Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-08-30 / 18. szám

XIV. évfolyam. Pápa, 1919 szeptember 9. 18. szám. ÉS YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági én társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 40 korona, félévre 20 korona Egvcs szára ara 50 fillér. A lap megjelenik minden szombaton. Kiadótulajdonos: A pápai Katliolikus Kör. Felelős szerkesztő: Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Barát-utca 3. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- es hirdetési-dijak küldendők. A Pápai Keresztény Szocialista Párt holnap, vasárnap d. u. 4 órakor a felsővárosi Kath. Kör kerthelyiségében tartandó népgyűlésen újból megkezdi működését s ez alkalommal választja meg az új tisztikart s az intéző bizottságot. A jövő vasárnap, szept. 7-én a vidék bevonásával hatalmas népgyűlést rendez a Főtéren. Apostol szeretnék lenni, telve a tarzusi Pál tüzével, lelkeket lenyűgöző erejével. De nem Korinthust, nem is Rómát keresem: a magyar gyárak, a magyar műhelyek udvarába állok ki én. A magyar munkásság lelkét keresem én. Beszélni valóm van véle. Rá szeretnék hajolni az ő lázas, viharzó, kétségektől fölzaklatott lelkére s elmondani néki mindazt, ami az én lelkemet nyomja, üzi, feszíti. Hallgass rám, nekem nincs kétségem, nekem csak bimbózó, nyíló reményeim vannak! S neked most ez kell: hogy megtanulj újra remélni, bízni, hisz az elmúlt borzalmas idő senkit úgy ki nem rabolt, senkit úgy meg nem csalt, mint téged. Igaz, másoktól többet loptak — de ezeknek a »másoknak« nem is ígértek semmit. De neked, te csúfúl megcsalt magyar Munkásság, -neked az édenkert lázas ábrándjaival tömték meg lelkedet, hosszú időn át rohantál — letiporva múltadat, ezeréves emlékeidet, keresztet, félrelökve Krisztust s mindenkit, ki föl akart tartóztatni, hogy lázadban végromlásba ne rohanj, — s most látod, hogy te délibáb után rohantál, az édenkertben mások dőzsöltek! Te vezéreidtől eddig csak reményt s biztatást kaptál, hogy lehúzzák részedre a Földre a menyországot, '— s mikor négy hónapon keresztül szenvedtél, éheztél, véreztél, holttetemeiddel megállítottad a Tiszát, akkor kiraboltak — oh nem a fehér terror, nem az ellenforradalom, nem a burzsoázia — kiraboltak gyáván szétfutott, börtönrácsok mögé dobott vezéreid reményedből is. le vagy a legszegényebb nem meri fehér pénzzel fizettek, hanem mert kirabolták lelked minden kincsét, még reményedet is! De mielőtt beszélnénk, letépem melledről a vórbs kokárdát! Ez nem a te lelked ki virágzása, ez nem a te evangéliumod! Idegen kéz tűzte ezt a kebledre s te csak tűrted! A magyar rögnek vagy te is rabja, a magyar múltnak vagy te is örököse, magyar anya szült téged is, magyar a te véred, szíved, lelked is! Nem a te lelked káromkodott az Internationaleban — a te dalod a Himnusz! Tulipán a te virágod, piros-fehér-zöld a te szined, a magyar mult a maga minden fájdalmával, örömével, reményével még igazságtalanságával is a te multad, a magyar haza a te hazád, a magyar ezer és ezer halálban megkeresztelődött honszereltm a te lelked újra kinyílt szép viraga Te megcsalt magyar Munkásság, zúgd bele fájó lelkeddel a borzalmas világviharba, de úgy, hogy Versail- lesben is meghallják, hogy szived minden rostja, lelked minden kis felvillanó érzelme, hogy temagad mindenestül magyar vagy! Magyarságod nem idegen-gyűlölet, nem kardcsörteiés, nem sovinizmus és nem impcralizmus, hanem az egész emberiség ügyét szolgálni akaró őserő és természetadta Ős jogod! Valld meg, hogy félrevezettek. Megvallom én is, hogy mi is vétkeztünk ellened! Elhanyagoltunk, türtük, hogy álpróféták ólálkodjanak körülötted, munkádat sem becsültük, fizettük meg igensokszor úgy, mint kellett volna, a lelketlen kiszipolyozok ellen nem úgy védtünk, mint kellett volna. Sápadtak, vérszegények voltak sokszor gyermekeid, szomorú a lakásod, anyagi gondoktól agyongyötört a hitvesed — s ebben töredelmes szívvel valljuk — mi is bűnösök voltunk. De, ugye, belátod, hogy ahol bajodon írt kerestél, ott megcsaltak. Vétettél te is, vétettünk mi is. A múlt minden bűnének megbánása most összeforrasztja sötét gondoktól terhes lelkünket. A romok fölött állva, amelyek annyi mindent takarnak el, ami a tied s a mi a mienk volt, nyújtsunk mi egymásnak békejobbot, öleljük át egymást. Halld csak, elmondom néked, mit fogunk mi közösen, vállt vállhoz téve, minden kis erőnket összefogva cselekedni! A romokba beletüzzük a — keresztet s odakiáltjuk az egész világnak, hogy az itt újjászülető ország törvénykönyve az evangélium lesz! Keresztény ország támad föl a romokból! Ez annyit jelent, hogy mindenben, gazdasági,