Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)
1921-10-01 / 222. szám
W» 1 1 - „ // / / 4 TJyíctlu^oi Tizenhatodik évfolyam 222 s/ám SzOITlbat KERESZTÉNY POLITIKA! NAPIL Előfizetési árak: Egész évre 400 K, fél évre 200 K, negyed évre 100 K, egy hóra 35 K, egyes szám ára 2 K. A munkáskérdés. (L. J.) Ez a sokat hangoztatott szó, mely ugylátszik egyenlőre még a jövő zenéje, foglalkoztatja a dolgozók százezreit. A politikai és társadalmi élet ferdeségei és kilengései (nem akarunk erősebb kitételt használni) mind annak a következménye, hogy e kérdést, mely annyi embernek az életfeltételei "közé tartozik, még mindig megoldatlan. A dolgozó nép ezernyi baja és nyomorúsága volna megszüntethető, ha volnának munkásvédő törvényeink. A ma érvényben levő törvénydarabkák olyannyira elavultak és foltozottak, hogy a dolgozó nép ugy van vele, mint egy nagyon öreg és kopott ruhával. Jobb ha fel sem veszi az ember. Örök kérdés marad a jbérek a munkaidő törvényes sza'báTYozá'sa, mert a tőkének ugy e kérdésnél, mint minden egyébnél történő diktatúrája mindenre jő, csak a jövő boldog NagyMagyarország felépítésére és a társadalom boldogulására nem. Nem talál a dolgozó nép sehol itt nálunk hathatós védelemre akár szellemi, akár- fizikai védelméről van szó. Mig a törvény a tőkének a legmesszebbmenő jogokat biztosítja, addig a munkásság tartozzék az akármelyik kategóriába, teljesen a maga erejére van utalva, mely tőke hiányában természetszerűleg mindig alul marad. És ez az, aminek nem szabad igy lenni. Mert ha a termelés fontos, akkor az a kéz, mely a termelés végzi, még fontosabb. Ha a fejlődés fontos, akkor az az agy, mely fizetésért dolgozik, még fontosabb. Ma a helyzet az, hogy az az érték, mely dolgos agyak és kezek után jő napvilágra, az nem kapja meg a munka értékét. Csak a tőke, a spekuláció hálójába kerülő munka találja meg az értékét, mely aztán az illetéktelenek zsebébe jut. Ez szüli aztán a forradalmakat, melyet nincs hatalom, mely el tudja nyomni. Ez pedig a kérdés csak egyik része. A többi kívánalmak, melyet a huszadik század előrehaladottsága követel, mind, . mind fontosak. Ezért adunk ennek hangot, hogy a közeljövőben összeülő Nemzetgyűlés a panamák és kijárások helyett végre foglalkozzon ezzel a kérdéssel is." A dolgozó nép napról-napra látja, hogy a dolgos keze munkáját más élvezi és ha a jogot követeli, forradalmár lesz. Nem jól van ez. Mi e lapok hasábjain is hangot adunk a dolgozó nép jogának és mi is követeljük, hogy legyen, aki meghallja. Felelős szerkesztő : HORVÁTH JÓZSEF Pár is, szept. 30. A Daily Telegraph szilárdan hisz abban, hogy a nyugat-magyarországi kérdésben MaSzerkesztóség: Török Bálint u. 1. (Telefon: 11.) Kiadóhivatal: Fő-tér 12. (Telefon: 61. sz.) gyarország barátságos megoldást ér el Ausztriával, mihelyt Magyarország kiüríti a vitás területet. Pz állatkivlteli panama. A földmivelési miniszter nyilatkozata Állatkiviteli engedélyeket 1921. május 14-én adott ki először a minisztérium tiz-tizenöt kérvényezőnek. A minisztertanács akkor már megállapította az állatkivitel módozatait, de az idevonatkozó jelentés még nem jelent meg a hivatalos lapban. Mivel a földmivelésügyi miniszter a kérdéses időben nem volt Budapesten, hogy a felek a kiviteli engedélyt még az nap megkaphassák, az' állatkíviLli osztály Írógépen sokszorosított ideiglenes blanketíákat készített ezzel a szöveggel. A figyelmezetes azért volt szükséges, mert a rendeletnek a kiviteli illetékekre vonatkozó része még akkor nem tétetett közzé s igy az illető osztály főnöke