Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-08-11 / 32. szám

XIII. évfolyam. Pápa, 1918 szeptember 29. 39. szám. ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági én társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a oaoa-csóthi esoeresi Kerület tanítói körenek hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 14. fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szára ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasárnao Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör A szerKesztésért felelős Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Öntudatos katholikus magyar lélekben nincs gyöngédebb vonás, nincs úribb érezet, mint az a bájos viszony, amely Szűz Máriához, Magyarország Nagyasszonyához, Boldogasszonyhoz füzi. Mihelyt a kereszténység isteni napja fölvirradt fölötte, előkelő természetéből kifolyólag nyomban megsejtette a magyar, hogy sehol jobb helye nem lehet, mint ha az Istenanya térdére ül, mert azesetre bizton szemtől szembe találja magát az Ur Jézussal. Hogy a sziv elevenében nyíljék a Mária-tisztelet illatos virága s a hozzá való rendithetetlen ragaszkodás mennyei rózsája, erre oktatta a nemes szülő hős gyermekét, a század a századot. Szt. Gellért, csanádi püspök és vértanú élettörténetében olvassuk: »Szent Gellért tanácsának intésétől akkoron kele fel, hogy a Szűz Máriát e Magyarországon Boldogasszonynak avagy Nagyasszonynak hivnák.« A magyar nemzet bölcsőjénél ott találkozunk már azzal az édes névvel, amely alatt a nemzet évszázadokon keresztül az idők végéig tisztelni fogja a teremtés remekét, a kegyelem csodáját: Szűz Máriát. Együtt is volt a nemzettel azuros napjaiban ugy, miét kinos éjszakáiban. Ott volt a csaták förgetegeiben, mikor százezreiket zúdították fel ellenünk a legnagyobb hatalmak, kezdve a kétszinü görögöktől a vad tatárok, a rajongó törökök s az ellenséges érzülettel telitett szlávokig; ott volt az orosz és ott van a mostani taliánverésben is segitő erejével, istenanyai pártfogásával, a romokon kesergő árvák és özvegyek szenvedéseinek éjjelében kiszenvedett lelkének kiapadhatatlan vigaszbalzsamáva)... A Kath. Egyház azért szentel napokat az Ő tiszteletére, hogy aki az élet szerzőjének az anyja, az legyen életünk fenséges ereje, pártfogója, vezető ideálja és utja a sziv közvetlen jóságát sugárzó uri, napsugaras, kulturlelkek Táborhegyére. Következéskép Szűz Mária követésével, másolásával tudjuk leginkább az életet önmagunknak és másoknak nagy stilusúvá, kellemessé varázsolni. Mert szent igaz, hogy társadalmunknak, környezetünknek csak ugy válunk hasznos tagjaivá, ha az értelem eleven erejével önt el a napsugaras kulturlelkek gyümölcse: a sziv közvetlen jósága és emberszeretete. Pedig mennyi körülöttünk a dermedt, fanyar, béna, a nagy stílusú, boldog élettől naptávolban álló lélek! Nemes, hatalmas erők csirái szunynyadnak örvénylő mélységeikben : ezeket ki kell fejlesztenünk, tökélesitenünk! Számtalanok fejletlenül viszik magukkal a sírgödörbe herkulesi, nemes, a sziv kifürkészhetetlen tengermélyében pangó energiáikat, mert egyszer sem ömlött el rajtuk a jóság virágnyitó napfénye. Tapasztalati tény, hogy filozófiával, tudománnyal nem lehet a fanyar, epés, béna lelkekben hajnalt deríteni; nem erőszak, lecsepülés a lelkek felébresztésének kulcsa, hanem az uri, nagy stilü lelkek egyenruhája: a finomság, a delikat és szálfinom tapintat. Csak az hatol át a szenvedés őserdején s gyógyit bajokat s emeli méltóságunk oromfensikjára az alacsonyakat. Mikoron kerülünk már mind valamennyien a jóság és szeretet periheliumába, a napsugaras Mária-gyermekek szférájába? Mikor alakul meg az urak kongregációja? Mikor, melyik Máriaünnepen, az esztendők melyik Nagyboldogasszony-napján térdelünk először, • mint kongreganisták Mária oltára elé ? Mikor ? Most, mikor a föld feneketlen gyűlöletben forrong, most volna itt az ideje, mert csak annak az életébe költözik béke, aki nemcsak tudománnyal, ethikával és esztétikával is töltekezik lelkében, akinek szivét-lelkét mélyes-mélyig finomságok, gyöngéd, uri vonások töltik be. Boldogasszony Mária, légy azon, hogy az Aeolusbarlangba zárt szivek kiszabaduljanak, visszanyerjék gyöngéd érzéseiket, meglátó erejüket, az életet átható ideáljaikat!... Felfordult világrendünk helyreállításán dolgozni, ez ma minden valamire való embernek a főtörekvése. Lehetetlen állapotok uralkodnak ma minden vonalon, s az ilyen állapotok közepette tiszteségesen megélni, csak igen kevés halandónak adatott meg. Városunkban a napokban egy égészséges mozgalom indult meg: a cipészek és csizmadiák szövetkeznek, szövetkeznek pedig nem mi ellenünk, nem a köz ellen, hanem szövetkeznek az őket eddig is bénított, utóbbi időben már fojtani törekvő tőke és gyáripar ellen, mely ellen egyenkint és külön-külön csak haszontalan, eredménytelen szélmalomharcot vivtak s mely ellen csakis a szövetkezésben rejlő erő kihasználásával számithatnak ha nem is teljes, legalább félig kedvező diadalra. E mozgalomból kifolyólag a héten egy egyszerű pápai cipésziparosnak, az egyszerű iparosok műveltségének átlagát szemlátomást magasan tulhágó irói rutinnal megirt levelét vettük, melyet alább egész terjedelmében közlünk s melyet az illetékesek legmelegebb figyelmébe ajánlunk azzal, hogy a cipészeknek és csizmadiáknak az emiitett levélben körülirt és kellően indokolt mozgalmát, annak finánciális oldalát az a hitelszövetkezet vette kézbe, mely rövid fennállása óta már oly sok szép jelét adta életrevalóságának: a Pápai Keresztény Hitelszövetkezet, melynek Flóriánutcai üzleti házában ma délelőtt már