Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-08-20 / 69. szám

XV. évf. 69. szám. Péntek — Pápa, 1920 augusztus 20. Ara 80 fillér. Pályaudvaron I koron». PAPA ES VI1EKE Migiilinifa minden nap, ünnepeli hivéfelével. Előfizetés: egy hóra 20 K. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP SserkesstSség éa kiadóhivatal i Török Bálint u. 1. 86 Telefon 11. R kormány pénzügyi helyzete. Kéjzlll a nagy adóreform. — R nagy vagyonok éj nagy jövedelmek megadóztatása. — /I fényűzési |dó. — Rz adócsalók büntetése. — R híborus vagyonok. — Emelik a földadót Is. — R pénz kicserélése. — Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter nyilatkozata. Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter szive« volt fogadni budapesti tudósítónkat és lapunk számára az alább kővetkező nyilatkozatot bocsátotta rendelkezésére. Ez a nyilatkozat a kormánynak részletes pénzügyi proerammját tartalmazza és nagyfontosságú kijelentéseivel egész pénzügyi politikánk jövendő útját kijelöli. A pénzügyminiszter nyilatkozata a következő : — Hazánk pénzügyi politikáját egészen a rekonstrukció szolgálatába kell állítanunk. Két sarokpontja lesz: az államháztartás egyensúlyának helyreállítása és pénzünk vásárlóerejének emelése. A követendö ut világosan áll a kormány előtt. Ezt az utat minden megalkuvás nélkül, vaskövetkezetességgel kell követni és törhetetlen eréllyel, mert ettől függ, hogy hazánkat az ideig-óráig talán népszerűbbnek látszó, de igen rövid idő múlva teljes katasztrófát okozó megalkuvó politika veszélyétől megmentsük. Ez az egyedüli ut a magyar nemzet megmentésére és felvirágoztatására. — Az államháztartásba szigorú rendet kell hozni. Véget kell vetni a forradalmak okozta elfajulásoknak, ötletszerűségeknek. Az állami élet minden terén az adott viszonyoknak megfelelő programmokat kell felállítani, amelyek számot vetnek egyrészt a termelő munka, a rend, a fogyasztás szükségletének kielégítésével, de másrészt az ország mai válságos helyzetével és pénzügyi erejével is. Egy fillérrel sem szabad az államnak többet költenie, mint amennyi épen elkerülhetetlen. Le kell mondanunk arról, hogy a tetszetős látszat kedvéért olyan uj intézményekre költsünk, amelyre a gazdag Magyarországnak sem volt pénze, — hacsak nem közvetlenül termelést szolgál — hogy népszerűségi szempontokból bármire is pénzt adjunk, amit a nemzet java s a közgazdasági élet fellendítése nem okvetlenül kiván meg. Számolnunk kell azzal, hogy a magyar uralom ma az ország egyharmadára terjed csak. Kevés megmaradt adófizetőnk minden fillérjével takarékoskodni kell. Semmi feleslegeset, semmi fényűzést, még csak nélkülözhető kényelmességet scni szabad megtűrni. Ma mindez csak szemfényvesztés lenne kifelé, Onámitás befelé. Szegények vagyunk. De gazdagokká kell lennünk. Ennek előfeltétele a takarékosság. — A második fellétele a józan önzésből is folyó áldozatkészség. Nagy adókat kell megszavaznia a törvényhozásnak. Ha megteszi, — és meg is fogja tenni — rövidesen kikerülünk a hajiról s mindenesetre elkerüljük a végső összeomlást. Ha alkuszunk és szükkehlück lennénk, az adótcher ugyan könnyebb lehet, de rövidesen teljesen elértéktelenednék pénzünk, megszűnnék a közgazdasági élet folytatásának lehetősége és ezután a nagy adóknál sokkal nagyobb baj következnék bc: az ország önálló fennmaradása lehetetlenné válnék és bcállana a teljes anarchia. — Az adójavaslatok készen vannak. A tulajdonképpeni nagy adóreform is előkészítés alatt áli. Célja lesz egész össze-vissza kuszált adórendszerünk egyszerűsítése, igazságosabbá és eredményesebbé tétele. Ahhoz azonban a pénzügyi közigazgatásnak olyan gyökeres átalakítása is szükséges, hogy addig nem várhatunk. Egyelőre tehát, átmenetileg, a fennálló adónemek mindegyikénél meg kell tennünk azokat a változtatásokat, amelyeket a pénz értékcsökkenése megkiván. Egyben emelni kell a nagy vagyonok s nagy jövedelmek — különösen a könnyen szerzett jövedelmek — terhét. Adóval és igen magas vámokkal kell sújtani a fényűzést. Emelni fogjuk az illetékeket is. Főként az örökösödési illetéket, amely erős progresszióval fog emelkedni. De figyelmet kívánok fordítani arra, hogy a családban maradó vagyonok után az az illeték ne legyen akkora, hogy a családbeli örökösök vagyoni állását veszélyeztesse. Egyáltalában figyelemmel leszek arja, hogy a javasolt emelések elviselhetők legyenek. De ezek az emelések a minimumát jelentik annak, amire az államnak feltétlen szüksége van. Igen szigorú intézkedéseket javaslok a törvényhozásnak azok ellen, akik az állam megkárosításának szándékával nem vallják be becsületesen jövedelmüket és vagyonukat. Akik az uj törvénnyel meghatározandó adócsalás bűntettét követik el, egészen öt évi börtönig lesznek büntethetők. A kiegészítő vagyonadónál a vagyon értékét a teherviselőképesség figyelembe vételével állapítjuk meg. Aki azonban a háború alatt szerzett vagyont, az erősebben fog adózni. Erősen emeljük a tőzsdeforgalmi adót. Hatásos közigazgatási intézkedéseket tervezünk az alkalmi üzérkedők igazságos megadóztatása iránt. E célból a már kis keretekben meglevő pénzügyi nyomozó szervezetet jelentékenyen kell majd kibővíteni. A földadót is emelni kell. Lehetetlen nein emelnünk, mikor átlagban egy tojás árából egy katasztrális hold főid adóját lehel kifizetni. Az ezzel összefüggő intézkedések egész láncolatát egy-két hónapon belül kell végrehajtani. Természetes, hogy a különböző érdekeltségi körök között bizonyos versengés fog beállni abban a tekintetben, hogy mindegyik keveselni fogja a másik terhét. Ezzel számolunk. De a teher igazságos megosztását a nemzet egész gazdasági életének alapos megfigyelése alapján s igen gondos megfontolás után állapítjuk meg. — Közben folynak majd az előkészületek az egyszeri nagy vagyonadóra. E célból előbb meg kell állapítani a háborús terheket, ami csak békekötés után lehetséges és a nemzetvagyont. Ha majd ezt az áldozatot is kéri az állam a nemzettől, arra nagyon gondosan kell előkészülnie, hogy amit kér, se tulsok, se tulkevés ne legyen és feltétlenül igazságos legyen. — Ezeknek a nagy áldozatoknak hatása, tudniillik a gazdasági viszonyok javulása, a pénz ja\<ulása és az dllamhitel megszilárdulása nem fog elmaradni, ha csak a beszedett adókat kellő takarékossággal használjuk fel s óvakodunk a kiadásoknál minden nagyzási hóborttól vagy a könnyelműségtől. Ez lesz a pénzértékemelésnek egyik eszköze. A pénz megjavításának másik eszköze az, hogy semmiféle fölösleges árunak külföldről való behozatalát nem szabad megengedni. A múltban — sajnos — egyes hatóságok e tekintetben nem szívlelték meg intelmeimet s ez nagyban járult hozzá valutánk romlásához. Most már a legszigorúbban kell vennünk ezt a kérdést és ezzef karöltve kell járnia a kivitel kérdése rendezésének is. Természetes, hogy a kereskedelemnek minden bürokratikus szabályokhoz való kötése megnehezíti a kereskedést. De az exportkérdés ma a valutakérdés legfontosabb része. Kell. hogy a nagy tömegcikkek exportját az állam a valutaszempontokból irányitsa és hogy annak nyereségében az állam részesedjék. — Ezzel kapcsolatban igen szigorú intézkedéseket tervezek a határforgalomban. Annak véget kell vetni, hogy hazafiatlan és lelketlen üzérek az ország kárára mérhetetlen csempészetet űzzenek. Ami a hiteléletet illeti, e téren jelentős nagy szerepet szánok a szövetkezeti intézményeknek. A szövetkezet legyen a falu bankja és kiskereskedője és a földmivelő megtakarított pénze a szövetkezet utján jusson a hitelre szorult gazdatársak rendelkezésére. De ez nem azt jelenti, hogy a bankok számára nem marad tér. Óriási tőkeszükséglete lesz egész közgazdaságunknak, az államnak, a városoknak, a gyáriparnak s a nagykereskedelemnek is. Milliárdokra lesz szükség, amelyeket a bankok szerezhetnek meg, főként a külföldön. Amennyiben ezt a föladatukat azzal a hazafisággal és mérséklettel teljesitik, amelyet feltétlenül meg kell követelnünk minden magyar vállalattól, nem kétlem, hogy az ország egész közvéleménye rokonszenvvel kiséri működésűket. — Mikor egy ország ilyen veszedelemben van, mint most a mienk, nem frázis, hanem a lét feltétele, hogy a pénz- és hitelügy terén harmónikus együttműködést kell megkövetelni mindennemű intézménytől, amely egyáltalában szolgálatot tehet a közös törekvésnek: a nemzet közgazdasága talpraállításának. Aki ezt meg nem érti, bárki legyen is, ki kell küszöbölni a gazdasági életből. Egyéni érdekek, csoportok érdekei csak annyiban jogosullak, csak annyiban szabad, hogy érvényesüljenek, ha elsősorban a nemzet érdekének szolgálatába hajlandók állani. De ilyen másodrendű érdekek előtérbe tolását és nemzeti céljainkat veszélyeztető mértéktelen nyerészkedést nem lehet megtűrni, akármelyik oldalról is kíséreljék meg. — A mai szomorú helyzetből van kivezető ut s talán nein is hosszú ut. De a kivezető utat csak ugy találhatja meg az ország, ha minden tényező alárendeli magát a céltudatosan, szervesen vezetett pénzügyi akciónak. Lehetetlenné válnék ez azonban, ha mindenki, akinek eszébe jut, külön pénzügyi politikát akarna csinálni, vagy ha egyesek saját külön véleményüknek csoportérdekek vagy népszerű jelszavak, vagy pedig pártpolitikai szempontok felhasználásával tudnak számos követőt toborozni. Jól meg kell néznie s választania a nemzetnek, kire bizza a pénzügyi vezetést. Mert ez a veze-