Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-09-17 / 38. szám

XI. évfolyam. Pápa, 1916 szeptember 17. 38. szám. PAPA ES VIDÉK Szépirodalmi, köz<razdasä«ri és társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a paoa-csothi esoeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. A szericesztésért felelős : Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. A hadiemlék. A Pápán felállítandó hadiemlékró'l irt múltkori cikkünk meglehetős széles körökben keltett feltűnést, ami teljesen érthető. Sietünk azonban kijelenteni, hogy legtöbb körben — kivihetetlennek tartották a tervet s azt proponálták, hogy ezt egyszerűen le kell venni a napirendről és hamarosan egy másikat, egy olcsóbbat és elébb keresztülvihetőt készíteni. Hogy ma újra a pápai hadiemléket vettük tollúnk hegyére, annak az az oka, hogy mostanában sokan és sokat beszélnek róla. Látszik, hogy a hazafias kegyelet ily módon való lerovása szimpatikus, s a közönség — a menynyire tőle telik — erejéhez mérten anyagi áldozatot nem fog sajnálni egy impozáns, véráldozatunkat hűen kifejező hadiemléktől. Legtöbben azon csodálkoznak, hogy, ha már annyi pénzbe fog kerülni a terv megvalósítása s ha már gyűjtés és egyáltalán a nagyközönség pénzadományai utján kívánják összehozni a költséget, hát miért nem kezdik már meg a gyűjtést ? Ha oly sok pénzre van szükség, akkor bizony korán kell hozzálátni annak összeszedéséhez, mert az ilyesmit máról-holnapra nem lehet elintézni. Lám, a szinházi-alapot már mióta gyarapítjuk és még igen messze állunk attól az összegtől, mely egy csak valamire való színház építésére elegendő. Megadjuk rá a választ. A gyűjtésre még nem érkezett le az alispán engedélye. Néhány hónappal ezelőtt ment fel a gyűjtés engedélyezése iránti kérelmünk, ez a kérelem azonban még mai napig sem nyert elintézést. Nincs módunkban kutatni, hogy mi késlelteti az alispáni intézkedést, — de végtére is engedély nélkül nem kezdődhetik meg a gyűjtés. Megírtuk a múltkor, hogy a tervezett hadiemléket körülvevő oszlopkörönd egyes oszlopai között elhelyezendő márványtáblákon ott fognak díszelegni hőseink aranybetűs nevei. Ámbár még nincsen vége a világháborúnak és — sajnos — el lehetünk készülve arra, hogy még igen sok pápai polgártársunk lesz kénytelen életét otthagyni valamelyik harcmezőn, mégis meg kellene kezdeni már most a névsor összeállítását. Mert ennek a névsornak pontosnak kell lennie. Ennek a névsornak csakis oly neveket szabad tartalmaznia, melyeknek viselőiről kétségen kivül beigazolódott a hősi halál, nehogy egy szép napon maga olvassa nevét a halottak között. Viszont nem szabad kimaradni egy hősnek sem. Már pedig ilyen fontos névsor egybeállítása hosszú időt vesz igénybe és szorgos utánjárást. Tegyünk ugy, mint a pápai esperes tette a nagytemplomban, melynek szentélyében, vagy más alkalmas helyén a háború után márványtáblát szándékozik elhelyeztetni a pápai plébánia hivei közül elesett, hősi halált halt vitézeink neveinek megörökítésére, és a névsor öszszeállítását már is megkezdte, még pedig ngy, hogy egy nagy papirtáblán már is kiirta azok nevét, kiknek kétségtelen hősi haláláról eddig értesült és TÁRCA. Az Elégedés. — Irta: Domonkos István. — Ketten indultak el valahonnan valamikor. Nem mondom meg a nevüket addig, mig egyet-mást nem tudunk róluk. Én azt gondolom, hogy valamikor okvetlen egy helyről kellett nekik elindulni, amint hogy mindennek, mindennek egyetlen közös pontból kellett származni. Mért mondom ezt épen pontnak? Istenem ! ez az ős egységes erő, amelyet valamikor ráleheltél arra, ami lett. Elindulva ketten, más-más útra tértek. Valóságuk ugy fejlett, telt, mint ahogy a gyermekek fejlődnek emberré. Emlőjük volt az idő, melyből a fejlődésnek a tejét szívták. Mivel nem ugy születtek, tehát nem anyjuk volt ez az ős valóság, amely a pillanatoknak pillanatában van csupán és igy levése titokzatos, mint minden ősi valóságoké. De ha nem volt is anyjuk, mégis benne lettek és benne éltek és igy anyjuknak tekintették. Az utjuk mikor eltérült más-más irányba — elfeledték egymást. Ami valóban természetes. Ős együttlevésükből csak érzése maradt annak, hogy nekik valahogy együtt kellett volna maradniok. Ez az érzés oly titkos, epesztő szomjuságféle, mintahogy olthatatlan szomjúsággal az örök életet, az örök levést szomjúhozzuk. És valóságuk e köré az érzés köré alakult. Mennyire más-más formában ! De mennyire! . . . Az egyik szilaj lett, mint a vérbeli paripák, szárnyai nőttek, mint a sasmadárnak, könnyű testűvé vált, mint a kőszáli zerge és a szemeinek ereje oly erős lett, mint maga a napsugár és képes volt belenézni a napba. Ezek után azt gondolnánk, hogy erős volt és hatalmassá lett, mint a sasmadarak, melyeknek sziklás bércek a birodalmuk, vagy mint a kőszáli zergék, melyek biztos számítással röppenve szökdelnek vagy mint maga a napsugár, mely a nyilaknak egyenességével lövődik önmagából. Pedig nem egészen igy. Talán leginkább a szilaj paripáknak volt az erőssége, melyben számításnélküli vakmerőség van és olyan tüz, amely az összeroskadásig felemészti magát. De az ő önmagában való felemésztése a mesebeli főnix madár halála, amely önmaga romjából kél ki életre. És mivel jelleméül a lázt vehetjük, tehát ami benne erő, tüz. hatalom, bátorság és más hatalmas vonás van: az mind-mind a láznak lobogása. Azt kell mondani róla, hogy mindig előre törtet és ehhez természetes erő kell, annál is inkább, mivel az előretörtetés mérhetetlen. Mégis ez az ereje tulajdonképpen rezgés és mérhetetlenségét nem akarja beismerni. Mindig van célja, tehát határa a célnál: abba a pillanatban megrezdül, mint az izgatott idegszálak és önmagára ismer, hogy ime, nem célnál van, hanem sehol sincs és újra kellene célfelé törtetni. Addig iparkodom körül irni, hogy szinte fölösleges kimondani a nevét, hogy ez a Vágy. Az a másik az olyan, mint aki van és nincs. Lehetséges ez? Csakugyan vajmi nehéz megérteni. Mesebeli király, akinek palo-