Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-07-23 / 30. szám

1916 j unius 25. PÁPA ÉS VIDÉKE. 177. vács Adolf, Holler Konrád, Lengyel Zénó, Kelemen Krizosztom, Blazovich Jákó, Tomor Árkád, Mátrai Guidó, Kuzmíts Virgil, Blas­kovich Piacid, Barcza Leander és Zempléni Tivadar oki. r. tanárokból és Boksay Endre rajz-, Süle Gábor torna- és Zsilavy Sándor énektanárokból, illetve tanítókból, mint vi­lágiakból állott, akikhez csatlakoznak Kis József ref., Mesterliázy László ev. és Marton Ignác izr. hitoktatók. A tanári kar idén is igen dicséretes társadalmi tevékenységet fejtett ki. Az Ér­tesítő — bátran elmondhatjuk — igazán szerényen említi csak meg, hogy ki hol és milyen módon szolgálta a közművelődést és irodalmat az iskolán kivül is. Épp ezt a szerénységet nem akarjuk sérteni azzal, hogy a szerényen felsoroltakat, bár telietnők, iiosz­szan Uibővítsük. A Tanításügy rovata egyébként sab­lonos, éppúgy a Jótékonyság cím alatt sem találunk újabb feljegyezni valót. A főgimnáziumnak 311 felvett és 289 osztályvizsgálatott tett növendéke volt, kik­hez csatlakozik 13 fiu és 7 leány magán­növendék. Ezekből 185 (60%) pápai, s ki­vülök 55 (18%) veszpi émmegyei származású. A gyermekek szülői nagyobbrészt kisiparo­sok és kisbirtokosok. A fiuk közül csak 23 a nem katholikus vallású, de mind magyar honos. Tanulmányi előmenetelük átlaga jó és elégséges között áll ugyan, de van köztük 25 tiszta jeles osztályzatú tanuló. Erre nézve van az Értesítőt szerkesztő igazgatónak egy igen érdekes, pedagógiai szempontból helye­sen megokolt megjegyzése, melyet leközlünk. »Kétségtelen dolog, hogy a háború izgalmai, a megrázó események, az újságok majd lelkesítő, majd megdöbbentő liirei, a sebesült és szabadságolt katonák elbeszélé­sei, a menetszázadok indulásánál lejátszódó megható jelenetek nagy Itatással voltak az ifjúság fogékony lelkületére. Nem lehet ta­gadni, hogy ezen körülmények nagyon el­vonták az ifjúság figyelmét az iskolai mun­kától s megbénították szorgalmát. Ha te­kintetbe vesszük azt is, hogy sok tanuló atyja, vagy testvére a harctéren van, hogy többen már elestek, vagy súlyosan meg­sebesültek, nem lehet csodálni, hogy ilyen tanulók a szorgalomban meggyöngültek. Olyan tanulóknál is tapasztalható volt a szorgalom csökkenése, akik népfölkelői szem­lén beváltak, mert a sorozással járó izgal­mak és a sokszor hallott biztatás, hogy aki katona lett, az rossz bizonyítványt nem kap­hat, még a jobb tanulókra is szorgalom te­kintetében káros befolyással volt. Nagy ta­pintatra és folytonos biztatásra volt szükség, hogy ezen körülmények befolyását a tanu­lókra lehetőleg ellensúlyozzuk. Ebben a ne­héz munkában a szeretet volt a leghatalma­sabb fegyver és annak az elvnek a hangoz­tatása, hogy a súlyos idők mindenkitől két­szeres munkát, csüggedést nem ismerő ki­tartást és áldozatkészséget követelnek«. Érettségi vizsgát tett összesen 22 nö­vendék; 3 jelesen, 6 jól, 11 egyszerűen, mig 2 javító vizsgálatra utasíttatott. E számban foglaltatnak a VII. o. végzett katonák, kik az érettségi tanfolyamot hallgatták. A kitűnően szerkesztett ÉJtesítő a jövő tanévre szóló Értesítéssel, illetve tankönyv­jegyzékkel és intézeti szabályrendelettel zá­ródik. (Se. S.) = Segítsük és helyezzük el a hadi­árvákat I Gyűjtsünk ingyentartásra vállalkozó jótevőket és örökbefogadókat, adakozzunk a hadiárvák javára! A jótevők nevei Vesz­prémvármegye árvaszékének adandók tudo­mására, a kegyes adományok pedig »Hadi­árvák« részére megjeleléssel a veszprémi m. kir. adóhivatalhoz küldendők. lókkal. A legnagyobb kitüntetésben ez az énekkar mégis Róma—Lourdes-i zarándok­úján részesült. Ekkor jutott neki az a ritka kivétel, hogy X. Pius pápa egyenes kíván­ságára azon a helyen, hol csak a világ leg­első egyházi énekkara énekel, a Sixtus-kápol­nában szerepelhetett. S e szereplés oly mély benyomást gyakorolt, hogy a vatikáni ének­kar liires karnagya, Perosi művészféltékenység nélkül nyakába borult Pater Feliciánnak, mint eszméi megvalósítójának. Ez a jó Felicián atya csalogányaival kis körútra indul a Dunántúl egyes városaiba. Kettős a célja: egyrészt anyagi segítséget üsszehozatni gyermekeivel a háború követ­keztében elhagyatott, szenvedő gyermekek­nek; másrészt e kegyetlen időkben elfásult, megőrölt lelkeknek akar legalább pár pilla­natra enyhet szerezni a legtisztább művészet üdítő balzsamával. Ti, kedves olvasóim, meglátjátok azokat a kedves dalos fiucskákat, mint a figyelemtől és ihlettől megnőtt szemmel, meredő tekin­tettel szinte átszellemülnek. Meghalljátok, amint fölcsendül dallamos ajkuk áhítatos zenéje. Valami majd úgy a szívetekbe mar­kol, midőn följajdul a »bella premunt hosti­lia« (»ádáz harcok dúlnak, sanyargatnak«) és sírnak, jajongnak a Máriához esdő énekek. Szemetek megnedvesül, torkotokat százados, magyar bánat a jelen gyötrelmével vegyest szorítja, fojtogatja. És a messzeségbe réve­dező lelketek előtt képek vonulnak el: vad, havas sziklák közt vergődő, távol mezőkön halálos rohamra induló tjeiteknek képei. És öldöklő szerszámok gyilkos pergése, pokoli skálával fokozódó rémületes bömbölése közt hallani vélitek gazdájuk vesztett kunyhók özvegyeinek és árváinak panaszos sírását, fuldokló zokogását. Majd az andalító akkor­dokba folyó, szelídülő hangok visszavonzzák eltévedt lelketeket s az egyéni kín mind­nyájuknak nagy, közös fájdalmává nemesül. És a lélek a vallásos művészet szárnyain a siralom e völgyéből magasabb, boldogabb régiókba: Istenéhez emelkedik. Ott és csakis ott, mikor az Irgalom trónusánál megsemmi­sülten porba hullasz, elcsitul a durva földi lét süket és szívtelen zűrzavara és míg ott sírsz, tisztulsz és imádkozol, halkan, lágyan zsong . . . édesen vigasztal az angyalok égi kara. P. Felicián és énnekkara Pápán. Mult számunkban ily című hírben már megemlítettük, hogy P. Felicián és hires énekkara jul. 30.-án Pápán fog szerepelni. Mai tárcarovatunkban egyik jeles munkatársunk tollából találnak t. olva­sóink egy kis kóstolót, hogy milyen impressziókat tud kelteni P. Felicián a hallgatóiban. Újra és külön felhívjuk a nagy­közönség figyelmét erre a hangversenyre. Különösen papok és tanítók (vidékiek) ne mulasszák el ezt a hangversenyt, merjük állítani, hogy sokat tanulhatnak beló'le. Amennyiben a veszprémi bíboros püspök ó' Eminenciája megadja az en­gedélyt, úgy a hangverseny a pápai öregtemplomban lesz megtartva, még pedig jul. 30.-án d. u. 5 órakor. Ülő­hely 2 K, állóhely 1 K. Rendezi a hangversenyt a pápai jótékony egyle­tek központi bizottsága, mely a tiszta jövedelmet a csecsemő és gyermek­védelem céljaira kivánja fordítani. Ha a püspöki engedélyt a tem­plomi hangverseny megtarthatására nem kapják meg, akkor a v. szinházban lesz megtartva. Minden egyébről a hét folyamán megjelenő plakátok és lapunk jövő száma fognak részletes tájékoztatást nyújtani. A tervbe vett műsor egyébként ez: 1. a) Müller: O salutaris hostia, b) Dumont: Kyrie, c) Mozart: Ave verum. Énekli a Felicián-kar. 2. a) Obertier: Áhitat, b) Willeke: Imádság. Játszák: Milota G. (Pilsen) hárfán, Reckl L. (Prága) hegedűn, Holler K. (cellón). 3. a) Mária, Isten temploma, b) Szüzeknek Szent Szüze, c) Rózsafüzér. Felicián-kar. 4. a) Guonod: Ave Mária, b) Händel: Largo. Játszák: Milota G., Reckl L., Holler K., Szentgyörgyi S. (orgonán). 5. Rheinberger: Polyphonikus motett. Eelicián-kar. Adakozzunk a hadi rokkantak és árvák menházának. Szenzációs Illing versenyünkre való tekintetből lapunk kttvet­kező száma 24 órával előbb log megjelenni és közli az összes részleteket P. Felicián vasárnapi pápai szerepléséről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom