Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-02-21 / 8. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1915 február 21. meg kell születnie bennünk annak a finomabb egyéniségnek, amely helyes látószög alatt nézi az életet s annak értékeit. Nem hiszem, hogy lesz még idő, amely alkalmasabb volna erre a nagy megkomolyodásra s a nyomában járó nagy lelki elváltozásokra, mint napjaink. A jelen reánk nézve sohasem kapcsolódik annyira a nagyböjt isteni méretű eseményeivel, mint az idén. Szítsa föl e kapcsolódás bennünk a lelkiséget, a tiszta erkölcsiség utáni vágyat. Ezzel a mélységben, lelki érzékenységben meggazdagodott egyéniséggel aztán beleilleszkedünk a társadalmi életben. Itt annyi most a könny, annyi a seb, annyi a szenvedés, oly égető szükség van könnyítőkre, vigasztalókra. Ne nézzük erőtlenül, érzéketlenül, mint rombol, pusztít kegyetlenül a ránk szakadt förgeteg, hanem ameddig csak el tud hatni felsőbb, megtisztult motivumokból táplálkozó szeretetünk, legyünk mindenütt, hol föl-fölzokog egy-egy megsebzett lélek. Ez az egyénenkénti újjászületés új erők halmozása lesz a nemzet léte számára. A nemzet nagy vérveszteségének ez lesz a legfontosabb pótlása. Enélkül veszendőbe megy a nagy véradó, amelylyel meg akarjuk váltani megtámadott jövőnket! . . . Tavasz előtt állunk. Új erők nyújtóznak ki a földből. Szinte megérezzük azt az erőfeszítést, amely majd újjá teremti a mezőt, a rétet, az erdőt... Oroszországnak az elmúlt hónapok alatt kibontakozott az egész haditerve. Ez körülbelül nagy vonalakban így festett: A háború megindulásakor a mai lengyel harctéren kétféle serege volt az orosznak. A fele elsőrendű sorhad, mind csupa válogatott csapatok, a másik fele ezeknek tartaléka, kevésbé értékes emberanyagból összeállítva. Ez a sereg kétfelé oszlott. Az egyik fele ellenünk indult, a másik a mazuri tavaknál akart betörni Németországba. Az egyik felét visszatartottuk mi, a másik felét Hindenburg nem hogy visszatartotta, hanem javarészben meg is semmisítette. Ez váratlanul érte az orosz vezérkart s új tervek merültek fel. A két sereget összevonták. Az elsőrendű sorhadak ugyan javarészben a mazuri tavakba fulladtak, de mégis maradt annyi, ami elégnek látszott a további operációra. Az volt a szándék, hogy ezzel a sereggel, az emberélet legnagyobb pocsékolása árán is elérnek az orosz zászlók a német határig s ha a német sereget meg nem is verik, a gyilkolásban úgy kifárasztják, hogy pihenésre lesz szüksége. Pihenés helyett pedig ekkor fog rázudulni az igazi nagy orosz sereg és megy tüzön-vizen keresztül Berlin felé. Miért ne lehetne a vérzivatarok közt is tavasza e nemzetnek is, amikor a régi erők megújulva, fölfrissülve fogják át életét, hogy ezer veszély között is előre vigyék. A szenvedések, a megpróbáltatások útját járjuk áldozni tudó lélekkel s azzal a soha nem gyengülő reménnyel, hogy e szenvedések nyomán új élet kel, hogy e ránk szakadt sötétséget fölbontja majd az új életet hirdető húsvét fénye... A nagyböjti programmnak ez az új erőkkel nekilendülő nemzeti élet lesz az utolsó pontja . . . v Városi közgyűlés. — 1915 február 17. — Hamvazószerdán délelőtt 11 órakor Pápa város új képviselőtestületének alakuló, majd pedig 1 pontból álló tárgy»sorozat« mellett (e szóval élt a kibocsátott meghívó is, Szerk.) rendkívüli közgyűlést tartott. A meglehetős szép számban megjelent képviselők között, lehettek vagy nyolcvanan, ott láttuk az új városatyák csaknem mindegyikét. A tanácskozóterem régibb ismerősei s illetve látogatói az új képviselők elhelyezkedéséből, vagyis abból, hogy a bejárattól jobbra vagy balra kerestek és találtak maguknak helyet, már bizonyos következtetéseket vontak le a jövőre nézve s előre tudni vélik, hogy X. vagy Y. melyik párthoz fog tartozni. Ugy tartják ugyanis, hogy jobbról ül a gazdapárt és a szociáldemokraták tábora, balról pedig az urak pártja. Hiszen van a kombinációnak valamelyes alapja, de annyira inMert az igazi, nagy, elsőrendű orosz sereg okt. táján még messze bent táborozott Moszkva és Szentpétervár kaszárnyáiban. Csakhogy Hindenburg nélkül számított az orosz. Hindenburg képes volt arra, hogy az elsőrendű csapatokkal végezzen a mazuri tavaknál s képes lett most arra is, hogy a maradék másodrendüekkel félkézzel végezzen. Ez a sereg, mely a német és osztrák-magyar haderő végzetes kimerítésére volt hivatva, arra se volt elég, hogy a hadvezért megállítsa. Hindenburg egyszerűen keresztül masírozott rajtuk és boszorkányos gyorsasággal Varsó alá ért, amikor itt még jóformán eszükbe sem jutott, hogy ez megtörténhetik. S nemhogy az ostromra lettek volna készen, de még a legegyszerűbb közélelmezési rendeleteket sem foganatosították. Hindenburg lövette Varsó falait, mialatt a városban úgy ették a katonák a kutyahust, mint a parancsolat. Nem volt most már ideje az orosz nagy főerőnek, hogy a német sereg kifáradására várjon, vagy hogy azt az időt böjtölje ki, amig a többiek a határig érnek; ellenkezőleg megfeszített sietséggel kellett rohanni Varsó felmentésére, mely ekkor már csak napokig tarthatta volna magát. gadozó, hogy arra építeni igen bajos. Egyet azonban már is meglehetett állapítani : ú szavazásnál az új emberek — a többséggel tartották; A két közgyűlésnek, bár mindkettő együttvéve sem tartott egy félóráig, különböző jellégüknél fogva külön-külön elnökük volt. Áz elsőn, _az alakulón Dr Véghely Kálmán, vármegyei főjegyző elnökölt, ki az alispáni szék üresedése óta mint törvényes alispánhelyettes szerepel a vármegyében; a másodikon, a rendkivülin már Mészáros Károly, városunk polgármestere ült az elnöki székben. A két közgyűlésről a referáda ez: Alakuló. Dr Véghely Kálmán mintegy 8—10 perccel a kitűzött idő után megjelent a tanácskozó teremben ,és a megjelentek elég lelkes ovációja között elfoglalta az elnöki széket. Majd elmondta megnyitó beszédét. E beszédben, mely úgy forma, mint tartalom dolgában általános tetszést keltett, mindenek előtt hivatkozott a törvényre, az 1886. évi XXII. t.-c.-re, melynek értelmében megállapította, hogy Pápa város képviselőtestülete az 1915. évre megállapította a virilisták névjegyzékét és a közönsége megválasztotta a 6 évvel ezelőtt választott képviselők kilépése következtében a megfelelő számú új képviselőket. Ugy az új, mint a régi, de újra választott képviselőket szívélyesen üdvözölve, röviden figyelmeztette az igy újonnan alakult képviselőtestületet jogaira és kötelességeire. Szép alkalmat talált e közben arra, hogy városunkat »szorgalmas, törekvő város«-nak nevezze, megemlítve a »rohamos fejlődés«-t, a »bámulatos haladás«-t, mely fölött ő maga is, ki mindig rokonszenvvel viseltetett városunk iránt, végS így a nagy, orosz elsőrendű tartalék időelőtt azon vette észre magát, hogy várakozó álláspont helyett bent van a harctér kellő közepében. Hindenburg kicsalogatta őket Oroszország belsejéből s ezzel megmutatta, hogy a háború úgy folyik le, ahogy ő akarja azt és nem ahogy az orosz. A hadvezér elérte célját és visszavonult Varsó alól. Közben összeszedetett Poroszországban minden gőzekét és szántott velük. Vasutat szántott, meg országutat. Keresztülkasul, lelkiismeretes pontossággal. Amerre Hindenburg visszavonult, nyomában ágyút szállítani még repülőgépen is könnyebb lett volna, mint országúton. Van ott egy elsőrendű hadiút, melyVarsótól Lodzon át a német határ felé vezet s kizárólag nehéz ágyuk szállítására épült. Ezt kiváltképpen gondjaiba vette. Ezt már nem is szántották, hanem direkte kutakat ástak belé, minden tiz lépésre egyet. A kutakból feltört a talajvíz, egyik pocsolya a másikba ömlött, egy kis esőzés és az egész országút hosszú sárfolyammá változott, amikből itt-ott derengett elő egy-egy talpalattnyi szárazföld. Csónakázni lehetett volna rajta, de kocsikázni nem. Olyan lett ez az út, hogy nemhogy /