Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-03-19 / 12. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1916 március 4. Felhők mögül című bájos versét csevegte el ügyes színezéssel. Utána Haydn áhitatszerű, gyönyörű Adagio-ját (a XI. zongora-trióból); a népiest és művészit oly mesterien egyesítő Dvorák vidám Humoreske-jét; Oelschlegel kedves Idill jét élvezhettük művészien finom interpretációban. Ábrányi »Erős Ilit« c. költeményét a lelkes jóslathoz illő lelkes hangon szavalta Józsa F. főgimn. VII. o. tan. Pester ábrándos Bölcsődalának és Svéd dalának előadásával a négy cellista meleg tónusú játéka ritka élvezetet nyújtott. Egyik fénypontja volt az ünnepélynek Klein Erzsike ének-szólója, Weisz René nek finom zongorakiséretével. Daru madár; Gyere haza, édes; Balogh András pakkja c. kedves és megható háborús dalokat énekelte. Üdén csengő, tiszta hangja Arditi nehéz műdalának éneklésekor érvényesült egész kellerhében. A 12 tagú zenekar Ehrke Adagio-ját és Allegretto-ját játszotta szabatosan s átérzéssel. Utána Szakáll Erzsike szavalta Büky Gy. A honvéd c. költeményét honleány igaz hálájával és lelkesedésével. A művészi programmot a Szózat eléneklése jzárta be. — A rendezőség ezúton is köszönetet mond Czink János százados úrnak, kinek szívves hozzájárulásával létesült az ünnepély és Wuest Ferenc, urad. jószágfelügyelő úrnak, kinek jóvoltából egészen megifjult a délszaki növényekkel díszített, fenyőgalyakkal gazdagon kitüzdelt öreg színházunk. Mintha minden zöld lomb egyegy babérlevél, egy-egy pálmaág lett volna a nehéz csatákból becsülettel megtért sebesült vitézeknek! Felhők mögül. Kopognak fönn a mennynek ajtaján. És szól az Ur: »Az új magyar talán, Ki összeomlott vérevesztve Egy nagy rohamban, még az este; A nap most arra fordul épen, Hiába, nem találja ébren, Ezüstös ködből összeszőve Reáborult már szemfedője. Derék vitézem — hallom — itt van, Szavamra jött el — mára hívtam, Tizenkét angyal menjen érte, Mosolygó arccal, hófehérbe'. . .« S megnépesül a széles ut, A sok kis angyal futva fut Kinyitni a nagy mennykaput. Állt ott vitéz, nem egy, de száz is; Piciny, piros seb, mint a kláris, Ott ég a mellén valamennyinek, — Legszebben szóló, ékes rendjelek. A vállukon még rajt' a mente, Bajszát utólszor mind kifente, Csákója egynek sem hiányzik, Vigyáztak rája mindhalálig. Robogva lépnek, nézi mind magát, Amint a lábuk csillagokra hág, Mosolyra szépül mindük ajka (Ép így repültek vég-attakra). S ahogy megállnak ott az Ur előtt, Feszes tartásban üdvözölve őt, Várják a végső, nagy parancsot, Minőt a földön egy se' hallott. S beszél az Ur: »Hát mind megjöttetek! Ruhátok sáros, szép a lelketek. A melletekről úgy előragyog A seb, mit lenn a harcba' kaptatok. Nem is veszem le, hordjátok tovább, Évezredeken, milliókon át, Hogy elfeledni egyitek se' tudja, Milyen rögös volt s vérázott az utja. Halljátok most a szavamat: Tiétek lesz még ez a nap; Egy egy felhőre könyökölve Tekintsetek ma még a földre; Magyar hazátok most se jajdul Emésztő, vészes csatazajtul, Múltját, vitézit sem feledte el, — Nézzétek végig, hogyan ünnepel . . .« A néma gárda szalutál, S fordulva sarkon, meg sem áll Az első, nagy felhő-karélyig. Lenn minden napsugárba' fénylik; A földnek szíve újra dobban, Tavaszi szél jár, március van. Virágos lombja nincs a fának, Fölötte nóta, dal se támad, De már feszül a szunnyadó erő, Bimbók hasadnak, rügy tűnik elő. S a szellőcsókra élet ébred: Az arcok ott lenn pírban égnek, Az ajkakon ma újra harsan Valami régi-régi dallam; Átzúg a tájon, mint a zivatar, Nagy esküvéssel a »Talpra, magyar!« Magyarszín' zászlók föllobognak, A lelkes nép menetbe olvad, S hullámzik, mint a tenger-ár, Tüzet fakasztva, merre jár. Egy itt a lélek, egy az akarat, Ez nem jajong, ez multat nem sirat, De tenni vágy, de újra lelkesül, S helyét megállja mindig emberül!... Halvány az arca fönn a sok vitéznek, Felhők mögül oly vágyakozva néznek; Ott lépnek ők is gondolatban A fáradt, szürke kis csapatban; Fakó sereg jár mostan otthon, — Bajtársak voltak mind a fronton — De termetük ina oly nyúlánk, Szemükben ott a régi láng . . . S amint a sok, sápadt vitéz Felhők mögül a földre néz, Örömkönny, bánatkönny-e, mi í — Ki tudná azt eldönteni, — A sok felhőből folyton, egyre Esőcsepp hullik permetezve. Tomor Árkád. Magunkról. — Lapfelügyelőbizottsági ülés 1916 márc. 13.-án. — A Pápa és Vidéke lapfelügyelőbizottsága mult hétfőn este fél 6 órakor a Kath. Kör helyiségében Kalmár Károly elnöklete alatt ülést tartott. Az elnökön kivül dr. Bereck Gyula, Mátrai Guidó, Szentgyörgyi Sándor, dr. Teli Anasztáz és Tomor Árkád vettek részt a gyűlésen, melynek lefolyásáról a következő, a nyilvánosság elé bocsátható részleteket közölhetjük: A bizottság új tagjai dacára annak, hogy a gyűlésről a lap mult számából értesültek, nem jelentek meg s ezért ezentúl az elnök legközelebbi alkalommal egyenkint is meg fogja őket hívni. Az elnöki bejelentések során tudomásul vette a bizottság a Stern Ernő nyomdásszal kötött szerződés meghosszabbítását, valamint a Kath. Sajtóegyesület leiratát, mely az 1915. és 1916. évre megszavazott segély kiutalásáról szól. Elfogadtatott továbbá a lap kiadóhivatalának 1915: évi számadása. Ezen számadás, az eddigi szokástól eltérőleg, a polgári év végén mutatkozó állapotot tünteti fel. Vagyis a legutóbbi számadás összeállítása, 1915. év március 18.-a óta azon év végéig terjed. Az 1916. évi költségvetés, mely szintén elfogadtatott, ugyancsak 1916. év január 1-től azon év dec. 31,-éig terjedő polgári évre van előirányozva. Mindkét előterjesztést a bizottság a Kör választmányának és a közgyűlésnek be fogja mutatni. Mátrai Guidó indítványára a bizottság egyik szorgalmas külmunkatárs részére honoráriumot utalt ki. Egyik bizottsági tag Írásban beadott lemondását a bizottság, miután a lemondásra bizonyára téves információk késztették az illetőt, egyelőre nem vette tudomásul, hanem felkérte dr. Teli Anasztázt, hogy e tagot kellő felvilágosítás után lemondásának visszavonására bírja. IRODALOM. Eltűnt katonák nyomozása. A cs. és kír. közös hadügyminisztérium, a magy. kir. honvédelmi minisztérium és a Magyar Vöröskereszt Egylet hozzájárulásával és támogatásával a budapesti »Tudósító Iroda« mult év december óta »Katonanyomozó-Jegyzék« címmel lapot ad ki, amely kizárólag az eltűnt katonák felkutatását célozza s a kutatás sikerességének előmozdítására sok keresett katona arcképét is közli. A lap — melynek élén gróf Batthyány Lajos és gróf HadikBarkóczy Endre főmegbizottak állanak — havonként kétszer jelenik meg legalább 15.000 példányban és az összes csapattesteknek a harctérre és a front mögött, az összes kórházaknak Magyarországon és Ausztriában, valamint a hadifogságból hazatért rokkant katonáknak hivatalból ingyen küldetik meg. A lap felelős szerkesztője B. Virágh Géza. A kutatások közlési feltételei megtudhatók a »Katonanyomozó-Jegyzék« szerkesztőségében és kiadóhivatalában (Budapest, IV. ker. Váczi-utca 38. I. emelet). XV. Benedek pápa. Irta De Waal Antal, a római Campo Santo intézet kormányzója. A világháború nagy alakjainak sorában kétségkívül a legrokonszenvesebbek egyike a bár még csak rövid idő óta kormányzó, de azért már nagy egyéniség körvonalait feltüntető XV. Benedek. De Waal német prelatusnak a Szent-István-Társulatnál megjelent könyve nagyon vonzó képet rajzol a kiváló diplomata tehetségű egyházfőről, akinek bizonyára jelentős része lesz a világbéke létrehozatalában. A könyvet a pápa művészi, színes arcképe és autogrammja ékíti, ára 2 korona. Szent Ferenc Hirnöke. Szent Ferenc harmadik rendjének lapja a katholikus valláserkölcsi és társadalmi élet ápolására. — Szerkeszti és kiadja: Tréfán Leonárd Ferencrendi áldozópap Kolozsvár. — Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal.