Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-08-20 / 69. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1920 augusztus 10. tés ma az egész nemzeti életet kell hogy befolyásolja, mintegy egységes pénzügyi dik­tatúrával. De ha megválasztotta s amíg megvan iránta a bizalom, fegyelmezetten kell követni a vezetést. R Move titkára provokálta a nemzetgyűlés elnökét. — R nemzetgyűlés viharos tiltakozása. — Budapest, aug. 19. Ismeretes, hogy a nemzetgyűlés tegnapelőtti ülése előtt a par­lament folyosóján röpiratot osztogattak, amely éles hangon támadta meg Szilágyi Lajos kép­viselőt, aki az előző ülésen éles birálat tár­gyává tette Gömbös Gyulának, a Move el­nökének eljárását és a Move meg nem en­gedett üzleteit. A nemzetgyűlés tegnapi ülé­sén Orbók Attila képviselő interpellált a röp­irat miatt és kérte a nemzetgyűlés elnökét, Rakovszky Istvánt, hogy a jövőben minden ilyen akciót akadályozzon meg. Az elnök erre az elnöki székből kijelentette, hogy ebben az esetben egy nem egyenes, a magyar jellemmel össze nem férő merény­let történt, amelyre hosszú politikai múltja alatt precedens nem volt s ilyen esetre a parlamentben nem is emlékszik. A nemzetgyűlés által zajos éljennel és taps­sal fogadott kijelentésnek most következménye is lett, amely a politikai életben nagy feltű­nést keltett és nagy port vert fel a nemzet­gyűlés mai ülésében is. A nemzetgyűlés mai ülését negyed 1 óra­kor nyitotta meg Szmrecsányi alelnök. Őrffy Imre beterjesztette a nemzetgyűlés igazság­ügyi és pénzügyi bizoltságának jelentését, azután napirend előtt Szmrecsányi alelnök emelkedett szólásra. Szmrecsányi: Tisztelt nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés tegnapi ülésén az elnöki szék­ből egy kijelentés hangzott el, amely meg­bélyegezte azt az eljárást, hogy röpiratokat terjesztettek a Házban, amelyek egy nemzet­gyűlési képviselő ellen izgattak. A tegnapi TRRCR. íiláni aposfoioh Pápa vidéhén a töröli uralom alatt Irta: Dr. Juhász Kálmán. Folytatás. A licentiátusok a fiókegyházaikban lakó hiveket is fölkeresték és őket mindarra ok­tatták, amit az üdvösség elnyerésére tudni szükséges. Az egykorú följegyzésekből — kivált a li­contiátusoknak a főesperes látogatási jegyzö­könyvekbe felvett dijleveleiből — kitűnik, hogy sok helyen teendőik közé tartozott „a virrasztás" („Cantio nocturna apud defunctum" — Veszprémi püsp. lt: Canonica visitacio a. 1698.) Igy volt ez pl. Vaszaron. Ez — ugyiátszik abból állott, hogy a halottas-ház­ban imádkozással és szent énekek éneklésé­vel töltötték az éjjelt. Söt sok helységben, ahol még harangozó sem volt, ezt is a — másutt csak a plébánost és kántortanítót helyettesítő licentiátus pótolta. — Igy találjuk ezt pl. Devecser városában. („Oppidum"-nak nevezik az akkori történelmi kutfök.) Licenliátusokkal találkozunk Pápa környé­kén, — a pannonhalmi főapátság elkülönített egyházlerületén fekvő Veszprémvarsdnyban még 1714-ben is. Tekintve, hogy alig egy emberöltővel a mohácsi vész után már nagy paphiány miatt panaszkodnak a források s igy valószínű, hogy a licentiátusi intézményt a pápai kerületben korán meghonosították: mintegy másfél évszázadon át" működtek e yidéken. nap folyamán a röpirat szerzője, Marthon Jenő főhadnagy, a Move központi titkára két párbajsegédje