Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-09-24 / 39. szám

1916 szeptember 24. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. bárónő 5, Sült Józsefné 10, Pápai Lajos 10, Pápai Péter 50, Steinhof Regina 2, Kreutz István 2, Levitzky őrnagy 2, Rosenberg Jakab 2, Pápai tüzérönkéntes 4, dr. (olvashatatlan) 3, dr. (olvashatatlan) 3, (olvashatatlan) 2, Fischer 5, Kopácsy Pál (Vaszar) 3, Varga István (Vaszar) 3, Kuti József 1, Stein Vilmos 2, M. k. dohánygyár tisztjei, altisztjei és munkásnők 75, ismeretlen 20, R. k. hitközség 50, Lővenstein Adolf 4, dr. Fürst Sándorné 10, Hannos Zoltán 50, Bélák Lajosné 20, özv. Hoii Lászlóné 4, Nagy Ferencné 1, Pap József 3, Esterházy Marianna grófnő (fehérneműre) 40, özv. Hanauer Zoltánné 20, Steiner József 100, Nagyteveli pléh. 10, Vaszary Gyula 10, Czifra Józsefné 20 koronával. Élelmiszerek: Bélák Lajosné, Zathareczky Mártonné, Kluge Károlyné, Németh Imréné, Vaszary Gyuláné, Blaha Jánosné, Irgalmas Nővérek, Bencés székház, Meinhardt-növérek, Sipiczky Jánosné, özv. Zsilinsky Lajosné, Rédeyné, Megyeri Jánosné, Sőrensen Béláné, özv. Baloghné, celldömölki vasútállomás, Tar Gyuláné, Nagy Sándorné (konviktus), Schönfeld Károlyné, Kalmár Károlyné, Kristóffy Gyuláné, Hunka Anna, Mayer Istvánné, dr. Fürst Sándorné, Wüest Ferencné, Sipos Istvánné, Lukátsy Mária, Nagy Pál, Rzilia Vilmos, Lángráf Zsigáné, Tömből Józsefné, Porpáczy Józsefné. Kenyér, termények, zsir, fa: Vaszar község (zsák bab, tojás, liszt), Klein József Mátyusháza (50 L tej, egy birka, liszt, burgonya és naponta 15 L tej), Wittmann Mihály (tej, szekérszám termények) Pátkai József és fia Nóráp (egy szekér burgonya), Matskássy F. ezredes Csót (80 drb kenyér), Seidler testvérek Diós (egy szekér kenyér és termények), Schönfeld Károlyné (ecet)» Pollák Rudolf (fűszer), Fischer Gyula (italok)» szobor. A hordágy takarója alól csak a feje látszott ki. Arcán, egy vonással, egy idegrándulással sem árulta el magát a benne lakó élet. — Olyan volt, mint egy halott. II. A kórházban jött vissza eszmélete. Meglepetten nézett körül s csudálkozva kérdezte: — Hol vagyok ? Talán nem is a földön ? Ilyen fehérség csak a mennyországban lehet. Lázas volt s a nagy vérveszteségtől gyenge. Amennyire tudta, elkezdte jobb kezével simogatni testét, ami ugy látszott, hogy minden tagjában fáj. Amikor balkeze üres helyére lelt, ébredt a rettenetes valóra és keserves sírásba fogott. Ebben bent volt a fájdalom, a jövő sivársága, a veszteség és minden amit más nem ért meg, csak az ilyen szerencsétlenek. A kórterem személyzete is sirt vele. Nagyon sok idő, hosszú hónapok repültek el, amikor végre közel volt a teljes gyógyuláshoz. Ezalatt sokszor gondolt haza, az ő csendes fészkére, a hegyi házikókra, ahonnan majd ezentúl hiányozni fog Vazul. Mit fognak szólni, hogy fognak keseregni annak szülei, ha megtudják tőle fiuk elestét, szerencsétlen halálát. — Talán meg sem mondom. Higyjék a jobbat — hogy él — suttogta elgondolkodva a fehér kórházi ágyon. Ő örült, hogy Földbérlő r. t. (40 L tej, kenyér és naponta 20 L tej), Hajnóczky Béláné (nagy kosár kenyér), Eszlinger Teréz (kerti termények), Sulyok Józsefné (4 tábla szalonna, 4 kenyér, 5 L tej), Koréin Vilmosné (só és fűszerek), Tar Gyula (egy kocsi termény), Kovács Mihályné, Szűcs Gyuláné, Kasza Ferenc, Németh Pál né, Rosta Flóriánné (termények), Diós-pusztai cselédek (1 zsák bab, termények), Zombori István, Fodor Gyuláné Mezőlak, Szekeres Gyuláné, Polgár Józsefné, özvegy Tompa Sándorné, Surányi Vilma (termények), Mészáros Elek, özvegy Hockhold Ferencné (kenyerek), Braun Dezső (zsir, cukor, kenyér, élelmiszerek), dr. Bursits Tivadar (egy zsák kenyér), Ker. Fogy. Szövetk. (élelmi cikkek), Langmayer (italok, élelmiszer), Balla-nővérek (termények). Ruhanemüek: Vaszary Gyuláné, Sipicky Jánosné, Kristóffy Gyuláné, Mayer Istvánné, dr. Fürst Sándorné, Braun Dezső. Tűzre való fa: Bülitz Ferenc és fia (a szükséges mennyiségben felajánlotta) Rédey (egy köbméter fa), Tapolcafő község az elöljáróság utján minden egyes ház hozzájárulásával egy nagy kocsin (5 zsák bab, 5 zsák burgonya, liszt, zsir, mák, vöröshagyma, kenyér, tojás). A felsorolt neveken kivül még nagyon sokan járultak természetbeni adományaikkal a nemes célhoz, de képtelenek voltunk azt feljegyezni, miért is elnézésüket kérjük és amenynyiben a pénzadományok körül tévedés volna, szivesen utólagosan igazoljuk. A készpénzadományokból készpénzsegélyül, kenyér, hus, zsir stb. kiadtunk 817 K 94 f-t, a fennmaradt 290 K 56 f-t beszolgáltattuk Kis jobb keze épen megmaradt. Ez a reménye Nagyon sokszor irt haza. de választ nem kapott egyszer sem. Aggasztotta. De azért rendületlen reménységgel várta az üzenetet napkeltével, nyugtával, a napsugáron, a borongós, esős napokon is — de nem jött. Utoljára ez volf'a legnagyobb szenvedése. Elérkezett a rég várt nap. Szabadságot kapott. Haza indult tehát öreg szülőinek látogatására. Nagy volt az öröme. Pakkolt és vonatra ült. Amióta elkerült hazulról, elmúlt egy nyár, egy ősz, egy tavasz s ime itt van újra egy másik nyár. — Jaj! mennyi változás történhetett otthon ezalatt ? Az erdőben, a patak körül és más egyébütt is sok helyen — mondogatta magában és sokfélére gondolt rövid idő alatt. Igy gondolkodva szinte elfeledte, hogy elsősorban saját személye esett nagy változás alá — s most, a vonat ablakon beszökő szellő üres bakakabát ujját ide-oda kapdossa, mig egy év előtt nem. Ezalatt a vonat rohant a sok, nagyon sok kilóméterrel előtte fekvő magas hegyek felé. Végre megérkezett abba a kis városkába, ahová csak pár órányira van hona. Itt kocsit kerített elő s a fuvaros ügetve húzatta kordéját az aprólábu lovával a kemény, köves uton. A négykerekű alkotmány pedig nyikorgott, zörgött, jajgatott olajzatlan tenTivadarné őnagyságához ugyancsak az erdélyi menekültek javára való felhasználás végett. A természetbeni adományokból maradt 6 zsák babot, egy kocsi burgonyát, tojást, ruhaneműt a menekültek között a Hungária műtrágyagyár telepén, Bánóczymajorban és Faa Mihály-féle téglagyárban kiosztottak az ott elhelyezett menekültek között. Fentiek után az erdélyi menekültek nevében is a leghálásabb köszönetünket nyilvánítjuk a nemeslelkü adakozóknak. Mayer Istvánné s. k. Udvardy Miklós s. k. Vaszary Gyuláné s. k. Egyszerű, keresetlen szavak ezek, de mint értékes gyöngyök és gyémántok esnek a serpenyőbe, mikor a jótékonyság gyakorlásában annyira kiváló polgártársaink erényeit mérjük velők. A jó Isten fizesse meg nekik is, meg a fáradhatatlan gyűjtőknek is ezerszer ! A püspök körlevele. Báró Hornig Károly, veszprémi biborospüspök ez évi tizenegyedik körlevele most jelent meg s tartalma a következő: A bibornokokból álló vizsgálóbizottság dekretuma az éremszentelés körüli eljárásról. A szent szertartások bizottságának döntése a Jézus sz. szivéről szóló fogadalmi mise körül felmerült dubium felett. Ugyanezen bizottság döntése a templom felszentelésének évfordulójáról felmerült dubiumról. gelyén, mint az elitélt ember, akit már a kínpadra vonszol hóhéra. Miklós egész éjjel utazott, most álmosan, oldalt dűlve az ülésben, nem figyelt semmire. Az ismerős patakhoz értek. Itt elbúcsúzott a kocsistól s a parton az erdőnek vette irányát. A fuvaros pedig megfordította szekerének rúdját, mielőtt vissza indult volna, még egyszer utána kiáltott: — Azután szerencsével járjon a vitéz ur! Ezzel megkorbácsolta lovát és az ut porába burkolódzott kocsija. A csonka vitéz ezt már nem hallotta, pedig messzehalló szavát százszorosan visszhangozták a bércek. Ment, ment egy parányi aggodalommal és égig nyúló boldogsággal szivében a lombok alatt. Minden egyes fűszálon parányi vércsöppök, mint gyémánt szemek csillogtak a lombréseken aláhulló napsugarakban. Vizes lett a lábbelije, a komisz bakancs. A fák levelein is meglátszott a harmat. Vagy talán nem is harmat lehetett az ? Talán könnyeztek a fák és a növények azon, amit titkos nyelvén mesélt nekik az elmúlt éjjel a vén hegy? Miklós ott járt még csak az erdei viskó körül. Nagyon hosszúnak találta az utat. Azelőtt ez az ut, fel a hegytetőig alig néhány uyrás volt neki! A viszontlátásnak előre örvendő hü fiúi szive előtte röpdösött sok-sok méterrel. Ő még lent volt a völgyben, az pe-