Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-01-14 / 3. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1917 január 14. kapcsolatban tett amaz Ígérete, hogy a kis trónörököst magyar szellemben nevelteti, magyarra taníttatja és e szép nemzet régi szép kulturáját, irodalmát, azt a sok kincset, mely benne rejlik, élvezheti, még inkább az, hogy ezentúl az év egy részét itt tölti magyarjai között! Nemde már ellebben ajkainkról az »éljen,« de az egeket verte azon a napon, mikor az ifjú pár, a daliás király és szeretetre méltó királyné megérkezett a koronázásra! A hercegprímás gyönyörű szavakkal tolmácsolta a nemzet hódolatát előttük és kérte őket a koronáztatásra; a király fejedelmi módon válaszol: »Benső megelégedésünkre szolgál, hogy a királyi hitlevelet kiadhatjuk , . . Az nem lehet, hogy amit király és nemzet őszinte egyetértéssel alkotott, állandó és üdvös ne legyen.« A koronázás előtti napok szertartásai és sokatmondó kifejezései közül egy kedves alak bontakozik ki: a királyné jótékonyságának fényes tanujeleit adta az erdélyi menekültek érdekében kifejtett buzgalmával, a kis gyermekek ügyének felkarolásával, a szenvedő katonák enyhítésével, de a legszebb magaslaton akkor állott, midőn Auguszta főhercegasszony az egész nemzet nevében szeretetet kért tőle, szeretetet a szeretnivaló nemzet számára, hogy védőangyala és megértő pártfogója legyen, mint nagy elődje Erzsébet. »Én megtanultam szeretni és becsülni ezeket a hű magyarokat — mondja — én imádtam őket hibáikkal és erényeikkel egyetemben, mint ahogy csak egy anya gyermekét szeretheti.« Oly szavak és tanácsok ezek egy főhercegasszony szájából, melyek könnyeket fakaszthatnak, De a magyar szent korona már ott van a koronázó templom kápolnájában, á nemzet ébersége virraszt felette... Végre eljött a nap, a nemzeti frigykötés napja, amidőn királyt és királynét koronázott a nemzet. Talán nem is kell elmondanom lefolyását, mindnyájan ismerjük. A budai várból fényes menetben vonulnak át a koronázó templomba. Itt a király az ország főpapjának kezébe leteszi a béke és igazság esküjét. Majd királlyá kenik, felköti szent István kardját és 3 vágást tesz a kereszténység védelmére ... és most a legmagasztosabb aktus: a hercegprímás és a nádorhelyettes felteszik fejére a szent koronát, átadják neki a jogart az ország almáját, így vállain szt. István palástjával felül a királyi trónra és a nádorhelyettes ajkáról elhangzik: éljen a király! Igen, éljen a király! Éény nevére, áldás életére! Visszhangozza az ország, jelzik az üdvlövések és dörgő ágyuszó. Másik magasztos szertartás a királyné koronázása, Őt is felkenik, vállát érintik a szent koronával, fejére házi koronát tesznek és átadják neki is a szent jelvényeket, jeléül, hogy ő is belejutott a magyar király dicsőségének fénykörébe; mint a nemzet védőangyala új frigyet köt felséges férjével, melyet az ezeréves Magyarország hűsége, szeretete, lovagiassága pecsétel meg. Majd egyik legfontosabb momentum az eskütétel és a kardvágás következik. Magyar ég alatt, magyarföldön, a magyar nemzet szine előtt és a magyarok Istenébe vetetthittel emeli kezét ég felé a király és harsány hangon mondja az esküt, aztán nyíltan jelzi kardvágásaival, hogy életével, vérével védelmezi e hazát bárhonnét jöjjön az ellenség. Ahány mozzanat, annyi tanulság! Szinte kimondhatatlan tartalma van a magyar koronázásnak, mely meghatja vesékig a királyt és nemzetet. Büszkék lehetünk reá, ezt nem nemzetközi kongresszusok határozták így, ez a nemzet hitéből, reményéből, imádságából, királyhűségéből fakadt. Igaza van gróf Cerninnek, hogy a magyar koronázáshoz fogható nincsen. Tehát van királyunk és királynénk! Elárvult, szenvedő hazánk és nemzetünk úgy érzi, mint mikor az önérzetes árva atyára, anyára lel. Légyen üdv a királynak és király nénak, kik e hazával jegyezték el magukat! Légyen üdvözölve e nemzet, mely frigyre lépett új uralkodóival! Új korszak előtt állunk, sejtelmek, lázas álmok hevítik a szellemeket, a magyar lélek erőpróbáin, szenvedésein, a magyar ég borulatán áttört a szebb jövőbe vetett reménysugár: király és nemzet megszerették egymást! Az ősrégi Habsburgház ifjú sarjának lelkéből és az évezredes nemzet im megifjodott szelleméből új történelem fakad! Oh, bár borítnák be ez új korszak nemes, dicső történetéi a nemzeti boldogulás tiszta jegyzetei e kor történetének lapjai t! Óh jöjj közénk felkent királyunk és királynénk, hozd el a béke boldog korszakát, lebegj őrző angyalként a társadalmi boldogulás alapigazságai fölött te nemzetünk nemtője, királynénk, enyhítsd a nyomort, töröld le a könynyeket, hisz »megbűnhődte már e nép a mnltat és jövendőt,« hogy »végre egymást szívből átkaroljuk és uralkodjék igazság, szeretet!« És mi trónotok körül igaz honfiúi lélekkel sereglünk és büszke önérzettel valljuk: »A legelső magyar ember a király!« és nem szününk meg e hazának fiait tanítani e szent fogadalomra: »Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar!« Végül is kiáltsuk egy szívvel lélekkel: éljen a király, éljen a királyné! A rendőrség figyelmébe. Mindenekelőtt elismerésünket nyilvánítjuk a rendőrségnek azért a készségért, amelylyel minden ügyet, amire figyelmét felhívtuk, azonnal elintézett. Mindenre nem is terjedhet ki figyelme a mostani megapadt létszámával és más irányú elfogaltsága miatt, s mikor mi egyre-másra figyelmeztetjük, az nem akar zaklatás lenni sőt segítségére akarunk lenni a rend és közbiztonság fentartásában. íme megint van orvosolni való. Amint felgyúlnak a villanyos lámpák, megélénkül az utca nemcsak a sétálóktól, hanem a kisebb nagyobb gyerekek lármájától, kiabálásától, verekedésétől is. Pedig ezeknek már otthon volna a helyük, de hát nincs otthon az apa, nincs kitől félniök. Az alatt az idő alatt, amig a szegény apa ott a csatatéren azt hiszi, hogy most este talán ő érette otthon imádkozik a fia, vagy a leckéjét tanulja, ahelyett a gyerek suhancok társaságába vegyülve, fütyörészve, szivarozva, duhajkodva a Főtéren, később a mellékutcákban, ordítozva csatangol, mig csak az üres gyomra, vagy a hideg haza nem tereli. Hogy milyen dolgokat cselekesznek még, azt nem említjük meg. Nem magyarázzuk meg azt sem, hogy egyesek jövőjére milyen hatással van ez a szabad élet. De hogy ezt tovább tűrni nem szabad, az is holt bizonyos, Ez ellen az eljárás igenigen egyszerű. Csak néhány napig, egy-kettőt be kell kisérni a rendőrségre és ott meg kell nekik magyarázni a paragrafust az estéli kimaradásokról, utcai csatangolásról. Bezzeg nem lesz egynéhány nap múlva egy sem az utcán. Százszorta jobb, ha egy-két gyerek egy hétig félig fog ülni a széken, minthogy-tizes csoportokban nőjenek fel ismét a bakonyi betyárok. Még egyet. Összetett kézzel adunk hálát a jó Istennek, ha a mi véreink ott nagy Oroszorszégban olyan szabadon és olyan peckesen sétálhatnak, kivált szombaton, mint nálunk sétálnak és piros-pozsgás egészséggel politizálhatnak csoportosan az utcán az itteni orosz szabad foglyok. Kisérje figyelemmel a rendőrség az egyes csoportosulásokat, összejöveteleket, enyelgéseket, talán talál itt-ott érdekesebb dolgot is. De előbb győződjék meg a mi véreink sorsáról, s ha azoknak ott szabad, akkor csak hadd mulassanak ezek is itt tovább. Akkor egy szót se szóltunk. Dalokba törtem . . . Dalokba törtem szét a lágyam, hogy meg ne ölje majd a tél; a Versek mindegyik sorában a lelkem egy atomja él. Dalokba loptam át az álmom, hogy meg ne tépje Vad Vihar; szines szaVaknak csillogása egy álomországot takar, Dalokba sírtam mind a könnyem, hogy meg ne lopjon majd a nap, midó'n a tikkasztó melegben a harmat gyöngye szárnyra kap... Most érhet aztán szörnyű orkán, süVölthet egyre durVa szél: rímekbe csengő' Verssorokban egy álmodó Világ zenél; szállhat fölém a perzselő nap, a rejtett kincsre nem talál, -— zengő dalokban ifjú élet halk Vágya éled, muzsikál . . . Tomor Árkád. — A róm. kath. hitközség elnöksége értesíti a hitközség adófizető polgárait, illetve tagjait, hogy az 1917-ik évre megállapított hitközségi költségvetési előirányzat 15 napon át, vagyis f. hó 7től 21-ig bezárólag a főtéri elemi iskola tanítói szobájában, valamint Süle Gábor főgondnoknál (Viasz-u. 15. sz.) bárki által megtekinthető. — A költségvetésre vonatkozó bárminemű esetleges észrevételek, kifogások az elnökségnél akár szóbelileg, akár irásbelileg bejelenthetők.