utján felelősségre vonta ezért Rakovszky István házelnököt. (Felkiáltások, zaj: Hallatlan! Jogállam! Diktatúra!) A Ház elnöke ebben mentelmi jogának megsértését látta és a felelősségre vonóktól az elégtétel adást megtagadta. (Viharos éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) A Ház Szmrecsányi beszéde után ugy ha­tározott, hogy a provokálás Rakovszky elnök mentelmi jogának súlyos megsértése, éppen ezért az ügyet a mentelmi bizottság elé utalja. Ezután a Ház a többrendbeli egyenesadó­ról szóló törvényjavaslat tárgyalására tért át, amit harmadszori olvasásban is elfogadott. Szmrecsányi György alelnök javasolta, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését szerdán délelőtt 10 órakor tartsa. Ernszt Sándor el­leninditványa és Teleky miniszterelnök vála­sza után a Ház a javaslatot elfogadta s ezzel a gyűlés 1 óra előtt véget ért. Hátrálnak az oroszok. — Visszafoglalták Pulíuszkot és a IHarev hídfőt. Románia már kész Lengyelorszá­got segíteni. — Bécs, aug. 19. A lengyel hadsereg ellen­offenzivája olyan sikeresen halad előre, hogy lengyel körökben remélik, hogy egy hét le­forgása alatt az oroszokat lengyel területek­ről sikerül visszaszorítani. Wlosladeknél az oroszok megkísérelték kierőszakolni az átkelést a Visztulán, de erőlködésük a lengyelek ellenállásán megtört. A beszállított foglyok állítása szerint az orosz gyalogság kifáradt és kedvét veszítette, ugy, hogy számos helyen gépfegyverrel hajtják a a legénységet előre. Az északi arcvonalon Pilsudsky csapatai­nak nyomása elöl a vörös csapatok rendet­lenül menekülnek: A lengyelek visszafog­lalták Pluckovot és a 170-ik orosz brigádot, valamint a nyolcadik divíziót szétugrasztották. R licentiátusok anyagi helyzete Pápa Vidékén. A török hódoltság korabeli paphiányt eny­hítő licentiátusok nemcsak az általuk helyet­tesitett lelkipásztorok mindama teendőit vé­gezték, melyek nem tételezték föl az egyházi rend fölvételét, hanem az illető plébánia ja­vadalmát is átvették. Annyira a dolog természetéből folyt ez, hogy a főpásztorok nem is tartották szük­ségesnek ezt külön megállapítani. Kifejezetten csak a XVIII. század elején a pécsi zsinat intézkedik erről. Amit — úgymond — a hi­vek a lelkésznek tartoznának terményben, vagy készpénzben fizetni, valamint a stóla­jövedelem is a licentiátusokat illeti. (Péterffy: S. Concilia Hung. Posenü 1742, Ii. p. 418.) A pápai főesperesi jegyzőkönyv sem tesz külömbséget a plébánia-jövedelmek és stóla­illetékek fölsorolásánál, vájjon fölszentelt pap, vagy licentiátus élvezi-e azokat. Dotációjukkal kapcsolatban megemlíthetjük, hogy a licentiátusok kötelessége volt a szent­ségek kiszolgáltatásakor kijáró lelkész eltar­tásáról és szállásáról gondoskodni. A Pápa vidékén működő licentiátusok anyagi helyzetére igen érdekes világot vet az egy­házlátogatási napló. Sok helyen nagy nyomorban sínylődtek. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy számos plébánia-egyház nemcsak a paphiány, de az anyagi eszközök szűkössége miatt sülyedt le lincentiáíusi állomássá, u. n. licentiatusává. Némely licentiátus lakásául nádfedeles sár­kunyhó szolgált. Nem csoda. Hiszen sok helyen a török világban nemcsak a plébánia épület, de "még a templom, vagy imaház is elpusztult. Smidli tábornok csapatai az 58-ik divizió visszavonulási útját teljesen elvágták. A Bug és Lemberg között heves harcok folynak, amelyek előreláthatólag a lengyelek javára fognak eldőlni. Varsó, aug. 19. Az ellentámadás, amely tegnap kezdődött, máris nagy eredményeket hozott. Az északi fronton teljesen megsemmi­sítettünk négy bolsevik hadosztályt. Csapa­taink elfoglalták Cziechanovot, Lublin szaka­szán, ahol Pilsudszky személyesen vezeti a hadmüveleteket, szintén nagy eredményeket értünk el. Varsóban nagy az öröm és min­denki reméli, hogy a most megindult ellen­támadás nagy katonai akciónak a kezdete, amely megszabadítja Lengyelországot a bol­sevikok hadseregeitől. Pár is, aug. 19. Hivatalos jelenlések sze­rint a román kormány kijelentette, hogy Románia hajlandó fegyvert fogni Lengyel­ország érdekében, ha Franciaország és Len­gyelország pénzügyileg támogatják és nem engedik meg, hogy az oroszok elieni akció­ban Magyarország is közreműködjék. Páris, aug. 19. A Matin közli Weygand tábornok táviratát, amely szerint a lengyel ellenoffenzíva teljes sikerrel járt. A francia tábornok vezetése alatt álló csapatok vissza­vetették az orosz bolsevikieket és Novogior­gevszktől északra Klaváig jutottak előre. Augusztus 17-én sikerült előre törniök a Pultuszk várától délre lévő Narew hidfőig. — A legújabb jelentések szerint a lengyel csa­patok Pultuszk várát is visszafoglalták. R kormány semlegességi állás­pontja. H jugoszláv és cseh akció ellen nem készülünk. Budapest, aug. 19. Illetékes helyen a kormánynak a kill- és belpolitikai helyzettel szemben való állásfoglalását illetőleg a követ­kezőképen nyilatkoztak a Nemzeti Sajtótudó­siló Irodának: — Magyarország a külpolitikában már ismételten kijelentette a legutóbbi két kom­Devecseren — mely már annak idején „mezőváros" volt — még a XVII. század utolsó éveiben sem állott fönn semmiféle (sem kath., sem más vallású) templom. — A hitközség, illetve a plébánia-egyház vagyona egy oltárteritőből, négy török kéztörlőből és két zászlócskából állott. Az utóbbiakat is nemrég szerezték be. Mind e templomi kin­cseket a várban őrizték. — Az akkori sivár állapotokra jellemző, hogy az egykorú föl­jegyzés szerint, — honnét az adatokat vesz­szük — „emberemlékezet óta nem létezett itt templom." A licentiátus, Horváth István uram ezért „a földesúr kegyéből" kénytelen egy ottani kastélyfélében az istentiszteletet tartani. Pedig, — mint ugyancsak az idézett egykorú irat kiemeli — nagyon is elkelne Devecsóren lelkész, nemcsak az ottani hivők aránylag nagyszáma, hanem a szomszédos falvak miatt is. (Veszprémi püspöki levéltár: Liber vizitacionis districtus Papensis.) Tüskevárott a plébánia-templom szintén összeomlott a török uralom alatt. 1698-ban Mikos Ferenc pápai főesperes egyházlátoga­tása alkalmával már azt sem tudják a hívek, kinek a tiszteletére volt szentelve, hová lett berendezése? Ezért saját költségükön vásá­roltak ezüst kelyhet és a miseáldozathoz szük­séges egyéb szereket. Ezeket azonban „az Ínséges időkre való tekintettel" (propter iniuriam temporum) nem merik Tüskevárott hagyni, hanem Sümegen őriztetik. Harangot is az imént vettek, de ezt is rejtekhelyen tartják. Még négy templomi zászlójukat is Sümegre szállították. ­(Folyt, és vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom