Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-05-28 / 22. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1916 augusztus 4. Mások — rólunk. A pápai kiállítás. A Dunántúli Hírlapban olvassuk: Voltam már több kiállításon is, de mondhatom, hogy még ennyi szépet, ilyen művészi dolgokat soha életemben nem láttam. Két terem volt lefoglalva a kiállítás részére. Az első teremben voltak a szebbnél­szebb olajfestmények, portrék, csendéletek, állat- és tájképek. Csupa művészi munka, gyakorlott kezek ecsetje alól. Az ajtó mind­két oldalán erdészek és pásztorok állal fara­gott szép botok vannak. E botokkal díszített ajtón keresztül leltet a kézimunkával kirakott terembe jutni, melybe mindjárt balkéz felől egy valódi magyarosan díszített szoba kötötte le figyelmünket. Ezután következtek a var­rottasok, hímzések, csipkék, végül a keramikai tárgyak különleges és változatos gyűjteménye. Ezek mind-mind a nők óriási türelmének tanúbizonyságai. A Gizella főhercegnő védnöksége alatt álló pozsonyi háziipar-egyesület a terem egyik részét foglalta le magának. Ez egyesület kép­viselőnője is itt volt személyesen, aki ruhá­zatul tnaga is az egyesület produktumait viseli. Csizmába van, rövid, majdnem térdig érő, nagyon ráncos kékselyem szoknyája, ugyanolyan sárgával hímzett köténye, blúza, fehér vászon ugyancsak sárgával himezve, tehát inkább románosan, mint magyarosan volt, de mindenesetre nagyon tetszett a szem­lélő közönségnek e parasztruhába bujt/itott úrinő. E nagyon tanulságos kiállításnak min­dennap sok látogatója volt s a belépő-jegyek­ből befolyt tekintélyes összeget a nőegyesület magasztos céljaira fogják fordítani. Nagyon sok vevőjük is volt, mert már majdnem min­den darab kézimunka, de különösen a kész hímzett blousok és gyermekruhák voltak le­foglalva. Több apróbb dolgot ki is sorsoltak vasárnap d. u. 5 órakor. E kiállítás célja először az, hogy a középosztályu nőink is foglalkozáshoz jut­hassanak és ez különösen a mai nehéz viszo­nyok közt nagyon előnyükre lenne, mert ezáltal családjaik részére keresetforráshoz juthatnának. Másrészt a kiállítás azt akarja megmutatni, hogy a lakás berendezésekor nem kell a külföldhöz fordulni, hanem azt a saját hazánkban is beszerezhetjük. Egyszóval a nemzet jólétét és gazdaságát akarják ezzel előmozdítani. E kiállítás rendezéseért külö­nösen a nőegyesület buzgó elnökét, Karlovitz Adolfné úrnőt illeti a legnagyobb elismerés. A kiállítás 23.-án fog véget érni. A népművészeti kiállításon régi hímzé­sekkel, ruházati és bútordarabokkal és kera­mikai tárgyakkal résztvesznek dr. Széli Ig­nácné Szombathely, dr. Antal Gézáné, ref. egyház, Baranyay Zsigmondné, özv. Hanauer Béláné, Kvassay Istvánné Pápa, Gáspárdi Albinné Rum, Tar Gyuláné Pápa, Holczheim Gáborné Szombathely, Karlovitz Adolfné Pápa, dr. Hanauer Árpád Budapest, özv. Pulszky Ferencné Budapest, Hanauer Jenőné Budapest, Kiss Istvánné Budapest, Pentz Eliz Budapest, Faragó Jánosné, Nagy Gabriella, Martonfalvay Elekné, Galamb Józsefné, Cseh­Szombathy Lászlóné, Martonfalvay Ödönné, Strausz Kornélné, Irgalmas nővérek, Vaszary Gyuláné, Állami tanítóképző, Kocsis Lajosné, Vozáry Erzsébet, Geöbel Ilona, Losonczi Jenő, Lindner Rudolfné Pápa, Nagy linre Pápakovácsi, özv. Reguly Nándorné, Kötbaum Adél Pápa, Hanig Gizella Kapuvár, Kóródi Simon, Sándor Pálné Pápa, Czirfusz Vincéné Iliász, Sebestyén Erzsébet, Kresztits Mariska, Bélák Rózsi Pápa, Nagy Margit Sopron, dr. Sávolyi Brúnó, Csizmadia Ferenc, Helf János, tót asszonyok, nyárádi asszonyok, Nagy Gabriella, Hartig Sándorné, Krausz Adrienne, Plébánia hivatal, Kriszt Jenő Pápa. A háziipari vásáron résztvesznek hím­zéssel és csipkével: Országos magyar házi­ipari szövetség Budapest, Izabella háziipar­egyesület Pozsony, Soproni háziipar, Csetneki csipke terjesztője Sonntagh Aranka, Pannó­nia-csipke tervezője bobai Györffy Jánosné Nagykanizsa, Pietényi háziipar, összegyűjtötte Böszörményi Lenke, Hodrusbányai csipke­verő-telep, Ferenczy Jolán Budapest, Nagy­szombati háziipar küldője Milchspeizer Lázár, Búzás Ilona és Boris Dunavecse, Lorschy Béláné Szombathely, Buzsavári himzőszövet­kezet. Festményeket küldöttek: dr. Antal Gézáné Pápa, Obálné Gyurátz Linus Eperjes, Lauer Gizella Pápa, Halász József Szombat­hely, — Hercz Dávid, I lercz Imre saját arc­képét, Losonczy Jenő, Rupprecht Andor, lovag Schultz Leitershofen Waller grófnő, Bélák Lajosné, Martonfalvai Elek, Reguly Nándorné, Karlovitz Adolfné, Saáry Lajosné, Zadák Etel, Konkoly Tege István önarcképét. Nagy Mariska. Tavasz a Karszton. (Harctéri levél). Milyen is ez a tavasz?... Azt Iiiszi az ember, hogy valósággal tündérek, nemtők érkeztek valami varázslatos erővel, ha már az hangzik szét, hogy itt a tavasz. Sehol sem lehet ezt jobban úgy érezni, látni, mint itt Karszton. Olyan volt ez a vidék mikor ide­jöttem, mintha megmerevült, megkövesült volna itt az élet; még a bokrocskák is, mintha élettelen, szikár kőágakból lettek volna. Olyan pusztaság, olyan sivárság, remény­telenség uralkodott! És most . . ! Ha feléb­redek, nem ismerek körűi ! Minden cseppke szabad földön, minden kis kőközökben dús­lombú bokor, pázsit, teleillatú virág virul, mosolyg lüktet, dagad, tele élettel, erővel! Itt még talán a lombnak is van illata. És oly kövér, oly zöld! Azután meg a sok ma­dár! Harsogó csifc'sergéstől, csacsogástól hang­zik az egész vidék már kora reggel, már 3—4 órakor. A nap meg valami csodás ra­gyogással úszik ki az ég kék tengerére. Ilyenkor itt nincs harctér, nincs háború. Min­den hallgat, csendes, mintha imádkoznék, és a meleg áldásként ömlik el az égről. Valóban, egészen más a harctér most. A fölibénk suliogó golyók alig mernek föl­robbanni — s mintha zúgások is oly dal­lamos volna, olyan beleolvadó az élet éne­kébe, atngly föltámadt — mert húsvétja volt és alleluját zengedez. Az emberek is másként néznek most. A szemük valami derűs reményt sugároz és szinte elfelejtettek minden szenvedést. Ha Sturm van éjjelenkint, szinte kitetszik, hogy sajnálva sóhajt azután a harcos, akit meg­ölt. De azért verekedik, mert most ez a magyar becsület. Oh, ha ilyesmire gondolok, izzó vérláva futja el az arcomat. Miért nem lehettem én gyalogos katona, miért nem mehettem én is a lövészárkok lakói közé páskával és nem telefonnal küzdeni a hazá­ért! Majd megszakad a szívem, ha harcizajt hallok, mert annak hatalmas varázsa van. Az ember érzi rángatódzni izmait, égni a szemét, a szívét és ököllé fonódni az ujjakat. Én nem bánom, megszököm egyszer, ha soha többé nem jövök is vissza . .. Ide a golyók csak úgy látogatóba jön­nek . . . De tudom én azt, hogy ez csak olyan szájjal hősködés, nem tehetem én ezt meg, mert nem szalad, meg talán nem is merném ! Jaj, megfojtom magamban ezt a gondolatot! Nekünk van egy szerefett fővezérünk, parancsnokunk; még eddig nem tudtam, mit jelent az, parancsnokéit [rajongani, mi az a lélek, erő, az a fővezér lelke, atnely seregek éltetője, tüzelője. Most tudom. Mikor a pa­rancsnok is ember, nein nagy úr, hanem ember, együtt élő, érező a katonákkal, mi­kor atya . . . Nem úgy hangoztatja ezt, csak cselekszi, csak minden legigénytelenebb kato­nájának visszaszalutál strammul, katonásan, lélekből üdvözölve, míg szemében szívének szerető ragyogása ül, amelyért minden em­ber százszoros halál halna. Akkor a parancs­nok a katonák földi istene. És a mienk az. Ha valamelyik katonánkat megkérdeznek e felől így említené: »A mi apánk, Őfensége József főherceg.« És ő egy diákszivében a diák katonaéletének emlékszobra. Egy érdekes epizód a háborúból teg­nap történt: Épen a Cadorna-Kriegsberichtet vettem fel reggel 4 óra után, amikor finom bongást hallok a levegőben. Mi ez, aeroplán nem lehet, mert az inkább berreg. Ámde, alig hogy észreveszem, és konstatálom, hogy egy Parsival-léghajó, amidőn a mi figyelő ágyunk eldördül. A levegőben, mintha egy ház gyuladt volna ki, hatalmas láng kelet­kezik, majd óriási, egyenes, fekete füstoszlop­úton sustorog a földre a »warst«. Derékon találtatott. Az ágyú mellett a »vormeister« — 19 éves fiú — rendbe hozta az ágyút... Nem volt tiszt a közelben, hát maga irányí­tott egyet, mert mire a prédát jelentené, akkorra el is tűnne. Hát csak úgy magától lőtt. Meg is kapja a büntetését érte, de az arany vitézségi érem sem marad el. Magyar becsület . . . Száraz Lajos. Heti naptár. A veszprémegyházmegyei Directorium alapján. Május — Junius 28. V. Husv. u. 5. vas. (Ágoston pk., hv.) 29. H. Maria Magd. sz. (Keitesztjárónap). 30. K. Szentjobb felt. (Bódog pápa, vt. és keresztjárónap). 31. Sz. Angela sz. (Keresztjáró és vigilia). 1. Cs. Áldozó-csütörtök. 2. P. nyolcad (Marcellius tsai, vt.). 3. Sz. nyolcad. 4. V. A nyolcadba eső vasárnap (Ferenc hv., Újhold). Szenlségimádás: Lovászpatona, Vaszar, Va­nyola, Csót, Ugod, Nagytevel, Bakony­jákó és Nagyganna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom