Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-07-12 / 155. szám

Tizenhatodik évfolyam 153. szám. Szombat Pápa. 1921 julius 287. -m: KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak : Egész évre 400 K, fél évre 200 K, negyed évre 100 K, egy hóra 35 K, egyes szám ára 2 K. Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF Szerkesztőség : Török Bálint u. 1. (Telefon: 11.) Kiadóhivatal: Fő-tér 12. (Telefon: 61. sz.) A vasárnapi gyűlésnek voltak fájó, bántó akkordjai. A gyűlésen a politika még fátyolozva — bár nagyon ritka fátyol alól pattogott a dobogóról, de már a banketten ledobta magáról a fátyolt. Hozzá az elhangzott beszédek az aktuális politika egyetlen egy kérdését sem világították meg uj szempontbol. A vasárnapi dobogó az agitáló pártpolitika szószéke volt és semmi egyéb! A beszédektől csak a magyar politikai beszéd-gyűjtemény lett gazdagabb, de nem a magyar politika! Fájó, bántó volt különösen egyikmásik szónok beszédében az osztályérdekek olyan kiélezése, amiből az illető osztálynak magának is csak kára lehet. Szeretjük a kisgazda-társadalmat annyira, mint az illető szónok urak, tudjuk, minő szerepet tölt be a nemzet szervezetében, dolgozunk annyit, — hogy sokat ne mondjunk — mint amennyit ők beszélnek az érdekében, éppen azért tölt el nagy aggodalommal az a hang, ameiyet vasárnap egyik-másik szónok megütött. Akkor, amikor mi szorongó érzéssel, reszketve a nemzet jövőjéért keressük az átfogó nagy reális gondolatokat, amelyek mégteremtenék a rekonstrukció egyedüli föltételét, a nagy nemzeti egységet, akkor kacérkodnak mű-kisgazdák az osztályharc ideológiájával. Ki adja meg ennek az árát? A kisgazda-társadalom esak ugy, mint a nemzet többi rétege. Önöknek uraim itt ugy harangoztak be, mint a magyar nép apostolainak. Higyjék el — az apostolt mérföldek választják el a rövidlátó pártpolitikától. Még szomorúbb tünet volt, hogy a bankett fő-fogása a királykérdé» völt. Eltekintve, hogy a pártközi megegyezés a királykérdést kikapcsolta az aktuális politikai'kérdések tömkelegéből, megdöbbenünk, amikor azt látjuk, hogy a nemzet legelevenébe vágó, óriási fontosságú kérdést a fehér asztal és csopakival telt palackok mellett tárgyalják. Nem érzik, jó urak, hogy e kérdés mögött a nemzet élete áll, hogy éppen ezért lehetetlen fehér asztal mellől hozzányúlni, hanem csak halálos komolysággal, higgadtsággal, józansággal! ? Tudjuk, hogy a magyar pohárköszöntők gondolatvilága nagyon tág és tarka, de a királykérdés mindenesetre nem tartozik ide! Egy héttel előbb is volt bankett is, pártgyülés is. A két vasárnapot mérlegre vetve nyugodt és jóleső objektivitással állapítjuk meg, hogy jul. 3.-a — súlyosabb volt! Szociális problémák a nemzetgyűlésen — Ruppert interpellációja. — A lakásínség. Budapest, jul. 11. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Bejelenti, hogy Ruppert Rezső sürgős interpellációra kapott engedélyt. Az állami kislakások építéséről szóló törvényjavaslat vitájában Szabó József szólal fel. Örömmel üdvözli a javaslatot, amelynek igen nagy a szociális jelentősége. Bár a 300 millió kevés, mégis ez igen nagy hasznára lesz a gazdasági fellendülésnek. A munkanélküliség minden körülmények közt katasztrofális, melynek megoldása kötelességünk. Az államnak kell munka-alkalmat teremtenie, hogy a munkás ne alamizsnából, hanem munkájából élhessen meg. Éppen ugy, ahogy elitéltem azt, amikor a munkásság a diktatúra felé hajlott, elitélem, hogy most egyedül a munkaadók diktálnak a munkásságnak, mert ez az ipar rovására megy. A magántulajdon a munkásnál a szaktudásban, a tisztviselőnél pedig a szakképzettségben kell, hogy lássék. Ezt meg kell becsülni, mert legnagyobb érték ma az ember, illetve az emberi munkaA másik szempont, amit a törvényjavaslat céloz, a lakásínség megoldása. Kéri a kormányt, hogy a lakáskérdés az egészségügyi szempontok figyelembe vételéve! legyen megoldva, mert ettől függ az emberek egészsége! Már pedig ennek előmozdítása a mai csonka Magyarországnak eminens érdeke és feladata. Amit elvesztettünk a múltban, vissza szerezhetjük egy egészséges nemzedékkel, hangsúlyozza az erkölcsi szempontok figyelembe vételét és a lakásínség megoldásánál fontos, hogy az állam vállalkozása reális alapokon nyugvó vállalkozás legyen. Szükségesnek tartja a nagylakások progresszív megadóztatását olyan módon, hogy az 5 szobás lakásnál nagyobb lakások után tulajdonosaik fényűzési adót fizessenek, mert ez határozott fényűzés. Kéri a kereskedelmi minisztert, hogy a kisiparosokat is lássa el munkával. Gazdasági szempontból jobb lenne az emeletes házak építése, mert ez aránylag a legolcsóbb. A javaslatot elfogadja. A következő felszólaló Cserti József. A mai viszonyok közt csak a gazdagok tudnak épiteni, nagy a gyanúja, hogy építkezés kizárólag Budapesten lesz és ezt igen helytelenítené, határozati javaslatot nyújt be, hogy a szegénysorsu hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák 2000 koronás építkezési segélyt kapjanak, amennyiben házhelyekhez jutnak. A javaslatot elfogadja. Czeglédy Endre örömmel üdvözli a javaslatot bár a háromszázmillió korona rendkívül csekély ahhoz, hogy a házinséget megszüntesse, de nem lesz csekély, ha a magántőkét is beállítják a vállalkozásba, a javaslatot elfogadja. Oláh Dániel örömmel üdvözli a javaslatot mint olyant, amely példát mutat a munkanélkülieknek a munkához juttatására, akik igen súlyos helyzetbe vannak. A kisiparosok közül sokan iparengedélyüket akarják visszaadni, hogy azt a csekély adót is, amellyel sújtva vannak ne kelijen fizetniök. Sajnálatát fejezi ki, hogy Szterényi József báró múltkori szavait félreértette, hogy nem akarta Szterényi személyét sérteni. A javaslatot elfogadja. Sokorópátkai Szabó István örömmel üdvözli a javaslatot. Szerette volna, ha ezt a javaslatot a falusi és tanyai kislakások építéséről szóló javaslattal egyidejűleg nyújtották volna be. Azt tapasztalja, hogy nem megy minden ugy, ahogy kellene, a városokban és a gyárakban megvannak a felszerelések, a felmentett munkásoknak lesz munkaalkalma, ezzel szemben a hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák nem tudják, hogy hova hajtsák le a fejüket. A törvény nem ad más módot nékik, minthogy vásároljanak házhelyeket és építsenek lakásokat, de éppen ez a legnyomorultabb osztály, nem tud igy lakáshoz jutni. Kéri a pénzügyminisztert, hogy amikor ide kerül a házelé a javaslatnak ez a része, akkor mondjon le a takarékosság*elvéről. A maga részérő! hozzá járul Czettler Jenő határozati javaslatához, szerinte a 2000 koronás segéllyel nem tudunk a hadirokkantakon, özvegyeken és árvákon segiteni, kéri a Nemzetgyűlést, hogy fogadja el a javaslatot és Czettler határozati javaslatát. Pdkozdi András a javaslatot elfogadja a tárgyalás alapjául, azonban egy hiba van benne, mire több képviselőtársa is rá mutatott és ez az, hogy tudniillik csak a főváros lakásínségen óhajt a javaslat segiteni. A A régi kormányok nagy hibát követtek el azzal, hogy mindig csak a fővárosra és a városokra költötték az ország pénzét, ezzel szemben a falut teljesen elhanyagolták. Kívánja, hogy az építkezést terjesszék ki a vidékre is, mert ott is nagy szükség van rá, amennyiben a megszállott területről a tisztviselők nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is elhelyezkedtek, ahol nem kapnak lakást. A főváros lakásínségén ugy akar segiteni, hogy a négy szobán felüli lakásokat el akarja venni a bérlőktől esetleg a tulajdonosoktól, továbbá a gyárosokat utasítani akarja arra, hogy miként a mezőgazdák cselédjeiknek, ugy ők is építsenek munkásaiknak lakásokat. A javaslatot etfogadja. Több felszólaló nem lévén, elnök az általános vitát berekeszti. Róbert Emil előadó elismeri, hogy a rendkívüli nagy lakásnyomor elintézésében a régi kormányok lakáspolitikája is hibás.