felsőséges is­merete, a geniális judícium, a nagy koncepciójú embereket jellemző őszinte önzetlen emberbecsülés, a józanul átgondolt segíteni akarás, a frázismentes lángoló hazaszeretet, az egyéniségéből kisugárzó szimpátia, mind olyan tulajdonságok, melyek joggal terelik feléje az illetékes té­nyezők figyelmét. Emlékeztet műkö­dése Széli Kálmán munkálkodására, ki évtizedeken át uralta a hitelpoliti­kát, bár hallgatott, de cselekedett. Kicsinyes, gyűlölködő érzéstől át­hatott kritika az, amely a nemzet­gyűlésen mostanában annyira lábra­kapott frázisokat vár tőle, nem tud­ván, hogy úgy idebent, de különösen a külföldön ott áll annak a nagy feladatnak szolgálatában, mely nem beszédekkel, hanem cselekedetekkel viszi előre az országfelépítés nagy munkáját. Az érzelmi politika luxusát csak a gazdaságilag erős nemzet enged­heti meg magának, a kizsarolt, ezer sebtől vérző, életlehetőségében veszé­lyeztetett államban reális politikájá­nak van csak helye. A józan logika megdönthetetlen igazsága az, hogy gazdasági nexusok megteremtése nél­kül — a körülöttünk létesített nagy hadierőkkel szemben —• ezidőszerint érvényesülni nem tudunk. Meg kell tehát teremtenünk — ha küzdeni kell is egyelőre fájó nem­zeti érzésünkkel — azt a gazdasági politikai alapot, amelyre nyugodtan és biztosan építhetünk. Bizalommal, reménységgel tekintünk képviselőnk működése elé. Adja Isten, hogy mielőbb siker koronázza az ő nagy koncepciójú munkásságát, amellyel bár csendben, feltűnés nélkül, de annál szívósabb kitartással dolgozik szegény, szerencsétlen hazánk meg­mentésén. HÍRE Ka •• Szent István király ünnepe a főtemplomban. Az első magyar apostoli szent király ünnepén a fő­templomi istenliszteletek sorrendje a következő: 7 órakor az ácsok Szí. Rókus miséje. 10 órakor a hivatalos ünnepi szentmise, melyet Gerstner Ignác apát plébános celebrál fényes segédlettel; szentmise előtt Gerstner apát mond szentbeszédet. A szent­mise alatt, melyre az összes hivata­lok meghivattak, a főtemplomi férfi­énekkar a „Solemnis D dur" misét énekli, Ofíertóriumra Marion karnagy alkalmi soló éneket ad elő. Fél 12­kor csendes szentmise, melyet Gye­ginszky Ferenc letenyei káplán mond. Délután 3 órakor ünnepélyes ves­perás-litánia. Kitüntetések. A Kath. Nővédő­Egyesületet és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének helybeli cso­portját a veszprémi iparkiállításon díszoklevéllel tüntették ki. Meghívó. Tisztelettel meghívom a pápai róm. kath. hitközség összes tagjait, hogy a f. év aug. 26 án, va­vasárnap d. u. 1—6 óráig a belvá­rosi elemi fiúiskolában tartandó iskolaszéki tagválasztásra. Választók és választhatók mindazon hitközségi nagykorú férfiak, akik az iskolák fenntartásához hozzájárulnak, akik nem tényleges katonák, akiknek po­litikai joguk nincs felfüggesztve és akik bünügyi eljárás alatt nem álla­nak. Marton Győző hitk. jegyző. A pápai m. kir. földmÍves­iskola évzáró vizsgája f. hó 26-án reggel 8 órakor kezdődik; az érdek ­lődőket ez úton is meghívja és szír vesen látja az igazgatóság. Felhívás. A ker. Munkásegyesület, a szoc. szakszervezetek és a ker. szoc. párt kath. tagjait értesítjük, hogy f. hó 20-án, Szent István király napján d. e. 10 órakor tartandó istentiszte­leten az egyesület diszzászlaja alatt testületileg veszünk részt. Gyü'ekezés fél 10 órakor ahelyiségben. Elnökség. Hamis név alatt lopott. A pápai tókeriek éber őre folyó hó 7 én egy ismeretlen lettest csipett nyakon, aki épen a más tulajdonát képező krump­lit és kukoricát dézsmálta. A tolvaj Marton Miháiynénak mondta magát, de kiderült, hogy nem azonos Marton Mihály rendőr feleségével, hanem ha­mis nevet mondott be. A nyomozást megindították. Drágult a posta. A p^sta pénzügyi helyzetének egyensúlyozása céljából a fokozodó drágaság miatt augusztus 13-tói díjszabását felemeli. Hétfőtől kezdve egy levél helybeli bérmentesítési dija 100 K, távolsági forgalomban 200 K, Ausztriába, Cseh­szlovákiába, Lengyelországba, Német­országba, Olaszországba és Romá­niába 350 K, egyéb külföldre 500 K. Levelező-lap 50, 100, 200, 220 és 500 K. Ajánlási dij helyben 200, táv. forgalomban 200, külföldre 500 K. Express-dij belföldre 500 K. Uj áram dijak. A villanyteleo­felügyelő-bizottsága a szén árának újabb emelkedése miatt legutóbb tar­tott ülésén az áramdíjakat a követ­kezőkben állapították meg ; 1. Ma­A hozott holmikból, ami megtet­szik, el is veszik, de nem bánják, nem törődik vele senki. Látni akar­ják véreiket, bizonyságot afelől, hogy vájjon élnek-e? Bemennek hozzájuk. Mosdatják, kötözik, kínálják, öltöztetik az agyon­csigázott magyarokat. Magyar szótól lett hangos újra a vár és az öreg nap is mosolyogva dugta ki fejét a foszladozó felhők közül, üdvözölve az ősi jogos bir­tokos magyarságot. Ugy kell kituszkolni a látogatókat, mert azok nem tudnak hamar vé­gezni a sok szenvedéssel és kinnal... Elcsendesül a vár, csak az őrök ütemszerü lépés-koppanásai zavarják a feltörő sóhajokat. A félhatos csíki vonatból görnyedt tlátu, borotvált állu, atléta termetű 5reg ur ugrik ki és szalad egyene­sen a térparancsnoksághoz. Az őr nem engedi be: — El innét l — tuszkolja el őt. —• De beszélni szeretnék a tábor­nok ttrral, — remeg bele a langyos nyári fuvallatba az öreg Bene hangja. — Majd holnap — kergeti a ka­tona. — Csak azt szeretném megtudni, hogy a fiam, Bene Károly főhadnagy a foglyok között van e ? — remény­kedik még az öreg. — Pusztulj, vagy ütök — támad rá az oláh, fegyverét felemelve. Mit tehetett egyebet, elbotorkált lehorgasztott fejjel, Lelkében hány­kódó kétséggel. Bambán bámult az emberek képére, onnan gondolva ki­olvasni, igaz e, hogy befalazták őket, vagy agyonlőtték valamennyit. A fiam közöttük van-e? Nagy Isten! mi van, mi történt? Az öreg fázó­san gombolta be felöltőjét. Elmereng, eszébe jut Karcsi kis gyermekkora, az első irása, a többi gyermekei, felesége .. . Valami álmos zsibbadtságot érez tagjaiban. Le szeretne ülni a főidre. Nem tud, térdei nem hajolnak be. Világosságot lát, bemegy* Kávéház. Üres. Alig egy két asztalnál ülnek. A tükörbe esik tekintete, megdöbben, haja homlokára csüng, arca fehérebb, mint a haja, csak megtört fényű szeme csillog ki az alatta lévő mély, fekete kereteiből. Ajka remeg. Leül, inkább leesik egy székre, a pincér­nek nem tudja megmondani mit kí­ván. Nem jön hang torkából. Hosz­szas, kínos erőlködés után tudja csak kinyögni: — Feketét... de előbb vizet. .. hamar 1 . . . A pincér elfut. Az öreg szivére szorítja kezét, mélyet sóhajt. Meg­hozzák a vizet, fölhajt egy pohárral. A színe kezd már visszatérni, ami­kor felszóüítják távozásra, mert 8 órakor zárniok kell. Fizet, kimegy. Az utcán megáll. Bámulja a kihalt, csendes utcát. Megindul a Fellegvár felé. Kétségei üldözik. Félútról visszakergetik. Elmegy az Európa szállóba, szo­bát bérel, lepihen ágyára, eloltja a villanyt. Nem tud elaludni ... Ré­mes viziói vannak ... Fölkel, sétál a szobában. Az sem jó. Szomjas. Vizet akar inni. Fejét, testét nem tudja fordítani, a kancsó feié akarna menni, de nem íud ... Az inggallérja szorííja nyakál, nem jut levegőhöz. Ki akarja gombolni, nem ura kezé­nek... Az egyik sarokba bámul Oit íátja fiát .. . Megenyhülnek vo­násai, hogy utána egészen elkékül­jön; majd fakóvá válik, térde meg­roskad s a padlóra rogy le .. . A tompa zuhanásra betöri az aj­tót a szobapincér és ott találja élet­telenül az öreg Benét. Telefonálnak, eljön az inspekciós rendőriíszt. A halott zsebébe nyul, elolvassa: — „Bene Miklós iskola-igazgató* Marosvásárhely" — ásít, azután rá­mordul a szobapincérre: — Máskor ilyennel várjatok reg­gelig. Mindig van valami bajotok. Igaz, hiszen csak egy magyarral lett kevesebb. Bezárják az ajtót, a hold beszü­remlik a lenge függönyökön keresz­tül, simogatja, ölelgeti a forró lelkű, mélyen szerető öreg elhidegült tes­I tét . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom