Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)
1916-07-23 / 30. szám
1916 j unius 25. PÁPA ÉS VIDÉKE. 177. vács Adolf, Holler Konrád, Lengyel Zénó, Kelemen Krizosztom, Blazovich Jákó, Tomor Árkád, Mátrai Guidó, Kuzmíts Virgil, Blaskovich Piacid, Barcza Leander és Zempléni Tivadar oki. r. tanárokból és Boksay Endre rajz-, Süle Gábor torna- és Zsilavy Sándor énektanárokból, illetve tanítókból, mint világiakból állott, akikhez csatlakoznak Kis József ref., Mesterliázy László ev. és Marton Ignác izr. hitoktatók. A tanári kar idén is igen dicséretes társadalmi tevékenységet fejtett ki. Az Értesítő — bátran elmondhatjuk — igazán szerényen említi csak meg, hogy ki hol és milyen módon szolgálta a közművelődést és irodalmat az iskolán kivül is. Épp ezt a szerénységet nem akarjuk sérteni azzal, hogy a szerényen felsoroltakat, bár telietnők, iioszszan Uibővítsük. A Tanításügy rovata egyébként sablonos, éppúgy a Jótékonyság cím alatt sem találunk újabb feljegyezni valót. A főgimnáziumnak 311 felvett és 289 osztályvizsgálatott tett növendéke volt, kikhez csatlakozik 13 fiu és 7 leány magánnövendék. Ezekből 185 (60%) pápai, s kivülök 55 (18%) veszpi émmegyei származású. A gyermekek szülői nagyobbrészt kisiparosok és kisbirtokosok. A fiuk közül csak 23 a nem katholikus vallású, de mind magyar honos. Tanulmányi előmenetelük átlaga jó és elégséges között áll ugyan, de van köztük 25 tiszta jeles osztályzatú tanuló. Erre nézve van az Értesítőt szerkesztő igazgatónak egy igen érdekes, pedagógiai szempontból helyesen megokolt megjegyzése, melyet leközlünk. »Kétségtelen dolog, hogy a háború izgalmai, a megrázó események, az újságok majd lelkesítő, majd megdöbbentő liirei, a sebesült és szabadságolt katonák elbeszélései, a menetszázadok indulásánál lejátszódó megható jelenetek nagy Itatással voltak az ifjúság fogékony lelkületére. Nem lehet tagadni, hogy ezen körülmények nagyon elvonták az ifjúság figyelmét az iskolai munkától s megbénították szorgalmát. Ha tekintetbe vesszük azt is, hogy sok tanuló atyja, vagy testvére a harctéren van, hogy többen már elestek, vagy súlyosan megsebesültek, nem lehet csodálni, hogy ilyen tanulók a szorgalomban meggyöngültek. Olyan tanulóknál is tapasztalható volt a szorgalom csökkenése, akik népfölkelői szemlén beváltak, mert a sorozással járó izgalmak és a sokszor hallott biztatás, hogy aki katona lett, az rossz bizonyítványt nem kaphat, még a jobb tanulókra is szorgalom tekintetében káros befolyással volt. Nagy tapintatra és folytonos biztatásra volt szükség, hogy ezen körülmények befolyását a tanulókra lehetőleg ellensúlyozzuk. Ebben a nehéz munkában a szeretet volt a leghatalmasabb fegyver és annak az elvnek a hangoztatása, hogy a súlyos idők mindenkitől kétszeres munkát, csüggedést nem ismerő kitartást és áldozatkészséget követelnek«. Érettségi vizsgát tett összesen 22 növendék; 3 jelesen, 6 jól, 11 egyszerűen, mig 2 javító vizsgálatra utasíttatott. E számban foglaltatnak a VII. o. végzett katonák, kik az érettségi tanfolyamot hallgatták. A kitűnően szerkesztett ÉJtesítő a jövő tanévre szóló Értesítéssel, illetve tankönyvjegyzékkel és intézeti szabályrendelettel záródik. (Se. S.) = Segítsük és helyezzük el a hadiárvákat I Gyűjtsünk ingyentartásra vállalkozó jótevőket és örökbefogadókat, adakozzunk a hadiárvák javára! A jótevők nevei Veszprémvármegye árvaszékének adandók tudomására, a kegyes adományok pedig »Hadiárvák« részére megjeleléssel a veszprémi m. kir. adóhivatalhoz küldendők. lókkal. A legnagyobb kitüntetésben ez az énekkar mégis Róma—Lourdes-i zarándokúján részesült. Ekkor jutott neki az a ritka kivétel, hogy X. Pius pápa egyenes kívánságára azon a helyen, hol csak a világ legelső egyházi énekkara énekel, a Sixtus-kápolnában szerepelhetett. S e szereplés oly mély benyomást gyakorolt, hogy a vatikáni énekkar liires karnagya, Perosi művészféltékenység nélkül nyakába borult Pater Feliciánnak, mint eszméi megvalósítójának. Ez a jó Felicián atya csalogányaival kis körútra indul a Dunántúl egyes városaiba. Kettős a célja: egyrészt anyagi segítséget üsszehozatni gyermekeivel a háború következtében elhagyatott, szenvedő gyermekeknek; másrészt e kegyetlen időkben elfásult, megőrölt lelkeknek akar legalább pár pillanatra enyhet szerezni a legtisztább művészet üdítő balzsamával. Ti, kedves olvasóim, meglátjátok azokat a kedves dalos fiucskákat, mint a figyelemtől és ihlettől megnőtt szemmel, meredő tekintettel szinte átszellemülnek. Meghalljátok, amint fölcsendül dallamos ajkuk áhítatos zenéje. Valami majd úgy a szívetekbe markol, midőn följajdul a »bella premunt hostilia« (»ádáz harcok dúlnak, sanyargatnak«) és sírnak, jajongnak a Máriához esdő énekek. Szemetek megnedvesül, torkotokat százados, magyar bánat a jelen gyötrelmével vegyest szorítja, fojtogatja. És a messzeségbe révedező lelketek előtt képek vonulnak el: vad, havas sziklák közt vergődő, távol mezőkön halálos rohamra induló tjeiteknek képei. És öldöklő szerszámok gyilkos pergése, pokoli skálával fokozódó rémületes bömbölése közt hallani vélitek gazdájuk vesztett kunyhók özvegyeinek és árváinak panaszos sírását, fuldokló zokogását. Majd az andalító akkordokba folyó, szelídülő hangok visszavonzzák eltévedt lelketeket s az egyéni kín mindnyájuknak nagy, közös fájdalmává nemesül. És a lélek a vallásos művészet szárnyain a siralom e völgyéből magasabb, boldogabb régiókba: Istenéhez emelkedik. Ott és csakis ott, mikor az Irgalom trónusánál megsemmisülten porba hullasz, elcsitul a durva földi lét süket és szívtelen zűrzavara és míg ott sírsz, tisztulsz és imádkozol, halkan, lágyan zsong . . . édesen vigasztal az angyalok égi kara. P. Felicián és énnekkara Pápán. Mult számunkban ily című hírben már megemlítettük, hogy P. Felicián és hires énekkara jul. 30.-án Pápán fog szerepelni. Mai tárcarovatunkban egyik jeles munkatársunk tollából találnak t. olvasóink egy kis kóstolót, hogy milyen impressziókat tud kelteni P. Felicián a hallgatóiban. Újra és külön felhívjuk a nagyközönség figyelmét erre a hangversenyre. Különösen papok és tanítók (vidékiek) ne mulasszák el ezt a hangversenyt, merjük állítani, hogy sokat tanulhatnak beló'le. Amennyiben a veszprémi bíboros püspök ó' Eminenciája megadja az engedélyt, úgy a hangverseny a pápai öregtemplomban lesz megtartva, még pedig jul. 30.-án d. u. 5 órakor. Ülőhely 2 K, állóhely 1 K. Rendezi a hangversenyt a pápai jótékony egyletek központi bizottsága, mely a tiszta jövedelmet a csecsemő és gyermekvédelem céljaira kivánja fordítani. Ha a püspöki engedélyt a templomi hangverseny megtarthatására nem kapják meg, akkor a v. szinházban lesz megtartva. Minden egyébről a hét folyamán megjelenő plakátok és lapunk jövő száma fognak részletes tájékoztatást nyújtani. A tervbe vett műsor egyébként ez: 1. a) Müller: O salutaris hostia, b) Dumont: Kyrie, c) Mozart: Ave verum. Énekli a Felicián-kar. 2. a) Obertier: Áhitat, b) Willeke: Imádság. Játszák: Milota G. (Pilsen) hárfán, Reckl L. (Prága) hegedűn, Holler K. (cellón). 3. a) Mária, Isten temploma, b) Szüzeknek Szent Szüze, c) Rózsafüzér. Felicián-kar. 4. a) Guonod: Ave Mária, b) Händel: Largo. Játszák: Milota G., Reckl L., Holler K., Szentgyörgyi S. (orgonán). 5. Rheinberger: Polyphonikus motett. Eelicián-kar. Adakozzunk a hadi rokkantak és árvák menházának. Szenzációs Illing versenyünkre való tekintetből lapunk kttvetkező száma 24 órával előbb log megjelenni és közli az összes részleteket P. Felicián vasárnapi pápai szerepléséről.
