Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-03-19 / 12. szám

1916 március i9. PÁPA ÉS VIDÉKE « 3. Március idusa. Szép tavaszi napon köszöntött be hozzánk az idén is március idusa. A házak lobogó-díszt öltöttek, a fiatalság ruháján kokárda ékeskedett, a járókelők arcán ünnepi hangulat ragyogott. Ünnepe volt ez a nap az egész városnak. Hazafias szónoklatok, lelkes szavalatok hangzottak mindenfelé s összekötő aranyhidat vertek a szavak és tettek márciusa közé. Mert két év óta újra a tettek márciusa jött közénk, s ez a körülmény sokkal közelebb hozta lelkűnkhöz 1848 március idusát, mely szintén a tettek napja volt. A sírba szálló öreg honvédek helyébe új honvédek kerültek, kik szintén harcok forgatagában, véres harcmezőkön szereznek becsületet, támasztanak új fényt a magyar névnek. Ezért ültük meg az idén rajongóbb szeretettei, az eddigieknél talán még nagyobb lelkesedéssel az első, feledhetetlen március emlékét. * A pápai ref. főiskola ifjúsági képzőtársulata, mint a múltban, az idén is két részre osztotta hazafias ünnepélyét. Márc. 15.-én délelőtt 11 órakor nemzeti zászló alatt a lionvédszobor elé vonult a lelkes ifjúság, ahol ekkor már nagyszámú közönség várakozott. A Himnusz eléneklése után Dukon Béla III. é. pn. szavalta el Bakó Béla jutalmat nyert, hatásos ünnepi ódáját, melyet Bakó B. III. é. pn., ifjúsági elnök emlékbeszéde követett; az ünnepi hangulatot nagyban fokozta az első március szines, meleg rajza, hisz' ez küldi harcba, ez ihleti, teszi hősökké az új március katonáit is. A kedves ünnepély a Tóth Sándor VIII. o. t. »Talpra magyar« szavalatával s a Szózat eléneklésével ért véget. tes közvetlenséggel invitált asztalához a szünórára. Meghökkentem; mert zsebemben csak egyetlen forintocska volt. Ennyivel pedig nem lebet a Royalban, ebben a miljőben megvacsorálni. Kimentettem magam azzal az ürüggyel, hogy lakásomra kell hajtatnom, de rövid időn belül visszatérek; aztán átszaladtam egy szomszédos kisebb kávéházba, ott megettem két tojást négy kenyérrel, elolvastam az estr lapokat, aztán úgy egy óra múlva visszatérten). Általános sajnálkozás, hogy ily későn érkeztem vissza, node a vacsoraidő elmúlt, a cigány is elfoglalta már helyét a teremben és a szupécsárdásra zendített. Nem tudtam betelni Bulyovszky Lilla szavaival; ajakáról a magyar szó mintha zengzetesebb lett volna, mint a magunkéról. De kiadódott az ordré, keringő után hazamegyünk. Jaj, ám Lilikével a négyesre összeszövetkeztünk; de nincs pardon, Bulyovszky Lilla, a nagymama szólt 'és szava parancs volt, mely cllenmondást nem türt. Hogy azonban békességben történjék a búcsúzás, a két hét múlva ugyanitt tartandó, bizony nem is tudom már ma, micsoda bálra igérte a nagymama Lilike négyesét. Elváltunk. A jóból is megárt a sok. Huszonhét báli éj nem gyerek dolog. Egy szép napon, miután a legcsunyább dolgok is rendszerint egy szép napon történnek, ágyba dőltem és magas fokú láz gyötört; már-már a második Este 7 órakor a színházban folytatódott az ünnepély, melyet a főisk. cnek- és zenekar közreműködésével a rokkantak háza s az elesett pápai hősök emlékének állítandó szobormű javára rendezett az Ifjúsági Képzőtársulat. Az est műsorát Kéler Béla művészi fölépítésü »romantikus nyitánya« vezette be, melyet a régi gondossággal és precizitással adott elő a főisk. zenekar. Dukon Béla újra elszavalta Bakó Béla hazafias ódáját, maid a főiskolai vegyeskar gyönyörködtette a közönséget »A magyar zászló« c. ének bemutatásával. Az estély javarészét Málonyay D. és Rákosi V. darabja: »Az elnémult harangok« töltötte ki. A garabói református lelkész a magyarság mentsvárát védi az oláh pópával szemben, ki egyre több hi'vőt hódít el melIŐÍP, de a pópa lánya az ifjú pap iránt érzett szerelmével elsimítja a két tábor közt fönnálló, már már nagyon is kiélesedett ellentéteket. A szereplők kitűnő összjátékot produkáltak, kivétel nélkül dicséret illeti őket. Krausz Adrienne (Todorescuné), Cseh-Szombathy Flóra (Flórica), Balla Jolánka (Kiso), Besse Z. (Todorescu), Tóth S. (Zalatnay) s különösen Bakó Béla (Simándy) váltak ki a nagyszámú szereplők közül vezető szerepükkel. — Az előadást március 16.-án megismételték. A szentbenedekrendi kath. főgimn. Ifjúsága ugyancsak márc. 15.-én áldozott ünnepélyével a nagy napok emlékének. Az ünnepi beszédet Kelemen Krizosztom bencés tanár mondta; a lelkes, első márciusi ifjúság példájára mutatva buzdította az ifjakat a nagy idő átértésére s ebből kifolyólag kötelességük teljesítésére. Az ünnepély többi pontját hazafias dalok (Nemzeti zászló, Árhétre virradtak napjaim, még mindig orvosi gyógykezelés alatt álltam. Közeledett az én Bulyovszky-napom és a művésznővel leendő találkozásom kilátása, mintha gyógyhatással lett volna. A negyedik emeleten laktam udvari szobában, melynek ablaka a nyitott folyosóra nyilt. Az ajtónál, kívülről háziasszonyom őrködött minden háznépével, hogy a küszöböt át ne léphessem és én 39 fokos lázzal frakk-, lakk- és klakkban kiléptem az ablakon a folyosóra és a Royalba siettem. És ők nem voltak ott. Én a terem előtti csarnokban a piros plüsehdivánra ültem és egy pálma árnyékában húzódtam meg, várva — inkább már lemondva. A cigány már »beharangozott« a négyesre, »egy vizávi kerestetik« —kiabálta bent a rendező. — Miattam ugyan kereshetsz, engem nem biztatsz — mondom magam elé mormogva lázas hangon. Ugyan miért e rezignáció — szól egy ismerős női hang. Felütöm a fejemet. Bulyovszky Lilla volt, unokájával és a kísérethez tartozó úrral. Következő pillanatban már a láz rekedtségével kiáltottam a vizávitkereső rendezőre itt vagyok és csakhamar szemben állottam a majdnem vizávinélkül maradt barátom és párjával, kivel erre eredetileg szövetkeztem. A négyes véget ért és a nagymama parancsszava felhangzott: — a ruhatárba! pád sírja, Szózat) s lelkesítő szavalatok tették. Vágner K. Bán Aladár: »Alom a göröngyön« c. költeményei, Spangl 1. Gyóni Géza: »Csak egy éjszakára«! c versét, Kolbe L. Kiss Menyhért: »Ferike« c. költeményét, Babies F. pedig a »Bu;d"SÓ Rákóczi«-t szavalták el nagy Itatással, átérzéssel. * Ünnepélyt tartottak még e napon: az irgalmas nővérek intézete, az állami tanítóképző, a pápai ref. nevelőintézet s egyéb tanintézeteink is. A sebesültek ünnepélye. Hangulatos és magas színvonalú műsort élvezett 16.-án d. u. 3-kor a színházat megtöltő sebesült katonák s az erkélyszékeken és páholyokban helyet foglaló, előkelő érdeklődők közönsége. A Himnusz-nak zenekisérettel való eléneklése után Tomor Árkád ecsetelte szines vonásokban Március Idus ának nagy jelentőségét s varázsolta vissza a szívekbe az ő tüzes képzeletével a nagy nap hangulatát. A természetet halottaiból költögető március, halálos álmából a magyart talpra-állító március idusa örökre tiszta erőforrása lesz a magyarság lelkesedésének. »Szerezz hát újra diadalt, győzelmet a magyarnak: Hisz ő megőrzi akkor is neved, Törül szivéből újat ír helyébe, De téged, nagy nap, el sohsem feled«. Komoly csendben hallgatták a jelen pihenő hősei s a rájuk és érdemeikre tett meleg reflexiónál, bizony, sok szem nem maradt szárazon. Majd a Szerenád a Tisza-ház előtt s Bercsényi nótá-jának vonós-négyestől megszólaltatott magyaros, kedves áriában gyönyörködtünk. Kobn Irma az »Öreg népfelkelők «-nek mondott búcsudalocskáját és Tomor Árkád nak lapunkban is leközlött, — De kérem . . . hiszen ... — szabadkozom én. — Semmi ellenkezés. Lilike reggeli öt óráig táncolt az atléta-pikniken, csak a beígért négyesért jöttünk ... De mi lelte önt — szól Bulyovszky Lilla — hisz az arca olyan mint a pipacs, Istenem ön lázas, menjen rögtön haza — hívjon orvost, hamar vegye fel a kabátját. És miként a színpadon szokás, jő az inas és szól: »a kocsi előállott«. És Bulyovszky Lilla szói — Lilike estélyére szivesen látom, isten önnel barátom, a viszontlátásra nálam. Beszálltak, az ajtó bevágódott. A kocsi elrobogott. Magamra maradtam a Royal kapuja előtt. Hazamentem, a nyitott ablakon szobámba léptem és ágyba dőltem. Néhány nap ntulva az orvos azt ajánlotta, hogy menjek haza jó vidéki levegőre, pihenésre van szükségem. Úgy is tettem, otthagytam a fővárost, haza jöttem és idehaza vagyok. Úgy látszik az 1897. évnek a farsang volt az a bizonyos idő, melyben magamat kiforrtam, vagy — mint mondani szokás — mérgemet kiadtam. Mert ama bizonyos huszonnyolc budapesti farsangi éjszaka óta alaposan kihűltem, gyökeresen lehiggadtam. No meg tizenkilenc esztendővel idősebb is lettem.