Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-03-23 / 12. szám

XIV. évfolyam. PAPA Fápa, 1919 március 23. 11. szam. VIDEKE Politikai hetilap. A papai Katholikus Kör es a paDa-csothi esperesi Kerület tanítói körenek hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 20, félévre 10, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. A lap megjelenik minden vasamat Kiadótulajdonos A Pápai KatlioliUuM Kör. Felelős szersesztö Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Barát-utca 3 házszám. \ kiadóhivatal vezetője Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Felelősség. Osi időktől fogva most lesz először választás Magyarországon bürgerpörkölt, savanyu bot\ sópénz és hivatalos szelid nyomás nélkül. Itt-ott bizonyosan -ki fog törni még a hagyományos hit, hogy a választókba botokkal kell beleverni a politikai szent meggyőződést, de erős a hitünk abban, hogy titkos és decen-. tralizált szavazás mellett, mámor és erőszak nélkül fog megnyilatkozni végre az olyan sokszor megcsúfolt nemzeti akarat. Jókai és Mikszáth aranyos humora sok romantikát mázolt rá az elmúlt évtizedek kortes eseteire, ennek a választásnak azonban, ami most készül, nem lesz romantikája. Rideg, józan és becsületes választás lesz. A jövő idők Jókaija a minden hájjal megkent kortesek cselekedeteit hiába kísérli meg bevonni a talmi romantika értéktelen aranyfüstjével: nem lesz most csillogás, nem lesz asztalközepébe könyökölő álkuruckodás, de nem lesz egy nemzet lelkét fenékig megfertőztető korrupciós járvány sem. Azt akarjuk hinni, hogy így lesz; hogy vége van már annak az időnek, amikor a választó felelőtlennek hitte magát az országgal, a nemzettel, fajunk egész jövőjével szemben s a választást zsebbe, nem pedig lélekbe és szívbe vágó magánügyének tekintette csupán. Most íme láthatja, hogy van felelősség. Aki nyomorultja magyar sorsunk tragikus fordulatának, vegyen ki egy részt abból a felelősségből, ami a multakért mindenkit megillet és terhel ebben a darabokra tépett, letiport, halálraszánt, de sírja szélén is életért és jövőért kiáltó országban. Hát igen is, van felelősség! Hogy most éhezünk, hogy rongyokban járunk, hogy apáink sírjai felett idegen csizmák sarka tapos, hogy nincs nyugalom, nincs személyi és vagyoni biztonság, nincs kiegyensúlyozott társadalmi rend, ezért a felelősséget minden régi választónak viselnie kell. A választók akarták, ők szavaztak, liogy minden így legyen. Rossz törvényekkel, megkötött kezekkel, koldustarisznyával állottunk a népek országútján és indultunk el meghódítani a világot. Felelősség terheli azokat, akik elindítottak, de felelősség terheli azokat is, akik így, nyomorúságosan indítottak minket el. Ha más vezetők álltak volna az ország élén, ha más törvényeink, más organizációnk, más erőnk és hitünk lett volna, talán el sem indulunk, de a véghez okvetlen másképen érkeztünk volna el. A háború zsarolói, bűntettesei, a konjunktura kiaknázói nem viselhettek volna itt benn az országban egy második hadjáratot ellenünk. A vagyon, a kultura elosztása máskép tagozta volna a társadalmat s ma nem tépné darabokra a belső nyugtalanság a nemzetet. Testvér a testvér ellen, apa a fiu ellen ... e szörnyű végzetért a mult idők választásai, kortesei, szavazói viselik a megsemmisítő felelősséget. Most tehát választani fogunk, titkosan, decentralizáltan és a felelősségnek minden ember lelkét, égető tudatában . . . Vájjon így lesz-e ? Vájjon nem száll-e majd eljövendő magyarok átka felénk, kiknek sorsa kezünkbe adatott? Ott állunk a sors kapujában, mint urai egy jobb vagy sötétebben gyászos jövendőnek. Egységet, új életet, társadalmi egyensúlyt, konszolidációt vihetünk magunkkal, de visszavonást, elnyomást, türelmetlenséget és az új időket meg nem értő indulatokat is. El kell tehát indulnunk azon az uton, amelyen a múltban nem haladtunk: az egységes magyarság újjáteremtésének jövendője felé. Igaz, ezen az uton nem teremnek ingyen örömök: nincs bürgepörkölt, savanyu bor, rekedt kortes, uri huncutság. Ezen az uton csak kötelességek vannak, melyeket a jog ír elő. Eddig a jogokról szavaltunk, most jöjjenek a kötelességek. Ha ezeket úgy tudja állani a magyar, amint állni tudta a harcot a jogokért, akkor először lesz választás Magyarországon korrupció, bürge-pörkölt, savanyu bor nélkül, de azzal a felelősséggel, amely új magyarságot, új szellemet és új erőt fog teremteni a mult idők rettentő tévedéseinek és bűneinek romjain. Alakítsunk termelő-szövetkezeteket. A földbirtok reformról szóló 1919. évi XV1I1 néptörvény értelmében azok, akik valamely község vagy felosztási csoport területén családi kisbirtokot, családi kisszőlőbirtokot, vagy kerti kisbirtokot kapnak, a neki jutó földterületek közös birtoklása és használata végett lermelö-szövetkezetbe tömörülhetnek. A szövetkezetbe beléphet valamennyi jogosult vagy a jogosultaknak egy része. A termelőszövetkezet alakításához legalább 20 tag szükséges. Az ilyen termelőszövetkezet kívánhatja, hogy a tagokat megillető terület osztatlanul egy tagban hasíttassék ki. A kisajátítható területek kijelölésében a termelő-szövetkezeteknek — hadirokkantak kivételével — minden más jogosult felett elsőbbséget nyújt a törvény.Világos, hogy ilyen termelő szövetkezetbe hadirokkantak is tömörülhetnek. A szövetkezetek csak örök haszonbérletbe kaphatnak földet. A termelés folytonosságának biztosítására és a városi lakosság és egyéb nem termelők szükségletének teljes kielégítésére csak úgy számíthatunk, ha a rendszeresen felszerelt nagyobb gazdaságok nem daraboltatnak szét, hanem földre igényjogosultak termelő szövetkezetbe tömörülve szövetkezeti alapon veszik birtokukba a község területén levő gazdaságokat. A jövő Magyarország új birtokosainak ez az egyetlen mód a megfelelő érvényesülésre, csak ezzel tudnak bekapcsolódni a termelés igazi vérkeringésébe és csak ez nyújt nekik biztosítékot a világpiac konjunktúráinak ingadozása ellen. A szövetkezeti alapon át vett gazdaság továbbra is termelhetne olyan terményeket, melyeket eddig a nagybirtok bocsátott piacra, vagyis a szövetkezeti birtoknak módjában volna nemcsak kenyérmagvakat, tengerit és burgonyát termeszteni, hanem sötárpát, cukorrépát, cikóriát, dohányt, lent, kendert, stbit is, amiknek termelése a kisebb birtokokon nem igen lehetséges. A szövetkezeti birtok bevezethetné esetleg a bolgár rendszerű konyhakertészetet is, amelynek városok közelében a jövőben nagy fontossága lesz.