Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)
1916-06-11 / 24. szám
XI. évfolyam. Pápa, 1916 a ug usztus 6 . 139. szám. PÁPA ÉS VIDÉKET Szépirodalmi, közg-azdasá>>i és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a paoa-csóthi esporesi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szeraesztésért felelős Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A mostani pünkösd. Irta: K elemen Krizosztom. Pünkösd a tűznek, a vérnek az ünnepe. A Szentlélek napja. Mit csak meglát szemünk, mindenről azt tudjuk, hogy fejlődik vagy pusztul. A föld méhében jegecedő kristálytól a lángelméig vagy tökéletesebb létre tör, vagy tompa érzéketlenséggel, esetleg megkésett, céltalan vergődéssel, az enyészet halálába zuhan vissza. Fejlődik, míg vonzza, alakítja a teremtő Isten világformáló gondolata, míg e gondolat ható körében van s bír hozzá közelíteni; pusztul, ha szárnyaszegve, erejét vesztve távolodik, kihull ez erős és fölséges gondolat eleven kapcsolatából. A vérnek hevülő pezsgését, a lelkesedésnek ez örök, isteni eszmékért lobogó tüzét jelképezi a pünkösd ünnepe. Az Istennek az emberről alkotott fölséges eszményét hozta le s az ezen eszményért égő tüzet jött Jézus a földre bocsátani. De mi más tűzről is tudunk. Mennyi súrlódásnak, összeütközésnek, lángtengerbe-borulásnak kellett lennie, míg a világegyetem óriás vándorai meg nem találták a természet Urától eléjük szabott aranyközéputat. Tudunk alacsony ösztönök, romboló szenvedélyek vad tüzéről az emberek világában is. A történelem minden lapja beszél róla, az emberiség is folyton forrott, küzködött, törtetett az élet tökéletesebb formái felé. O tudja, miért, de a kérlelhetetlen törvények szerint működő anyagi s állati világot sem ütközés, egymásemésztésnélküli ideálórává formálta az Alkotó. Még több a zavar, a visszaesés az emberiség fejlődésében. Az anyagi világba beléoltott, tárgyi nehézségek mellett ugyanis a tudatlanság, gyarlóság és a szándékos eltévelyedés: a bűn hármas tényezője az a sötét felleg, mely a világuralomra teremtett emberi lélek előtt idegen elemül a fejlődés útja és az egyedül boldogító, isteni eszmény közé tolakszik, hogy az embernek a lét tökéletesebb formáiért vívott, páratlan küzdelmét egymásután tragikus bukásokba fojtsa. Sajnos, ilyen tűz ennek a mostani, sötét pünkösdnek tüze is. Nem a fejlődés alvó csirái, hanem a rombolás ösztönei szabadultak föl. Tudom én azt, hogy az eszmék felé törés, a fejlődés, gyakran kívánja a tüzes lelkesedésnek legfölsőbb fokát, az erek szétpattanását, az élet piros folyamának kiömlését, az önfeláldozást. Kívánja, mert nem az egyéni élet a legfőbb érték, hanem az egésznek élete, meg az egyéni és egyetemes életnek értelmet, tartalmat adó eszme. De azt is tudom, hogy az áldozat indító okainak nemesnek kell lennie, mások jogos érdekeivel számolnia kell és arányban kell lennie a céllal, melyért hozatik. És vájjon nemes indítóok, mások jogos érdekeivel számolás idézhet-e föl ilyen rémes pusztulást ? És vájjon a legfényesebb földi cél elérésével megvan-e fizetve ez a mérhetetlen szenvedés, ki vannak engesztelve az áldozatoknak pogány kézzel emelt, irtózatos hekatombái ? Ha egyes embereknek nem szabad, szabad-e egyes koroknak bármily nemes célból, akár a jövendő korok boldogságáért is, egyszerűen öngyilkosság számba menő párbajt vívniok ? Szabad-e csupán a jövő szempontjából is, hiszen a jelen méhében hordja a jövőt s a jelenben a jövő gyökérzete pusztul el ? Az eszmei tökéletesség felé törésnek, a fejlődés szükségszerű folyományának, az Isten inspirációjának nevezni ezt a világháborút őrültség, bűn volna Isten ellen! Mint a művész a hangba, színbe, kőbe, úgy visz az isteni eszme egységet, harmóniát, szépséget a reális világ czerféleségébe, ellenmondásaiba. És ha kivonjuk magunkat ezen isteni terv hatása alól, akkor ez nem segítő erővé, hanem ítéletté lesz számunkra. Nem a természetes fejlődési ösztön munkába-fogásának, hanem ellenkezőleg annak az általános közömbösségnek, elfordulásnak, eltávolodásnak, mit az emberi boldogulást egyedül kiszabó isteni akarattal szemben világszerte tanusítunk, annak a következménye mint minden rossz, úgy ez a világháború is. Következménye annak a világfölfogásnak és gyakorlati eljárásnak, mely a földet teszi meg az emberi élet egyetlen boldogítójának. Következménye annak az irigy önzésnek, mely másokat jogos és szabad fejlődésükben gátol, annak az éhes önzésnek, falánk terjeszkedési vágynak, mely másoknak életére tör, másokat a jogos önvédelem harcára kényszerít. így tolakodik be a bűn az emberi élet irányításába s lesz a tökéletes lét felé törésnek katasztrófába zúdítója. így, mint Istennek a bűnösökre önnön kezükkel mért büntetését, megértem a háborút. Megértem, mert tudom azt, hogv a mi részünkről a jogos önvédelemnek kényszerű, de bátor és eredményes harca, az a másik oldalon bűn. Megértem, mert tudom azt, hogy a kiömlő vértenger míg részünkön hősies önföláldozást, győzelmet, dicsőséget, anyagi, szellemi fölszabadulást jelent, addig a másik oldalon bűnhődést, melynek vagy alázatos bűnbánatot, sebeket gyógyító megtisztulást, vagy — megátallkodottság esetén — vég-
