Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-02-17 / 7. szám

1918 február 17. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. bőven a jókívánságokból és a szereplőknek, akiknek a művészetét és szívességét az elnök köszönte meg szép, talpraesett toasztban. Ünneplésben részesült továbbá Hiebscli Dezső irg. r. perjel, akinek épp akkor nevenapja volt. Szóval — jól sikerült minden. Az intenzivebb gazdasági népoktatás és több termelés. — Irta: Papp Sándor, várkeszői tanitó. — A reformok korát éljük. A nagy világégés minden téren átalakulást hozott magával. Egy új, egy demokratikus kor kezd kialakulni.',. Mindenki, egyesek, családok, társulatok, szövetkezetek, szervezetek, községek, iparkodnak az uj, demokratikus légkörbe beilleszteni életfolyásukat. Minden téren az átalakulás folyamata megy végbe előttünk. Elmaradna az, akár egyes egyén, akár társaság, aki ezen átalakulás elől mereven elzárkózna s nem venné figyelembe a körülöttünk lefolyó eseményeket. A gazdasági népoktatásnak az elemi népiskolába és a tanitó(nő)képző intézetekben való intenzivebb tanítása is korunk egyik messze kiható, égető kérdését igyekszik beilleszteni a mai idők változott viszonyai közé. A többtermelés általános szólammá vált jelszavát is a háborús viszonyok hozták felszínre. Ma már mindenki érzi, hogy minden téren többet kell produkálnunk, ha azt akarjuk, hogy a nemzetek jövő versenyében helyünket minden téren megállhassuk. Aki nem halad — elmarad. A változott viszonyok ezen kényszerítő hatása hozta létre az újabb Apponyi-féle körrendeleteket a gazdasági ismereteknek az elemi népiskolákban és a tanító(nő)képző intézetekben való intenzivebb tanítása tárgyában. Minden hazája sorsát szivén viselő állampolgár csak örömmel üdvözölheti ezeket a messze jövőbe kiható nagyfontosságú intézkedéseket, annál inkább mi, néptanítók, akik gazdsági népoktatásunk fundamentumát leszünk, illetve vagyunk hivatva megalapozni. Mivel ezen becses lap homlokzatán a közgazdasági szó is szerepel, legyen szabad ezen lap hasábjain elmondanom gondolataimat a gazdasági népoktatásra vonatkozólag. Szerény véleményem szerint az intenzivebb gazdasági népoktatást csak minél több önálló gazdasági népiskola felállításával lehet megoldani, illetve elérni. Agrárállam vagyunk. S vájjon nem elszomorító körülmény volt-e eleddig, hogy messze vidéken nem lehetett látni egy önálló gazdasági népiskolát. Ilyent minden nagyobb községnek kötelezővé kéne tenni, hogy felállítson, még pedig gyakorlóterülettel. A mostanában megjelent rendelet intézkedik . a gyakorló-területről is, amit a közigazgatási bizottságoknak lesz feladata szorgalmazni. A tanítóképzők gazdasági oktatása is nagyobb gondját kell, hogy képezze a kultuszminisztériumnak, mert, ha gazdasági ismeretek nélkül kerül ki az a fiatal tanitó a képzőből, akkor hiába való lenne a legszebb gyakorló-terület is a népiskola mellett. Ismerje meg az a tanítójelölt legalább annak a vidéknek, ahol a képzőt végzi, kulturális és gazdasági viszonyait, intézményeit. Ezt pedig nem lehet a képzők négy fala között megismerni. Hanem találtassák rá mód, hogy az a jelölt kimehessen a nép közé, ki a perifériákra, a községekbe, ott a helyszínén szemlélhesse a népszokásokat, gazdálkodási viszonyait, tanulmányozhassa a gazdakörök munkáját, a tejszövetkezetet, a szövetkezeti boltokat, a mintagazdaságokat, a népkönyvtárakat, a vidék szántóföldjeinek geológiai alakulatát, a nagyobb uradalmak gazdálkodási módját és gazdasági berendezéseit stb. Jelen sorok írója a tanítóképzőt a pápai áll. tanítóképzőben végezte. Az intézet akkori nagynevű igazgatója: Láng Mihály már akkor behozta, hogy a jelöltek a helybeli és a szomszédos községek iskoláit és gazdasági intézményeit évenként több izben is meglátogatták. Soh'sem feledem azokat a kirándulásokat! Egy nap többet tapasztaltunk, mint az intézet falai között hónaponként. Dehogy a tanitó megismerje — legalább — annak a vidéknek, ahol a képzőt végzi, gazdasági viszonyait, ahhoz a négy évfolyam nem elégséges. Akkor a tanítóképzés évfolyamait föl kell emelni. Akkor azután lehetne egy évet tisztán a gyakorlati ás elméleti gazdasági ismeretek elsajátítására szentelni. Ilyen módon a kikerülő fiatal tanító-nemzedék biztos gazdasági ismeretek birtokába jutna, amely bőségesen meghozná gyümölcsét az életben. Szóval, a tanítónak magasabb képzettséget kell adni. (Fizetést is!) Csak a hivatásúk magaslatán álló, sokoldalú tudással fölvértezett tanítóság viheti előre édes hazánk gazdasági fellendülésének ügyét. Némelyek (még intelligens egyének is) azt hiszik, hogy a tanító letanítja óráit, amelyeket a törvény neki előir, azután az édes semmit tevésnek adja magát. Dehogy! Ugy a falusi, mint a városi tanítóság nagyon igénybe van ma már véve a néprészéről is. Szerény véleményem, hogy a népnevelés munkájához magas képzettségű tanítóságra lesz szükség. Mint már föntebb emlitém, sok-sok önálló gazdasági népiskolára lesz szükség, hogy az Apponyi féle körrendeletekben lefektetett gazdasági ismeretek átmenjenek a néptudatba. Sok mindenre tanítottuk eleddig azt a falusi parasztgyereket, csak arra nem, hogyan gazdálkodjék majd okszerűen 5—10 katasztrális hold földjén, hogy termeljen, mint az apja. Mi, falun működő taítók, látjuk népünknek gazdasági téren való elmaradottságát, konservativizmusát. »Az öregapám is igy csinálta, én is igy csinálom« — halljuk gyakran a bölcs mondát s ezzel el is intézte dolgát. Pedig ami jó volt az apának, régen nem jó az a fiúnak. Az ujabb Apponyi-féle rendelet a lányok háztartásbeli oktatásáról is intézkedik. No e téren megint sok a tenni való! Meg kell tanitani népünket emberibb életet élni. Az okszerű gazdálkodás nyomán majd ez is megjön. Népünk nem nagyon sokat ad a helyes táplálkozásra. Ezt tapasztalásból mondom ám! Van az udvarába baromfi elég, de ne adj Isten, hogy egyet is leöljön a saját szükségletére, eladja, csak akkor eszik csirkét, tyúkot, ha vagy ő beteg, vagy a baromfiak hullanak. A hiányos táplálkozás pedig, ugy-e a legtöbb betegség előidézője. A fözelék-féle neki nem étel, mert nem is érti az elkészítés módját. Itt vár a jövőben szép és nagy fontosságú feladat a magyar tanítónői karra. Nekik lesz osztályrészük, hogy a nép gyermekeit is bevezessék a célszerű, az okszerű, de mégis takarékos konyha-művészet titkaiba. Szó van az Apponyi-féle rendeletben a lakásról is. Hát bizony népünk — a legtöbb helyen — erre sem fordit elég gondot. Láttam több helyen elől egy »tiszta szobát«, de azt nem lakja, hanem lyúkban, a libákkal (az ágy alatt libák illatoznak) lakik együtt. Itt nő fel a család is! Természetes, hogy sáppadt, beteges gyerekek nőnek az ilyen lakásban. Ezen áldatlan mizériák kiküszöbölése mind-mind a jövő nemzetnevelésünk megoldandó kérdései közé tartoznak s az ujabb irányú gazdasági népoktatás nyomán önmaguktól el fognak tűnni. Ezért tartom időszerűnek és messze kiható nagyfontosságú kérdésnek az Apponyiféle gazdasági népoktatás kötelezővé tételét az egész vonalon s az általános szólammá vált többtermelés kérdése is csak az ilyen irányú gazdasági népoktatás által fog megoldást nyerni. HÍREKA. békehírek városunkban is nagy változást idéztek elő a polgárság hangulatában. Az Ukrániával kötött békeszerződés aláírásáról szóló hir még alig terjedt el, már is nagy izgalom támadt egy ujabb, még szenzációsabb hir nyomán, mely az Oroszországgal kötött különbékéről szólt. A középületeken, legelőször a r. k. plébániaépületen s a kath. iskolákon csakhamar megjelentek a nemzetiszínű zászlók, rövidesen követték a példát másutt is, s nem telt bele egy fél óra, már az uradalmi igazgatóság épületén, a Kath, Körnél, a Fogy. Szövetkezetnél, a rendházakon, továbbá a ref. internátuson is feltetszettek a trikolorok, sőt sok magánházon is kitűzték az örömjelvényt, csak a városháza és a bíróság régi falai álltak pusztán, mert ezeknek gazdái — hivatalos értesítést vártak még, mely mire megjött, másnap lett. A plébániatemplom két tornyáról egyegy hatalmas fehérzászló hirdette a békét, a plébános is nyomban intézkedett, hogy a hivatalok, hatóságok, tanulóifjúság s a nép mielőbb hálaadó istentiszteletre jöhessenek s másnapra nagy Te-Deumra hivta őket. Lapunk nyomdájának kirakatában irott különkiadása volt kitéve a Pápa és Vidékének stb. Este a piacon, a honvédszobor előtt s több más helyen élénk tüntetések folytak le. A kollégium és a képző ifjúsága felvonulást rendezett, megkerülték a piacot, lelkes, gyújtó beszédeket mondottak, hazafias dalokat énekeltek. Kedden 9 órakor nagy hálaadó istentisztelet volt, melyre a hivek ezrei is eljöttek; ott voltak a m. k. dohánygyár munkásnői is. Az ifjúság intézeti zászlók alatt vonult fel. A kóruson a r. k. polgári leány-