Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-05-14 / 20. szám

XI. évfolyam. Pápa, 1916 május 14. 20. szám. PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a paoa-csóthi esperesi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért felelős: Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A világháború hatása a magyar nép vallásos életéből folyólag. A keresztény eszmének, szellemnek tündöklő és sarkalatos pontja a szeretet életrekeltése, mely más vallásokban és eszmeáramlatokban sehol sem érvényesült így, ha itt, ott el is volt vetve a magja. A világ ismeretes történelmének folyamán rémes emberi tömegkatasztrófák peregtek le. A szó szoros értelmében használhatjuk ebben a vonatkozásban nagyon is könnyed fajsúlyú kitételt, hogy peregtek le, mert ezek a katasztrófák az emberi tömegek életének és természeti helyzetének feltétlen velejárói, s míg emberi társadalmak, csoportosulások, faji, vallási, nemzeti, nyelvi, vagyoni, stb. elkülönülések lesznek — és ezek bármilyen vonatkozásban, de mindig lesznek! — addig kisebb-nagyobb mérvben mindig feltétlen törvényszerűséggel és a természeti világrend erejével és bizonyosságával történnek, úgyszólván folynak, mint a beállított homok-óra fövényszemei. A homok-óra mesterséges készítmény. A háború is részben az, amenynyiben főként valamely oldalról mesterségesen idézik elő, de másrészt alapmotívumai és alapokai az emberi küzdelmek szellemi és anyagi világrendjének szükségszerű és elháríthatatlan következményei és velejáróiként elmaradhatatlanok, kiküszöbölhetetlenek. Ezen oknál fogva a mély meggyőződésű, de vallásosan művelt emberek ilynemű felfogását és világnézetét, s kiválólag keresztény tanítások és erkölcsök értékét nem képes a ma duló irtózatos világháború minden borzalmaival és ármányaival sem megsemmisíteni, sőt elhomályosítani, esetleg eltompítani sem. Ugyanez áll a kevésbé művelt, vallásos érzülettel átitatott lelkű emberekre, vagyis tágabb értelemben a népre is. A nép nem érti teljesen a látszólagos nagy kontrasztokat mindent átfogó értelemmel. Értelme, természetes esze felcsillan ugyan a mély átlátások terén, de inkább egyénenkénti érzeteivel marad ezen evangéliumi, isteni erejű, nagy emberi vonatkozású életmagaslati tételnél: »Szeressétek egymást!« t. i. még nemzetközi értelemben is, minden gyarlóságok és gonoszságok dacára is. A vallások sokszázados gigászi alkotások, isteniek, melyeknek a lelkekre tett hatását nem képesek Iorombolni az olyan világkatasztrófák sem, amelyeknek egyik legnagyobbika szemünk előtt, — és fájdalom! — a mi korszakunkban most történik. Aki a nép között él, annak küzdéseit, jobban mondva küzködéseit napról-napra, óráról-órára, percről-percre az érző lélek erejével, de kezében az értelem analizáló tükrével maga is átéli, illetőleg vele együtt át is érzi és értelmezni próbálja: emlékezetének, lelkületének tárházába olyan becses értékeket vesz fel, melyek kitörülhetetlenek maradnak egész lényének mineműségére. S aki ezt az örökbecsű tapasztalatait TÁRCA. Törékeny kinesem . . . Törékeny kincsem, hervatag virágom, hogy' megpihensz c kis cserép ölén! Olyan vagy épen, mint egy szines álom, mikor ruhádon táncot lejt a fény. A zöld mezőről int feléd az élet, (az életnek ma nagy varázsa van,) s hiába hlv a szellő vissza téged, ha kis szobámon halkan átsuhan. Itt álmodunk mi csendes álmodásban őrök tavasiról, hol már új nap ég, hol az enyészet száműzött, hazátlan, s nem fél az ösztöl erdő, tarka rét. Ezért szeretlek, óvlak, kis virágom, s becézgetlek, mint soha senki más; az éltető fényt én is várva-várom, hogy rád ne szálljon még a hervadás ... Egy reszkető gyöngy csillog néha rajtad; ha sejtenéd, hogy könnyem az csupán! Te hidd csak azt, hogy égből hullt c harmat, s ne vágyakozzál új mezők után! Tomor Árkád. MÁJUS. — Irta: Madarász József. — A pogány harcosok a sátortábor napnyugati részén egy nagy földhányáson dolgoznak. A vasak csapását amott az erdő nyeli magába. A férfiak másik része kőtörmelékkel vegyesen földet hord, sok, irombán tákolt targoncákon az épülő bálványoltár alapjához. Lehel, — az [egyik fiatal harcos, — mialatt a fából faragott földhányót tisztítja a ráragadt vizenyős földtől — oldalt, a sátrak felé pislogat szemével. Ott, a jegenyefa alatt az asszonyszemélyek beszélgetnek a tegnapi nagy vadászzsákmányról és a semmittevést élvezik. Helyettük a munkát a rabszolgák és rabszolganők végzik a sátrak alatt. Ebben a nő csoportban van egy fiatal leányka, aki nem hallgat a csevegőkre, hanem eszét, szemét a dolgozó férfiakon jártatja s amikor az oldalozó Lehelt megpillantja, arca, gyémántszemével sugárzásba jön, különös ragyogó fénnyel. Lehel, a fiatal vaskaru harcos valósággal olvadozott, amikor szeme az alvezér leányának ragyogó pillantásával találkozott, de egyben kifejezhetetlen boldogsággal telt el szivük, hisz holnap a nagy ünnepen ülnek nászt ők is, sok más törzsbelivel. Ez a jelenet napnyugtáig sokszor megismétlődött s ilyenkor a leány szép barna haján a napsugáron vöröses csillámok fénylettek. A keleti oldalon, amivel most éppen szembe sütött a nap, egy nagy rengeteg ázsiai őserdő terül el, tele vaddal, veszedelmes állatokkal. A rejtelmesen susogó erdőszélen a fiatal szittyák fegyverforgatásban gyakorolják magukat. Reng a föld lábuk alatt, amikor rohamra indulnak gyalogosan is. A hatalmastörzü fák, mint ellenség szerepelnek, s amikor félúton hirtelen inegállanak, beléjük hajítják csatabárdjukat. A fák recsegnek, ropognak, fájdalmukban megmegrázkódnak. Minden támadás után vékonyodik a törzs. Először a kéreg, azután pe-