Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-09-24 / 39. szám

4. PÁPA ES V1DEKE 1916 szeptember 24. Indexre tétettek a következő művek: L. Salvatorelli ed E. Hülm, La Biblia, Milano, ece., Remo Sandron, s. a.; P. Juan de Guernica, La Perla de la Habana. Sor Maria Ana de Jesus Castro, Zaragoza, 1914., 2 vol. in 12°; Ludovico Keller, Le basi spirituali della massoneria e la vita publica. Todi, 1915.; Révista di scienza delle religioni. Roma, Tipografia del Senato, 1916.; végül La Legon de 1' Hopita] Notre Dame d' Ypres — Exegése du Secret de la Salette — par le dr. Henry Mariavé, tome I., Paris, 1915.; tome II., Appendices, Montpellier, 1915. Felhívás a Katholikus Sajtóra való gyűjtés ügyében. Miniszteri rendelet az óvónők tanítónői képesítése ügyében. Miniszteri rendelet a katonai szolgálatot teljesítő tanítók állandó helyettesítése s a helyettesek államsegélye ügyében. A tanévnek okt. 1-én való megnyitása a középfokú tanintézetekben és polgári is kólákban. Csalángyüjtésre való ujabb felhivás. A plébános községi iskolaszéki tag a fiókközségekben is. Az 1916 év II. felére járó korpótlék kiutalása. Anyakönyvi kivonatok vidékre utánvét mellett küldendők. Az Egri Népkönyvtár új füzetei és Magyarország Tiszti Cím- és Névtára ajánl tatik. dig már a hegyháton, a kis szobában, szülei karjaiban. Az erdőből az első kopár sziklákhoz ért. A nagy kődarabokon nagy fekete hollók tanyáztak. Lépteinek kopogására ijedten robbantak fel. Nem repültek el messze, hanem fenn, magasan a levegőben, a feje felett keringtek tovább éktelenül sikoltozva mind más és máshangon: kár . . . kár . . . krá . . . krá . . . rá . , . rá . . . Megkerülte a sziklákat s ebben a percben még boldog melegséggel vert Miklós szive — de a másikban elhűlt! Ijedt, vértelen ajkát valami kifejezéstelen hangzagyvalék hegyta el és rohant egyenesen felfelé a meredek hegyoldalon. A régi otthon fel van dúlva. — A falak kormosán tetőnélkül merednek az égnek. — A gerendák üszkősen hevernek a földön. A kiskertnek nyoma sincsen. — A lakóházak ablakai üszkös ürességgel tátonganak rá. — A kapuk darabokra vannak hasogatva . . Mindenütt az erőszak nyomait lehetett már az első pillanatban felfedezni. Rettenetes való . . . amig ő másfelé harcolt, itt a határon betört ellenség mindent feldúlt. — Amott gyomverte sírhalmok domborulnak — gyilkoltak is a gazok. — Vazul legjobban járt. Ő nem látja e rémes pusztulást — sóhajtott zokogva Miklós és letérdelt a szülők sírjára. E nagy csapásban összetört keble imát küld az Ég felé . . . Majd egyetlen csontos öklével görcsösen megfenyegeti azokat a halmokat, amelyek mögött egy széles ut vezet, egy idegen országba, az ellenség országába, és hirtelen szivéhez kap, a földre dől, vonaglik néhányat fájdalmában — és a sirhalmokon a hollók károgó zenéje között kiszenved csendesen . . . A zsinati vizsgálat ez évben szeptember 27-én tartatik meg. Pákay László, ny. buzsáki plébános és Humor Gábor, ny. lépsényi administrator elhalálozása. Stefel Alajos volt t. tábori pap Gyulafirátótra administratornak, Stagl Ernő pedig kisegítőnek Halimbára küldetett. Gyászrovat. — Bülitz Ferenc, pápai fakereskedő mult szombaton délután meghalt. Az elhunyt nagykereskedő virilis jogon tagja volt a vármegye bizottságának és Pápa város képviselőtestületének, választott kültagja a győri iparkamarának, alelnöke a pápai izr. iparosok gyámolító egyletének s életében igen tevékeny részt vett minden köz- és társadalmi téren felmerült nemes cél és mozgalom propagálásában. Szegény sorsból küzdötte fel magát a vagyonososztályba és igy anyagilag is módjában állott sok jót tenni. Temetése mult hétfőn délután volt még pedig igen nagy részvét mellett. Özvegye és több gyermeke siratja, utóbbiak közül egyik leánya Dr. Kóródi Simon ezredorvos neje, két fia pedig a nagykereskedőcég beltagja. — Kalmár István. Az iparosztály értelmesebb, intelligensebb rétegébe tartozott Kalmár István, pápai tekintélyes csizmadiamester. Szorgalmas, takarékos, józan életű családapa volt, aki csak iparának és családjának élt, mig hosszú betegeskedés után 58 éves korában mult szerdán meg nem halt. Az Ipartestület és a belvárosi Kath. Kör, melynek tagja volt, gyászlobogót tűzött ki helyiségére, a kiterjedt rokonság, a sok ismerős és tisztelő pedig pénteken délután 4 órakor kikísérte a holttestet a kálváriái temetőbe. A tisztes polgári temetési szertartást Németh Imre káplán végezte. A meghalt, kiben Kalmár Károly urad. főszámvevő édes testvéröccsét gyászolja, özvegyet és 2 leányárvát hagyott hátra, kik iránt most általános a részvét. R. i. p! — Hermann Istvánt, a pápai tartalékkórháznak a Vöröskereszt díszjelvényével kitüntetett számvevőőrmesterét utóbbi időben sok csapás érte. Alig temette el Sümegen elhalt atyját, az oláh betörés küszöbén értesítést kapott, hogy Vulkánban hagyott bútorának és egyéb holmijának elszállításáról sürgősen gondoskodjék, mert az veszélyben van. Leutazott Vulkánba, hol mint vasutas állomáson volt s éppen a hadüzenet napján nagy nehezen tudta rendezni dolgait. Alig ért vissza, Sümegen lakó családjától kapott értesítést, hogy kis féléves fiacskája nagy beteg. Szerdán már meg is jött a sürgöny, mely hirül hozta a kisfiú halálát. Az egyébként vigkedélyű, hivatalában és azon kivül egyaránt fürge és tevékeny őrmestert a hirtelen egymást követő sok csapás egészen leverte s számtalan jóbarátja és ismerősei alig birják vigasztalni. Itt említjük meg, hogy Hunyady-utcai magányában élő Hermann János urambátyánk, a nagy kuruc is, aki Hermann Istvánnak nagybátyja, mint részvéttel értesülünk,' utóbbi időben szintén gyengélkedik és már hosszabb idő óta nem képes elhagyni lakását. — Maucha Imre, bakonytamási jónevü nagyvendéglős halt meg a hét elején. Maucha a harctéren szerzett betegségben pusztult el elég fiatalon. Temetése impozáns részvét mellett Bakonytamásiban csütörtökön d. e. folyt le. Ny. b! Egyről-másról. A toronyóráról sok adoma forog közszájon s ugylátszik, hogy ezek nem minden alap nélküliek. Jó magam is tudok akárhányról, mely tényleg megtörtént. Libetbánya, zólyommegyei nagyközségben (volt bányavárosban) az akkori v. tanács pl. nem akarta csak levonással kifizetni az órásnak a toronyóra kialkudott árát, mert a szerződés szerint szept. 22-én kellett volna szállítania és felszerelnie, ő pedig csak szept. 23-án tette ezt, szóval az óra most állandóan egy napot késik. Fispera, volt pápai órásmesterről is beszélik, hogy Káptalanfának olyan .toronyórát szállított, tneiy visszafelé járt. V. vasmegyei községben meg a következő eset történt. Volt egy kis toronynélküli templomuk, mellette egy harangláb 2 kis haranggal. Jámbor nép lakta a községet s akadt egy jómódú asszony, aki megépíttette a tornyot. Egy másik jámbor özvegy erre irást adott, hogy hagyatékából két szép nagy harangot öntethetnek a toronyra s ezért még meghagyták a kis harangokat a haranglábon és várták az özvegy halálát. Egy harmadik néni viszont toronyórát rendelt az uj toronyra. A toronyóra elkészült s ugy volt szerelve, hogy ha majd az uj harangok meglesznek, ütni is fog. Egyelőre azonban csak mutatott. Egyszer meglazult ß mutató, ugy, hogy a rendesen forgó vaspálcika a mutatót nem vitte magával, hanem az mindig Vl-ra és XII re mutatott. Az órát rendesen felhúzták, rendesen járt is az, csak éppen nem ütött és rosszul mutatott. Mig az órásmester rendbe nem tette az órájukat, a v.-iaknak sokat kellett hallaniuk a környékbeliek csufolódását, hogy t. i. V.-on van egy toronyóra, amely nem üt, rosszul mutat, de jól jár*) Csak aztán ember legyen, aki megmondja, hogy hány óra van ? Hát majd csaknem ugy jártunk mi pápaiak is a toronyóránkkal. Régi, bár nem nagy baja a nagytemplom toronyórájának, hogy a plébánia felöli toronyban, mivel az óraszerkezet a túlsón van, a mutatók a hoszszu vezeték feszültsége következtében nem másodpercenkint, hanem mintegy 5 percenkínt mennek előre s igy 4—5 perccel rendesen kevesébbet mutat az innenső óra, mint a túlsó, vagy a mennyi egyáltalában van. Nohát most meg leszerelték és ledobták a fertályost is, a mi szép 12 mázsás harangunkat, igy bizony nem is ütötte a negyedeket sem a mi öreg toronyóránk. De hát nem azért ezermester a mi Hercz Béla barátunk, hogy ezt csak ennyibe hagyja. Az esperes és a polgármester egy szép napon beállítottak Hercznek a boltjába, ahol hamarosan megállapodtak a továbbiakra nézve. *) Eredeti sváb dialektusban ez igy hangzott: Die M.-er hab'n an Uhr: schlogn thuats nit, zagn thuats schlecht, oba gehn thuats guat.