Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-07-11 / 35. szám

2 PÁPA ÉS VIDÉKE 1920 julius 11. Megalakul az egységes kormányzópárt. — R megállapodást a pártok holnap ratifikálják. — Budapest, julius 10. Az egységes kormányzópárt megalakítása tekintetében újahb jelentős lépések történtek. A pártközi bizottság olyan megállapodásokat létesített, amelyek alapján, ha a pártok is hozzájárulnak, az egységes kormányzópárt létrejöhet. A bizottság döntését holnap a pártok plénuma elé terjesztik s a végső ál­lásfoglalás itt fog megtörténni. A keresztény párt megbízottai kifejtették, hogy a pártegyesülés eredményes csak akkor lehet, ha minél előbb megoldásra viszik azo­kat a nemzeti, keresztény, agrár és szociális szempontból égető fontosságú kérdéseket, ame­lyeket a keresztény irány a programmjába vett. Hangsúlyozták, hogy az egyesülés elő fogja segíteni azon ígéretek beváltását, ame­lyeket a pártok a válaszóknak tettek. Miután a tárgyalások folyamán tisztázódott az, hogy az uj párt ezeknek a kívánalmaknak meg fog felelhetni, a keresztény párt hajlandónak jelentette ki magát a fúzióra. A pártok küldötteinek értekezlete este 7 órakor kezdődött Bethlen elnöklete alatt és 10 óráig tartott. A kiküldöttek megállapod­tak, hogy a három part Egyesült Keresztény Nemzeti Földmives és Kisgazdapárt néven egyesül; az uj párt programját a 3 párt programjából egy kiküldött bizottság állítja össze, amelybe a kisgazdapárt 3, a Nemzeti Egyesülés 2, a disszidensek 1 tagot delegál­nak. Az alakulás elfogadásáról a pártok plé­niuma holnap fog véglegesen dönteni. A pártok ugy döntöttek, hogy a kabinetben Bethlenen kivül pártonkívüli politikus nem vehet részt — Bethlen a kormány meg­alakítására vonatkozó tárgyalásokat tovább folytatja; a kabinet megalakítására teljes szabad kezet biztosítottak neki a pártok. Információnk szerint az új kormány követ­kezőképen alakul meg: belügyminiszter: Ráday Gedeon gróf; hadügyminiszter: Luka­sich Géza tábornok, földmivelésügyi: nagy­atádi Szabó István; kereskedelmi: Rubinek Gyula; közoktatásügyi: Halter István ; köz-' élelmezési: Guthi Tódor; pénzügyminiszter: Popovics Sándor; külügyminiszter: Csdky Imre gróf. 9 magyar közönség megtorló iníéz­hBdósehBf követel a bojkott Ellen. Magyarország közönsége ma már szinte egyértelműen állást foglalt az Amszterdamból irányított nemzetközi bojkott ellen. A kor­mányhoz özönével érkeznek a különböző szövetkezetek, testületek és községek föl­terjesztései, amelyekben egyhangúan köve­telik, hogy a kormány a legönérzetesebb módon lépjen föl a nemzetközi munkások terrorjával szemben és tegyen megfelelő, energikus megtorló lépéseket. A magyar kormánynak egy legújabb ren­deletére Köpcsénynél huszonöt kilométer széles bojkott-zónát alakítottak, amelyen át a magyaroktól és csehektől megszállott te­rületek között minden személy- és árufor­galmat megszüntettek. Ezzel a magyar kor­mány elejét akarja venni, hogy az Ausztria ellen irányuló ellenbojkottot kijátszhassák oly módon, hogy cseh megszállt területen keresztül menjenek Magyarországból Auszt­riába és vissza. Nagy feltűnést keltett Bécsben az egyik hollandi segitővonat parancsnokának leleple­zése. Ez a parancsnok kijelentette, hogy Fimmen szakszervezeti titkár egyáltalában nem hollandus, hanem orosz zsidó bolsevik, a kinek Hollandiában még csak polgárjoga sincs. Bebizonyosodott továbbá, hogy a bojkott eszméje Böhm Vilmostól, az egykori hadügyi népbiztostól származik, aki élénk összeköttetésbnn van Károlyi Mihállyal és Diener Dénes Józseffel. Közben Bécsben folyton növekszik a drága­ság. Az egyes élelmicikkek ára a bojkott kezdete óta általánosságban mintegy száz százalékkal növekedett. általános mozgosiíós Romániában. Bukarest, jul. 10. A román kormány, tekintettel a lengyel front eseményeire el­rendelte az egész román hadsereg mózgósi­tását, hogy megvédje Beszerábiát. Orosz-cseh barátkozás. Prága, jul. 10. A cseh kormány és a cseh politikusok orosz-barátsága napról-napra mindjobban kidomborodik. A cseh sajtó hi­vatalos helyről nyert sugalmazás alapján napról-napra hosszabb cikkekben fejtegeti, hogy Csehországnak szüksége van Orosz­ország barátságára, sőt legutóbb az agráriu­sok lapja nyíltan követeli a kormánytól, hogy kössön szövetséget Oroszországgal. Az orosz rubel már dolgozik Csehof&Ságban is: a lon­doni tárgyalásairól hírhedt Krassin szerző­dést kötött cseh bőrgyárakkal bakancsoknak, cipőknek oz orosz sereg számára való szál­lítására. Ezekért Leninék áz elkommunizált arannyal fizetnek. gyorssegély a megyei tiszfsiselübneb. Ismeretes a junius 15-i vármegyei köz­gyűlés azon határozata, amellyel a vármegye szolgálatában álló közalkalmazottak kétségbe­ejtő sorsán enyhíteni kívánván, részükre gyorssegély nyújtását határozta el és pedig — Győr és Fehérvármegyék példáját kö­vetve — olyan módon, hogy önkéntes fela­jánlásra szólítja fel a vármegye adófizető polgárait. Ennek a módját úgy állapították meg, hogy „Veszprémvármegye alkalmazottak gyorssegély alapja" elnevezéssel alapot léte­sítettek, amelyre minden adófizető polgár az 1917. évi egyenes államadójával és általános jövedelmi pótadójával egyező összeget fizeti be, mint hozzájárulást. — A gyorssegély akció lebonyolítására a központban és a járásokban bizottságokat létesítettek. A pápai járásban a bizottság elnöke: Sült József; tagjai: Kiss József, Töreky Árpád, dr. Vécsey Tamás, Nikodém Mihály, Bélák Lajos járási főszolgabíró. A központi bizottság nevében Kránitz Kálmán félsz, püspök, a bizottság elnöke és Pósa Endre a bizottsági jegyző a vármegye adófizető polgáraihoz felhívást intéztek, amelyben részletesen ismertetvén az akció célját és módozatokat, az érzelmi rész­ben igy szólnak polgártársaikhoz: „Midőn a segélyakciót megindítjuk, az egyébként közismert körülményekre csak nagy vonásokban hívjuk fel a figyelmet. Nyugodtt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a hosszú háború alatt a harctereken küzdött katonák után közvetlen a közszolgálati alkalmazottak következtek azok sorában, akiknek vállaira a legsúlyosabb feladatok nehezedtek s akiknek megfeszített erővel végzett munkája a leg­elemibb életszükségletek gondtalan fedezésé­hez elégséges díjazásban sem tészesült. A háborút követő forradalmak viharai őket érték először, az államháztartás kedvezőtlen helyzete velük éreztette legfájdalmasabban lesújtó hatását. A háború második évétől kezdödőleg rohamosan fokozódó általános drágaságot a termelő, az iparos, a kereskedő, a szabad pályán működő honorácior osztály át tudta hárítani másra, csak ők nem, mert pénzbeli javadalmazásuk nem növekedhetett megfelelő mértékben az árakkal. Itt a helyzet megvilágítása céljából csak arra utalunk, hogy közepjavadalmazásu alkalmazottaink jelenleg havi 600—800 koronával vannak díjazva, mely mellett önként vetődik fel a kérdés, hogy ily összeggel ma minő más társadalmi osztályok látnák biztosítva meg­élhetésüket. Ily viszonyok közt reánk hárul ama súlyos, de nemes erkölcsi és hazafias kötelesség, hogy vármegyénk kipróbált és nyomorát ed­dig panasz nélkül viselő közszolgálati alkal­mazottainak válságos helyzetében sürgősen segélyére siessünk. Ne engedjük a kétségbe­esés, a pusztulás örvényében sodortatni azo­kat, akiket a közügy szolgálatába önmagunk állítottunk, akik mindnyájunk érdekében ön­zetlenül, hűséggel és becsülettel dolgoznak, s akik, mint bizalmunk letéteményesei, hi­vatva lesznek az újjáépítés reánk váró nagy munkáját velünk megosztani. Segítő kezünk­kel simítsuk el homlokukról a megélhetés sötét gondja szántotta redőket, hogy nélkü­lözhetetlen létfentartási eszközeik birtokában biztos hittel és reménnyel eltelve jövendő sorsuk iránt, ujult erővel és buzgalommal^ szolgálhassák tovább a vármegyét és a hazát." A felhívás végén a községi elöljáróságok­hoz szólnak annak kibocsátói a község kép­viselőtestületének lehető legrövidebb idő alatt rendkívüli közgyűlésre leendő összehívását kérvén tőlük s az akció érdekében meg­felelő instrukciókat adnak nekik. Ugyanily értelmű szöveggel intéznek kérelmet köz­vetlenül a 200 K-át, vagy azt meghaladó összegű egyenes és áll. jövedelmi pótadót fizető polgárokhoz. HÍREK. Szombat, julius 10. — A konjunktúra politikusról kitűnő jellemzést olvastunk dr. Mohácsy Lajos lap­jában, a „Dunántuli Egyetértésiben. Szó­szerint adjuk, hadd élvezzék olvasóink is: „A konjunktura politikus az, aki a politikában napirenden levő rendszerváltozások szerint változtatja a saját irányelveit, mit sem tö­rődve azzal, hogy ez a gyakori elv csere­bere, köpönyegforgatás jellemtelen dolog, megvetésre érdemes tulajdonság. A konjunk­túra politikus csak egyet tart szem előtt: bárhogyan is forduljon a világ sora, akár milyen elvü-pártu politika érvényesüljön is, a fődolog ő előtte mindig csak az, hogy ö felül legyen." — „Ezek a konjunktura politi­kusok a legveszedelmesebbek. Mert miköz­ben mindig csak a saját érdeküket, hasz­nukat, érvényesülésüket keresik, azzal egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom