Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-01-14 / 3. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1917 január 14. 3. szam. p f w Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a oaoa-csóthi esoeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Kiadótulajdonos: Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 12. házszám. Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. A Pápai Katbotikus Kör. A kiadóhivatal vezetője: Egyes szám ára 26 fillér. A szernesztésért felelős : Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, A lap megjelenik minden vasárnap. Grátzer János. ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stefn Ernő. A család lelke. Azokkal az embertársainkkal, akik az erős férfinemet a világ teremtése óta végigkísérik vérverejtékes utján, keveset foglalkozik a krónika olyan alapon, amelyen humánus és egyszersmind a legtökéletesebb felfogással gondolkodni kellene valahára helyzetük felett. Pedig ha van szociális kérdés, úgy a nőkérdés a legégetőbb probléma. Ez az ipar fejlődésével lépésben halad, nő nagyobbra, amint a gyárilag berendezkedett nagyipar, a szabadipar lelketlen tőkéjével rettenetes és nyomorúságos bűvkörébe szívja őket . . . Szemmelláthatólag szaporodik azoknak a családoknak a száma, akiknek világából elelröppen az anya, a családi élet lelke, a nyomorúan egészségtelen, életrövidítő füstös, gőzös, fertőzött levegőjű gyárépületbe, abba a világba,' ahol már a családfő küzd a mindennapi kenyérért, így lesz napról-napra egy-egy család árván elhagyva, a dekadens neveletlen lejtőjére kergetve. Ennek egyik főokát — amint ezt már megállapítottuk — a férfinem áldatlan anyagi viszonyaiban leljük. A háború előtt ilyenformán állott a helyzet. Most, ahogy ez a vérözönhöz sem hasonlítható, ez a mindent felforgató, eget-földet verő rettenetes fájdalomvihar még vakmerőbben állította be a nőket a műhelybe, a gyárakba és a mezőgazdaságba, most kezdenek újra foglalkozni a nőkérdéssel. Mérlegelik szociális, közgazdasági és morális szempontból, »Szociális és morális szempontból azért, mert ma a megélhetés vastörvényének nyomása alatt nagyon sok anya kénytelen gyermekei nevelését elhanyagolni, hogy kenyerét megkeresse.« Ezek szerint tehát a gyermekek romlottságának és a manapság módfelett érezhető züllésének főként a hiányos nevelés az oka. Ez kihatással van a jövőre is. Közgazdasági szempontból pedig azért kell fontolóra venni a nők súlyos helyzetét, mert a nagyvállalatok kihasználva a nők kényszerhelyzetét, tömegerejüket a munkabérek lenyomására vetik latba. Nem azért teszik ezt, hogy a termelt anyag árát leszállítsák, hanem nyereségüket iparkodnak emelni vele. Erre nagyon sok példa akad. Az egyes iparágakban alkalmazott nők száma nem apadni, hanem emelkedni fog. A férfiak hiányát csak a nőkkel lehet pótolni. A háborúban megrokkant hősök feleségeit pedig gazdasági helyzetük fogja kényszeríteni, mert az évi 252 koronás nyugdíjból családos ember megélni nem tud. Ahány rokkantat szül a háború, annyi nőmunkással szaporodik a munkástábor létszáma. Hol vannak akkor még azok, akik a háború miatt nem mehetnek férjhez és önmaguknak kell eltartásukról gondoskodniok. Hogy eme állításunk kézzelfoghatóan legyen argumentálva, nézzünk széjjel egy kicsit a statisztikában. Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint az iparban 146.340, a kereskedelemben 15.870, a könyv- és kőnyomdászatnál 3.351, a posta-távirda-telefonnál 6.762, a szövőgyárakban 10,311 nőalkalmazott volt. Mezőgazdasági munkás 277.946 nő volt mint alkalmazott feljegyezve. Ebben a statisztikában a háziiparban foglalkoztatott nők tízezrei nem szerepelnek. Érdekes, hogy az egyes iparágakban alkalmazott nők száma mennyit emelkedett a háború alatt. Erről az Országos Betegsegélyző Pénztár ad kimutatásában szemléltető képet. Itt, 1913-ban 160.000 nőmunkás volt betegség ellen biztosítva. Ez a szám 1916 május havában 209.000-re emelkedett. A bejelentett férfimunkások száma ugyanakkor 628.366 volt. Tehát számuk, a háború előtti viszonyokhoz hasonlítva 50%-ai csökkent, mig a nőké 34%-al emelkedett. Ebből a számból, illetve képből azonban hiányzanak azok a nők, akik a különböző apró-cseprő vállalatoknál foglalkoztatva vannak ugyan, de bejelentve nincsenek. Ez is sok ezerre rug. Mondhatjuk azt, hogy majd annyi a nő, mint a férfimunkások tábora. Ez az aránytalan szám mérhetetlen veszedelmet jelent nemcsak a férfienergia rovására, hanem főként az ideális családi és a normális társadalmi életre is. Fölötte kívánatos, hogy a tanulságot a mai jelenségekből levonjuk és megakadályozzuk annak a rabszolgaéletnek újból való feltámadását, amelyből Krisztus az ő szociálizmusával megszabadította az emberiséget. Súlyt kell adnunk azoknak a társadalmi és gazdasági törekvéseknek, amelyek a női nemet vissza óhajtják adni a családnak. Ott a nő helye, mert a nő a család lelke . . . Mint ilyennek fehéren, finomnak kell maradni, mert a nem néki való foglalkozás durvává, érzéketlenné teszi, ezzel pedig a társadalom természetes, egészséges fejlődésének vágjuk útját . . . Madarász József. Ünnepi beszéd, előadta Dragovics István hitoktató az áll. tanítóképzőben jan. 3-án tartott koronázási ünnepélyen. (Folytatás.) Egyik legnevezetesebb tény a koronázás körül a hitlevél megszerkesztése. Ez a királyi hitlevél kétoldalú szerződés a király és a nemzet között, melyben a nemzet előterjeszti jogos kívánságait, alaptörvényeit, a király azokat aláírásával elfogadja és így országos törvénnyé lesznek. Mégis mit igér meg a király ebben a nemzetnek ? Azt, hogy az uralkodási és trónöröklési törvényeket megtartja, hogy az ország területi épségét, jogait, alkotmányát, alkotott és alkotandó törvényeit, kiváltságait megtartja és megtartatja, hogy a koronázási esküt leteszi, hogy e szent koronát ez országban őrzi, hogy trónra jogosultak kihaltával a nemzet szabadon választ királyt, hogy utódai is tartoznak hitlevelet kiadni stb. Fellelkesít minden magyart és nagy reményekre jogosít a királynak a hitlevéllel