Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-02-13 / 6. szám

XV. évfolyam. Pápa, 1920 február 13. 6. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE POLITIKAI HETILAP b A PAPAI KERESZTÉNY SZOCIALISTA PART HIVATALOS LAPJA - •«»•. Megjelenik minden pénteken. -« FŐSZERKESZTŐ: Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. Előfizetési ér: KECSKÉS LAJOS A kiadóhivatal vezetője: Egész évre 50 K, fél évre 25 K, negyed évre 12-50 K. FELELŐS SZERKESZTŐ: Tomor Vince (ker. szoclálista pártiroda) Fő-tér. Egyes szám ára 60 fillér. BOKSAY ENDRE hova az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. MEISEL JÓZSEF f Könnyes szemekkel, kitörni vágyó keserű fájdalommal vesszük kezünkbe a tollat, hogy elsirassuk, örökre elbucsuzzunk e lap hasábjain attól, kinek szívverését, jóságát, lankadatlan ügybuzgalmát, egész tehetségét még a mult heti számunkban is éreztük. Alighogy szeptemberben a jó Isten kifürkészhetetlen végzése ide rendelte őt Pápára, azonnal sietett lapunkkal belső szövetséget kötni és azon túl lankadatlan erejével adta át mind fokozottabb mértékben azt a temérdek szellemi kincset, ami ő benne kimeríthetetlen volt. Nagy a mi veszteségünk, szinte pótolhatatlan. E válságos időkben, e nehéz napokban ilyen emberünket elveszteni — szinte vigasztalhatatlan. Most tudjuk csak, mikor már nem a miénk, hogy mink volt. Mindenünk, irányitónk, vezetőnk volt. Irányítónk, vezetőnk az Isten- és hazaszeretetben, követendő fényes példaképünk a polgári és társadalmi erényekben. A sok csapás, mely öt érte, csak fokozta, megacélozta hitbuzgalmát és hazaszeretetét. Az emberek szemeiből mindig könnyeket tudott kicsalni ha beszélt, tett, — most, hogy ravatalánál álltunk, mikor annyi tragédiája után a legtragikusabb is elérkezett, szem nem maradt szárazon. Emberi gyarlóságunk, kicsinyességeink talán nem engedték, hogy ő itt Pápán e rövid idő alatt érezhesse mennyire szeretjük őt, de ez a szeretet most nyilvánul meg elemi erővel ő iránta, mikor már tudjuk, hogy nincs. Rettentő nagy ürességet érezünk, hogy elment, hisz rövid idő alatt annyit tett, mint mások egy egész életen se. Puritán egyszerűsége megadta neki mindazokat a kellékeket, amelyek sohase hagyták nyugodni. Szinte csodával határos sok irányú tevékenysége. E lap hasábjai számára ékes tolla fáradhatatlan volt. Szinte maga megszerkesztette az újságot. Jobbnál-jobb cikkei közül azt sem tudtuk, melyiket közöljük előbb. E mellett a ker. nemzeti egyesülés pártjának lelkes apostola volt. A párt mozgalmaiban mindig tevékeny szerepet játszott. A kath. hitélet az ö fáradhatatlan munkássága révén soha nem remélt lendületet kapott. Minden alkalmat kihasznált, minden gondolatát feljegyezte e cél érdekében. Hisz emlékezhetünk még arra, hogy alighogy itt egy kissé megtelepedett, máris ide hozta a missiós atyákat s ezekkel karöltve, olyan hatalmas hitéletnek vetette meg alapját, amelynek eredménye nem lesz mulandó. Rövid volt az idő, amit körünkben töltött, de e rövid idő alatt is már élénk figyelemmel kisért minden városi ügyet. Különös szeretettel övezte a gyermekeket. Ezekhez mindig volt nyájas, szeretetteljes mondanivalója. Jó szive megnyílt mindenki számára, aki hozzá fordult tanácsért, támogatásért. Lelkének egy nagy motivuma volt az erdélyi menekültek ügye. Érthető, hisz maga is erdélyi menekült lévén, teljesen átérezte, hogy mit jelent az, otthagyni megszokott környezetet, állást, otthont. Az erdélyi menekültek ügyével szoros összefüggésben volt mély hazafias fájdalma, melyet érzett hazánk területének és így Erdélynek is elvesztése felett. Sokat szenvedett, s a hányatott sors sohase tudta megtörni, mert a sors küzdelmeiből mindig nagyobbá lett. Végzett tehát vele az alattomos kór, amely diadalt aratott felette. Halála mélységes gyászba borított mindnyájunkat, mert az ő elvesztése nemcsak szűkebb városunk pótolhatatlan vesztesége, de nagy vesztesége az egész országnak is. Ravatalánál állva, mélységes fájdalmunkat csak a jó Isten akaratában való keresztényi megnyugvás enyhíti, mert bizton tudjuk, hogy ő, aki annyira jól elkészítette földi életében az összes kellékeit az örök életnek, elnyerte ott fent az örök bírónál a jutalmat, azt, amit földi életében talán nem ismert, az örök boldogságot. Teste meghalt, de lelke majd ott fent is csak mi értünk él, szegény meggyalázott, boldogtalan magyarokért. Lelkének nemes ideáljaiért mi megmaradtak, az ő szellemében majd tovább küzdünk. Ezt Ígérjük, erre felesküszünk nagy halottunk ravatalánál. Nyugodj békében drága halottunk! A feltámadás és viszontlátásig Isten veled!