Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-01-30 / 4. szám

2. PÁPA ES VIDÉKE. 1920 január 16. támogatásával. A mi lobogónk több mezőre van felosztva. Az első mezőre a faji és nemzeti öntudat van irva. Nem ismerjük el a nemzetköziséget. A nemzeti öntudattól függ a nemzet életképessége, azért ápolják azt e megcsonkított kis hazánkban. Ez gyújt reménységet a megszállott részek magyarjaiban s csak így kerülnek vissza a magyar nemzet kebelébe. A második mezőre a keresztény erkölcsiség van felirva. Az erkölcsi eszményiséghez való ragaszkodástól függ nemcsak az egyes emberek, hanem a nemzetek életképessége is. A harmadik mezőben a társadalmi jólét olvasható. Osztályharccal nem lehet ezt megteremteni, mert az osztályharc ellensége minden alkotó munkának. Teljes gazdasági és társadalmi egységet akarunk. A társadalmi jóllétet mélyreható szociális reformokkal lehet megteremteni. Ezek hiánya vitte bele a munkásságot az osztályharcba. Nem követünk forradalmi irányt, parlamentáris úton akarjuk e nemzet minden rétegének a jóllétet megadni." Majd Ű felekezeti egyetértésre kéri hallgatóit. „A róm. kath. felekezet által nyújtott jobbkezet nem ellökni, visszautasítani kell, hanem megragadni. Kijelentem, hogy e város kath. közönsége részéről akkora ragaszkodást tapasztaltam, mire nem is számitotam. A vallás lelkiismeret dolga, mindenki tisztelje a másik vallását. Ne haragudjanak meg a férfiak, ha kijelentem, hogy ez a győzelem a nők győzelme volt, kik fanatikus lelkesedéssel szerezték meg a győzelmet. Köszönöm a bizalmukat. Adják nékem ragaszkodásukat, szeretetüket, hogy űzzön, hajtson a munka terén, akkor sikeres munkát fogok végezni. Feláldozom erőmet e város jóllétéért, hogy itt egymásért dolgozó, becsületes, keresztény szeretetet valló emberek legyenek. Adja Isten, ágy legyen!" A gyönyörű beszéd, melyet a választók több ízben hatalmas éljenzéssel s hangos tetszésnyilvánításokkal kisértek, nagy hatást tett a hallgatóságra. Végezetül a Himnusz fenséges dallamai fejezték be a keresztény magyar választók első ünnepét. Bankett. Este fél 8 órakor szeretett képviselőnk tiszteletére a Qriff-szálló nagytermében rendezett banketten a város lakosságának minden rétege nagy számban megjelent. Az estén számos felköszöntő hangzott el. Beszéltek dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester, Fábián Károly mérnök, főtitkár, Meisel József apátplébános, Bélák Lajos főszolgabíró, Szabó István kisgazda, Mesterházy László ev. lelkész, Kardhordó László képezdei tanár, Farkas Rózsi, Blazovich Jákó bencés tanár, Hajnóczky Árpád kereskedő, Giczy Kálmán borbély, Okolicsányi József dohánygyári igazgató, dr. Kocsis Lénárd bencés főgimn. igazgató, Faragó János ref. főgimn. igazgató, Csapó János iparos, Szalay Lajos párttitkár, Tokai Istvánné. Végül Meisel József apátplébános a szegény erdélyi menekültek segélyezésére hivta fel a jelenlevők figyelmét, mire nyomban gyűjtés indult meg s 3100 K-t eredményezett hontalan testvéreink javára. Csaplár Antal salamoni plébános azt ajánlotta, hogy aki teheti, fogadjon házához egyegy szegény menekült vérünket. Ezután Szűcs Dezső képviselő a tőle megszokott gyönyörű ékesszólásu beszédben válaszolt minden egyes felköszöntésre. A szép társaság kedélyes hangulatban jó ideig együtt maradt. Az erdélyiekért. A hazánkat ért csapások egyik legsulyosabbika az, hogy Szent István országát fegyverünk kettétörése után idegen megszálló hatalmak lepték el, megcsonkították területünket, hazánk nagy részét magukhoz ragadták. Ez a jelenség még abban az esetben is fájdalmas és kétségbeejtő lenne, ha az idegen állam az emberiség követelményeit e szerencsétlennel szemben kötelező gyöngédséget mindenben szem előtt tartaná. Nem ezt láttuk azonban. Olyan zsarnokságot tanúsítanak a megszállott részeken az idegen államok közhatalmának birtokosai, olyan elnyomást szenvednek ottani véreink, amelyre a világtörténelemben alig van példa, amely azonban sok vészt látott nemzetünk múltjában már többször ismétlődött. Talán legsúlyosabb erdélyi véreink helyzete. Az az idegen faj, amely évszázadok óta igyekszik Erdély uralmát magához ragadni, amely 1848-ban is ártatlan aggastyánok, nők és gyermekek kiirtásával szennyezte be kezét, amely a világháború után is akkor támadott meg bennünket, amikor mindakét kezünk a nemesebb ellenséggel való háborúban volt elfoglalva, most is hű maradt önmagához és a nemzeti, gazdasági, kulturális elnyomás minden eszközével, az egyes magyarokkal szemben gyakorol kíméletlen kegyetlenséggel törekszik célját' megvalósítani. Nem csoda tehát, h a Erdélyből, különösen az üldözött, megélhetési lehetőségét vesztett középosztály már a tömeges kiutasítások előtt is megindult, hogy a meg nem szállott részeken várja be sorsának jobbra fordulását. Ez a menekülés óriási méretűvé fajult most, amikor a románok a legnagyobb erőszakkal, kegyetlenséggel télvíz idején utasítják ki az összes magyar tisztviselőket, lelkészeket és az erdélyi közélet egyéb jeleseit. Szivet tépő jelenetek vannak napirenden. Sokat szenvedett véreink, akik közül nem egy testi épségével és valamennyi egészségével adózott a hazafiság oltárán, jövőjük felől teljes bizonytalanságban, az éhséggel, hideggel küzdve, vasúti kocsikban és hasonló rossz elhelyezésben tűrik sorsukat. Dunántúl kormánybiztossága Dunántúl népének mindig bevált áldozatkészségéhez fordul az erdélyiek érdekében. Nekünk, akik hasonló megpróbáltatásoktól meg voltunk kiméivé, utolsó falatunkat, tűzhelyünk hamvadó parázsát is meg kell osztanunk erdélyrészi honfitársainkkal. Felkéri a törvényhatóságot, inditson mozgalmat az erdélyi menekültek lehető jó elhelyezésére, megsegítésére. Vonja bele ebbe a hazafias és jótékony munkába a társadalom minden rétegét. Azoknak, kik a társadalom legtöbb előnyét élvezik most is, a legnagyobb áldozatkészséget kell tanúsítaniuk, de ne vonja ki magát az áldozat terhe alól a Dunántúl legkisebb faluja, legszegényebb fia sem. Hirdessen a Pápa és Vidékében I Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete folyó hó 22-én délelőtt 9 órakor dr. Tenzlinger polgármester elnöklete mellett közgyűlést tartott. Dr. Tenzlinger miután üdvözölte a megjelenteket s a párisi ötöstanács Ítéletét ismertette, indítványozta, hogy a mai közgyűlésből küldjenek tiltakozó feliratot a kormányhoz. A képviselőtestület elfogadta a javaslatot. Az elnöki bejelentés után Meisel József apátplébános üdvözölte a polgármestert újbóli székfoglalása alkalmából, majd áttértek a napirendre. I. A hadügyminiszter által felállított katonai nyilvántartó hivatal helyiségéül a volt mérnöki hivatalt jelölték ki. II. Wohlmuth János-féle iskolai alapítványt a községi polg. iskola céljára fordítják. III. Dr. Böhm Zoltánt az alispán felmentette az árvaszéki tanácsosi állástól s helyébe dr. 'Jzonyi Kálmán h. polgármestert bizta meg. IV. A v. tisztviselők 1920. évre havi 200 K, a felvett alkalmazottak 100 K fizetési pótlékot kapnak. V. A pénzintézetekül a helybeli három pénzintézetet jelölték ki. VI. Áz esküdtek alaplajstromának összeírásával dr. Adorján Gyula és Molnár Imre városi képviselőket bízták meg. VII. Meinhardt Vilmos bányaigazgató javaslatáról a noszlopi szénbánya átvétele ügyében érdemben később határoznak. VIII. A rendőrség céljaira adandó állami hozzájárulás és felemelt fizetési különbözet megtérítése ügyében a polgármester és a rendőrkapitány Budapestre küldettek a belügyminisztériumba. IX. Németh Dezső gyógyszertárának új helyéül a Tirol-szállótól a Schwartz-söröde közt levő teret jelöli ki. X. A vásártéri hídmérleg diját a megmizsált állat után q-ként 1 K-ban, a korlátdijat 5 K-ban állapította meg. XI. A felső hosszuutcai korcsma újabbi bérbeadásának feltételeit tudomásul vették. XII. A ref. főiskola könyvtárában elhelyezett városi könyvek és képek ott maradnak. XIII. A villamos telep tisztviselői és alkalmazottai községi pótadó alól való mentességi kérelmüket elutasították. XIV. A Heller József által bérelt pusztán végzett sürgős javításokra az engedélyt megadták s a javítási költségekre 14.000 K-t szavaztak meg. XV. A Pápai Lapok c. lap hivatalos jellege továbbra is megmarad. XVI. Hercz Imre festőművész növendék részére 2500 K tanulmányi segélyt utaltak ki. XVII. Barthalos János volt városi kocsisnak 1920 január 1-től évi 300 K kegydíjat megszavaztak. XVIII. Thury Lajos volt városi díjnok, miután lakbérnyugdlja nincs, évi 300 K kegydíjat kap. XIX. Települési és illetőségi ügyeket a városi tanács javaslatára elintézettnek tekintették. Az interpellációk során felszólaltak Nagy Sándor az alsóvárosi ovoda, Keresztes Gyula a molnárok visszaélése ügyében, Hajnóczky Béla pedig a lisztiroda mulasztását tette szóvá. A polgármester válasza után a közgyűlés véget ért. — Felhívás. Felhivatnak a földtulajdonosok, bérlők és a gazdaközönség, hogy a náluk alkalmazásban levő mezőgazdasági cselédek nevét és születési évét a városi adóhivatalnál 8 napon belül jelentsék be. Pápa, 1920 január 28-án. Városi hatóság.