szóbelileg volt kénytelen ezt közölni a kérvényezőkkel. Pár nappal később, május 19-én a rendelet megjelent a hivatalos lapban s ettől kezdve a gépírásos kifogásolt szövegű blanketíákat már ki is vonták a forgalomból. Egyébként azt is megállapították, hogy egyetlen egy esetben adtak ki ilyen blankettát s ezt nem dr. Kenedy György nevü ügyvéd kapta, mert a kiviteli engedélyt kérelmezők névsorában ez a,név nem is szerepel. Nyilvánvaló, hogy az állatkiviteli engedélyek körüli híresztelések tendenciája nem egyéb, mint kisérlettétel arra, hogy a felelősséget áthárítsák a földmivelésügyi minisztériumra azok az engedményesek, akik az állatkivitel körül visszaéléseket követtek el.. Remén^Iisdneli e íengyelefe. Lemberg, szept. 30. A varsói merénylet nagy feltűnést keltett. Hangsúlyozzák viszont, hogy Keletgaliciában a lakosság a lengyel uralom alatt zavartalan és nyugodt életet élt. A lengyel kormány a keletgaliciai kerület közigazgatási berendezését a, legfelső tanács eddigi elvi állásfoglalásai aiapján foganatosította és meg van g&ződve, hogy a terület végleges hovatart^táiraról való döntés is Lengyelországnak k^ 3 Mm zürícii : igyzm. Budapest, szept. 30. jZürichben ma 100 magyar körönéért 0 80 svájci frankot jegveztek. > \ Apróságok a felkelőktől megszállt területről. Pinkafői gyerekek, 10—12 éves fiuk felkelösdit játszanak. A község szélén kordont állanak s egy arra jövő öreg hienc parasztot igazolásra szólítanak fel. Az öreg ötöl-hafol, de végre is kijelenti, hogy nincs igazolványa. Erre a gyerek-felkelők parancsnoka nagy keményen kiadja a parancsot, hogy „Kert euch !" Az öreg nem tudja mire vélni a dolgot, de a parancs oly határozott, hogy nem mer ellenkezni s nagy morog miközben az összes szenteket emlegeti, megindul visszafelé és fennhangon megállapítja, hogy azt mégse hinné senki, hogy a feike.ok között ily apró gyerekek is vannak! Mar tehetett 15—20 lépést, mikor a kis felkelők nagy éljenzésben törnek ki. Erre megáll, visszanéz s látja, hogy az egész kis esapat az ő személyén mulat s parancsnokát élteti. — Ekkor a kis parancsnok is megelégeli a dolgot s a duzzogó Öregnek megmagyarázza, hogy tréfa volt az egész s útjára engedi az öreget, aki nem tudja, restelkedjék-e saját fellépésén, vagy nevessen-e a kis felkelők bátor fellépésű tréfáján ? Felsőőrött Bocskai-sapkás, pulykatollas, fapuskás, szuronyos és papírból készült lölíénytartókkal ellátott 6—7 éves gyermek sétál az utcán a Rehling vendéglő közelében. Arra jön egy zöldpajzs fehér kettős kereszt jelvényii és csendőrtiszt felírású nemzetiszínű karszalaggal ellátott f-lkelő s kérdi a gyermektől, hogy ez és az merre lakik? A kis gyermek feszes vigyáz áiiásba áll, tiszteleg s ugy adja meg a felvilágosítást: íme, ezek a jövendő honvédéi! Egy angol kapitány utazik a pinkafői vonaton. Nagyszentmihályon az utasokat igazoltatják s a 'kapitánynak feltűnik, hogy egy-két egyénnél elég egy az igazolványra vetett pillantás s az igazoltató tiszt tovább áll. Szabadságon levő s Szombathelyen bevásárlást eszközlő felsőőri járásbeli fei kelők voltak ezek, kiknek szabályszerű szabadságlevelük volt s kiknek otthonukba való viszszatérését a magyar csendőrség sem akadályozhatja meg. Az igazoltató-tiszt távozása után az angol kapitány nem állhatja meg, hogy ne kérdezze meg németül az egyik utastól, miért nem igazoltatták oly alaposan ezeket a felkelőket ? Mire a kérdezett ezt a választ adja: A nemzeti hadsereg tagjai félnek a felkelőktől, hogy amint az osztrákokat kiverték az A zónából, ugy őket meg a B •SB« tfJ UIS9IMJ
