Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-09-02 / 36. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1917 szeptember 2. 36. szam. A pápai Katholikus Kör es a oana-csoím esoeresi Kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Kiadótulajdonos Szerkesztőség: Viasz-utca 15. házszám. Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. .4 Pápai Katholikus Kör A kiadóhivatal vezetóie: Egves szám ára 26 fillér. A szerKesztésért feielós Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám. A lap megjelenik minden vasárnap. Süle Gátíor. ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkeréskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Keresztény j demokratizmus. A világháború eseményei mellett bőven esik szó ma a népek belső, demokratikus szellemben való átalakulásáról. Messze menő lenne keresni az okokat, hogy hogyan került ez a kérdés a közélet, első sorban a politika égető kérdései közé; az antant hatalmak követelésére vették-e fel a központi hatalmak ennek a tárgyalását, vagy a belső szükségesség, a háború vérben, Ínségben egységesítő hatása hozta-e felszínre ? Az bizonyos, hogy a társadalmi, szociális életet érinti és addig is, mig politikai valóság lesz belőle, mindenki beszél róla, bár észrevehetőleg bizonyos tartózkodással. Mi lehet ennek az oka ? Semmi más, minthogy a demokratizmussal megint egy olyan szó kerül a közhasználatba, amelyet a nagy többség a gyakorlatban eddig csak sötét oldaláról ismert. Igy volt a szocializmus szava is, melyet szintén csak a féktelen sztrájkból, a durva garázdálkodásból, a védteleneket megriasztó terrorból ismert az a társadalom, amelynek épen javát, jólétének előmozdítását jelentette a szociálizmus szava. A szocializmusnak édes testvére a demokratizmus. Vagy talán nem is testvére, hanem édes anyja, szülő oka. Mert ha a társadalmi kérdések megoldására kell a szociálizmus, akkor mindjárt hozzá szegődik ehez az a kérdés is, hogy ki legyen a társadalmi kérdések megoldója. Az értelmiség? A bankuralom ? A városi és falusi polgárság-e ? Vagy tisztán a munkásság-e, mintha csak a munkásság képezné a társadalmat és csak a munkásság körében volnának társadalmi kérdések ? Vagy az utca csőcselék népe legyen-e a társadalmi, közérdekű kérdések megoldója, melynek testi-lelki rongyaiból már nincs mit vesztenie? A demokratizmus azt feleli, hogy a társadalmi kérdések megoldója, legyen maga a társadalom, az ilyen értelemben vett nép, a démosz, akit a társadalmi kérdések érintenek. Azt mondja: legyen demokrácia. Csakhogy sietve kell hozzátennünk: legyen tisztességes, keresztény demokrácia! Mert amint a múltban a szocializmus, a társadalmi kérdések megoldása, nem lehetett csak idea, a levegőben lóggó valami, hanem elvvé lett, emberek valt lották, hordozták, aszerint cselekedtek, csakhogy erőszakkal kiszakították a kereszténységből (azt hivén, hogy keresz« ténység és szociálizmus nem fér össze), úgy a demokrácia, a népuralom, sem puszta íoga'.om, hanem előbb-utóbb testté lesz és jaj lesz, ha nem lesz keresztény gondolatoktól, tehát a hit, szeretet, igazság, erkölcsi tisztaság, általában evangeliumi gondolatoktól áthatott keresztény demokratizmus. A népakarat magában véve még nem jelenti azt is, hogy az már magában véve jó. Mert hitetlenségtől, gyűlölettől, gőgtől, igazságtalanságtól, fajtalanságtól áthatott, műveletlen, a tisztesség ábécéjét sem ismerő népnek az akarata nem lehet jó. Az ókori Görögország, Róma, az újkori francia forradalom, a nemrégiben nálunk lefolyt csőcseléki zendülések szomorú példái a nem keresztény/radikális demokráciának, népuralomnak. A demokratizmus a legteljesebb önkormányzatot jelenti ugyan, hogy a nép széles rétegei társadalmi ügyeiket maguk intézhessék — mert a nép maga tudja legjobban, hogy mije, hol fáj és a közakarat tud a legjobban is segíteni — de ez a közakarat azért mégsem lehet korlátlan, Istent, embert nem tekintő. Hanem igenis legyen az isteni és emberi jogokat igazán tisztelő, tisztességes, keresztény demokratizmus, mely a szociális kérdéseket megoldani legjobban van hivatva. Ez tud a társadalmi életbe önzetlen szeretetet, osztó igazságot, tiszta erkölcsöt vinni. Ami kicsinyben egy község autonómiája, önkormányzata, az nagyban a demokratizmus, amelynek tehát mindig összhangban kell lennie a még nagyobb — mert Istentől eredő, mert örök — keresztény eszmékkel. Ezt érleli meg a társadalom s majdan a politika. Teli Anasztáz dr. ünneplése. A Kath. Kör tisztelgése elnökénél. Lapunk mult heti 'számának vezető cikke klasszikus szavakkal mutatott rá amaz érdemekre, melyeknek előkelő, sőt legfelsőbb helyen történt megismerése hozta magával Teli Anasztáz dr. főgimn. igazgató úrnak csaknem ugyanazon időre eső kettős kitüntetését. A pápai Kath. Kör kedves házi, családi ünnepet rendezett ez alkalomból. A mult vasárnap délelőtt fél 12 órakor nagy számban vonultak fel a Kör tagjai Teli Anasztáz drnak a bencés székházban levő lakosztályába, hol az elnököt Martonfalvay Elek, a küldöttség felkért szónoka, a következő nagyhatású, mélyen átérzett szavakkal üdvözölte: Mélyen tisztelt Elnökünk, főtiszt. Igazgató Út ! Kedves Barátom! Ha mi, a Katii. Kör küldöttsége ma Előtted megjelenünk, nem azért teszszük, mintha nekünk szükségünk volna alkalmakra, a melyeken irántad való ragaszkodásunkat, szeretetünket és tiszteletünket kifejezzük. A mi ilyen érzelmeink Te irántad sokkal régebbiek, sokkal állandóbbak és sokkal folytonosabbak, semhogy azoknak ilyen manifestációkra alkalmakafkeresnünk kellene. Te ezt jól tudod, velünk való együttműködésedből. Mi viszont tudjuk, hogy Neked az ünnepeltetés nem kenyered, a feltűnés vágya Te lényeddel diametrálisan ellenkező érzés. És ha mégis itt vagyunk, ha megszerezzük Neked ezt, az általad oly szívesen elkerülendő ünneplést, engedd meg bevallanom, hogy minket ma ide az önzés vezetett. Nem az, a melynek rugója az anyagi érdek, vagy hiúság, hanem az a jóleső és jogosult önzés, hogy Te, a