Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-02-17 / 7. szám

2. PAPA ES VIDEKE 1918 február 17. A béke hajnalhasadása. A keleti fronton elhallgatott az ágyú, és nem kattog már a gépfegyver. A lomha orosz medve föladta a harcot s megbékült ellenfeleivel. Február 9-én hajnalban megkötötték az első békét. Keletről jött a béke első hírnöke, on­nét, ahonnét a Nap aranysugarai küldik első lehelletüket a sötét éjszakába. Nyu­gaton még ráborul a lelkekre a háború haragos éjszakának sötétsége, és tom­bol a harc. De hiszen a napsugárnak is időre van szüksége, mig szétbontja a fekete éjszakának sötétségét! Majd megolvadnak ott is a haragtól jégcsappá fagyott emberi szivek, majd eloszlik ott is az éjszakának nyomasztó ködje. Biz­ton reméljük, hogy lesz még nyár a rémes vérmezőkön . . . De amint elhallgat a tiombita a messzi fronton, megfújják a riadót itt­hon a front mögött. Készülnek harcra 'a társadalmi osztályok. Már forr az üst, és nem tudja senki mi kerül ki belőle. Az-ország szivében, a parlament­ben egyesülnek a pártok Andrássyék és Apponyiék, a néppárt és keresztény szociálisták, forrong a demokraták pártja stb. A háború okozta társadalmi, va­gyoni és hatalmi eltolódások meghoz­ták a reákciót; mindenki védekezik: megmenti azt, amit még lehet. Az oroszok módjára megtépázott és számtalanszor agyonvert katholikus magyar társadalom is ugylátszik befe­jezte évtizedek óta tartó leturgikus ál­mát és kezd ébredni. De mikor az oroszlán fölébred először a szeme nyí­lik, feje mozog s csak azután a teste és végtagjai. A keresztény magyarság ébredésében a folyamat fordított. Még a fej alszik. Nem hallja az idők szavát és nem érzi a közeledő tavasz vagy örök tél lehelletét. Félő, hogy ugy elalszik, hogy nem lesznek többé ál­mai. Pedig soha sem volt oly szükség nagylelkű tettekre, Prohászka lelküle­tére és gondolataira! Pápán, ahol tombol az egyesületi élet, a katholikus társadalom 7—8 egye­sületben akarja megvalósítani céljait 7—8 egyesület ily kis helyen ép elég. Ele­gendő többek közt arra, hogy — ha ugy tetszik — ugyan annyi uton és ugyanannyi eszközzel keresse az eset­leg közös célt. De ekkor már nem az erők egyesítését jelzik ezen egyesületek, hanem szétforgácsolását. Ezért már itt is ismételten fölme­rült az egyesülés és a tömörülés gon­dolata. Mindig csődöt is mondott. A háború tanulságai kellettek hozzá, hogy ez a gondolat bizonyos formában megvalósuljon. A Felsőv. Kath. Olv.-kör helyiségében tartották meg az egyesü­letek vezetői az első értekezletet, ame­lyen megegyeztek abban, hogy minden Kör és egyesület választmányától kér­nek három tagot, akik egy közps bi­zottságot fognak alkotni. E hó 5-én tartották a megbízottak alakuló gyűlésü­ket. A közös bizottság elnökévé meg­választották dr. Kocsis L. főgimn. igaz­gató urat, aki eddig még semmiféle egyesületnek nem volt vezetője. E bizottság célja kapcsot terem­teni az összes kath. Egyesületek közt. Nem akarja az egyesületek számát eggyel szaporítani. Nem is akarja ön­kényesen intézni az egyes egyesületek belügyeit. Célja csupán az, hogy a gyű­léseken megismerkedjenek az egyes kiküldöttek a többi Kör terveivel, ügyei­vel, hogy igy harmonikusan, egymást segítve s nem akadályozva, ne egymás rovására dolgozhassanak. Közös, országos, nagy ügyek tá­mogatására egy kör nem tehet sem­mit. Ezért fontos, hogy ilyenkor a ka­tholicizmus a maga teljes számával és súlyával föllépjen. Ezt ép a körök egye­sületek harmonikus együttműködésével lehet csak elérni. A közös bizottságnak feladata tehát ilyenkor kidolgozni a kö­zös munkaprogramot: mily és mennyi szerep jut ennek vagy anuak a körnek. Közös munkának első program­pontja az országos keresztény sajtó­vállalat ügyének fölkarolása. A sajtó, a keresztény sajtó már most életkér­dés. Azzá teszi elsősorban az idők meg­változott jellege. A választójogot Vá­zsonyi ép azoknak szánja, akik tudnak olvasni, akik tudnak újságot olvasni. Mig eddig, különösen legutóbb, a ban­kok pénze és a bor szavazott, addig a jövőben a sajtó szavaz. Ha másért nem, pusztán ezért fontos, hogy keresztény magyar sajtónk legyen. A sajtó és a vele szorosan összefüggő választások pedig elsősorban oly ügyek, amelyeket keresztény magyar szempontból diadalra vinni csak ugy lehet, ha összetartunk. A sajtó országos ügyének részlet­kérdése a helybeli kath. sajtó ügye, amely mint a helybeli választások is, összes erőink egyesülését követelik. Egyesületi életünk nagy baja, hogy egy körnek nincs megfelelő helyisége. Nincs dísztermünk, ahol közös akciónk kifejezésre juthatnának. Színdarabok, kabarék, estélyek rendezésére nincs vagy egyáltalán vagy csak meg nem felelő helyünk. Mindezen kérdések megoldásának tervét az uj közös bizottság van hi­vatva megalkotni! A megvalósítás az egyasületek külön és közös munkájáé. Nehéz problémák, de nem lehe­tetlenek. Dolgozzunk egymásért! S könnyebb lesz elfelejteni, hogy »annyi sok a gyá­szunk, hogy már csak vérmezőkön járunk!« Tihanyi Márk. A Kath. köri közgyűlés előkészítése. Jövő vasárnap d. u. 4 órakor tartja a Pápai Kath. Kör évi rendes közgyűlését, melyre a névre szóló meghivókat az elnök­ség már szétküldte. Az elnökség a közgyűlést megelőző héten készíti elő a tárgysorozatot, mely mint az előző években, most is a szokásos pontokat foglalja magában, nevezetesen elnöki megnyitóból, titkári, pénztárosi, könyvtárosi, borpénztárosi, lapfelügyelőbizottsági jelentés­ből, tisztujitásból és költségvetésből áll, eset­leg indítványokból, amennyiben azok a köz­gyűlés napja előtt legalább 3 nappal az el­nökségnek átadattak. Az előkészítésre szánt héten, kedden, e hó 19 én este fél 6 órakor a lapfelügyelőbi­zottság, szerdán, e hó 20-án ugyanoly idő­ben a választmány és pénteken, e hó 22-én a jelölő bizottság tart ülést. Mindezekre ugyancsak névre szóló meghívók lettek kiadva. Felhasználjuk ezt az alkalmat is, hogy a Kör igen t. tagjait újra buzditsuk a köz­gyűlésen való megjelenésre. Fontos, időszerű s nagy kihatással biró, jelentőségteljes dol­gok kerülnek a közgyűlésen szóba, nemcsak illő tehát, hanem egyenesen kötelesség azon mindannak jelen lennie, aki csak érez ma­gában kath. öntudatot és a jövő nagy prob­lémái iránt egy kis tettvágyat. Fel tehát a közgyűlésre! A Kath. Kör farsangja. Hétfő estére jelezte lapunk a Pápai Kath. Kör kis kabaréját, mely talán azért is, hogy éppen a békehirek is általános örömre hangolták a lakosságot, kitűnően sikerült. Igen sokan, jóformán többen, mint amennyien kényelmesen elférnek, jöttek fel az estélyre, mely ugy fél 9 órakor vette a kezdetét. A kabaré egyes számait a Kör titkára konferálta be. Volt ott cimbalom, hegedűjá­ték, magán- és karének, monológ, tánc (t. i. magántánc, mint produkció), delejezés, darázs­utánzás és sok minden, amivel a megjelen­teket mulattatni és szórakoztatni lehetett. Állandó vig hangulat uralkodott mindvégig az egész társaságon, melynek soraiban igen szép számban volt képviselve a szép nem is. A műsor lefolytatása után még nagyon soká együtt maradtak a vendégek s a finom köri borok mellett igen kitönően érezték magukat. Néhány felköszöntő is hangzott el, igy különösen Kalmár Károly elnöknek jutott

Next

/
Oldalképek
Tartalom