Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-02-21 / 8. szám

1915 február 14. PÁPA ÉS VIDÉKE. 7.. hetetlen örömét fejezte ki. Szavai végén a képviselőtestületet megalakultnak jelentette ki s midőn még annak működésére az Isten áldását kérte, végül Dr Hirsch Vilmos, Dr Hofiíner Sándor, Kristóffy Gyula, Lippert Sándor és Baráth Károly v. képviselőket felkérte a jegyzőkönyv hitelesítésére, az alakuló közgyűlést — bezárta, mire a v. képviselők tüntető éljenzése között a termet, elhagyta. Rendkívüli. Mészáros Károly polgármester elfoglalta az elnöki széket és a közgyűlést újra megnyitotta. Jegyzőkönyvhitelesítésre ugyanazon öt képviselőt kérte fel, mint fennebb az alispánhelyettes. Csoknyay Károly, v. főjegyző ezután elreíerálta a tárgyalásra kitűzött ügyet, a v. tanáqs nevében beterjesztvén és ismertetvén a város építési szabályrendelete és utcarendezési térképe tárgyában hozott jóváhagyó törvényhatósági határozatot. Az ismertetés során kitűnt, hogy a jóváhagyás tulajdonképpen nem egészen jóváhagyás, mert bizonyos pontokat a megye megváltoztatott, egyet meg — a birtokon kivül való felebbezés kimondását — egészen feloldott. A Korein-ház előtti utcavonal, a Korona utca megnyitása az Irhás-utcán át, a fazsindellyel való építkezési tilalom, továbbá az új utcák nyitása alkalmával a telektulajdonosok által fizetendő járulékokra vonatkoznak ezek a pontok, melyekre nézve a jogügyi bizottság azzal a javaslattal járult a képviselőtestület elé, hogy egynek kivételével vegye tudomásul. A kivételes pont is valószínűleg tollhiba s ezért előterjesztéssel, s csak, ha a felsőbb hatóság ezt el nem fogadná, felebbezéssel éljen. A megye ugyanis kimondotta, hogy az új utcák nyitása alkalmával az utcanyitással járó kiadásokhoz, melyek villanyvilágítás, vízvezeték, járda stb. körül felmerülnek, az összes telektulajdonosok kéthosszában nem lehetett rajta haladni, hanem ha valamelyik ezredet az a szerencse érte, hogy keresztben kellett átkelni rajta, az is alig hogy sikerült emberhalál nélkül. — Inkább tízszer a Visztulán, mint egyszer ezeh az országúton! — sóhajtoztak a német pionérek. A tisztek pedig egymásra nézve kérdezgették: — Hát sohase akarunk mi többet Varsó alá jutni ? Mert ezen az úton ugyan teremtett lélek oda nem ér! Csak Hindenburg volt nyugodt a dolgában. Bizott az oroszban és nem hiába bizott. Az orosz először kétségbeesett országútja siralmas állapotján, azután pedig nekiállított százezer embert az útnak, dolgozott rajta három hétig, elköltött rá annyi millió rubelt, hogy azzal a szerbeket ötven évre boldoggá tette volna és megépítette újra az utat. Újra kemény volt a járda, egyenes, hogy szinte öröm volt ránézni. És amikor ^lkészültek vele, Hindenburg szépen átvette tőlük. Végigseperte kétoldalt a munkásosztagok védő seregeit, három nap múlva Lodznál volt, még három nap és megint Varsóba hallatszott az ágyúdörgés. Ez persze nem történt vér nélkül. Soksok orosz vér nélkül. Hindenburg válogatós hadvezér. Ő csak harmadrészben hozzájárulnak, az egyharmadrészt pedig a város tartozik előlegezni mindaddig, mig az összes telektulajdonosok nem építkeztek. Ez a városra sérelmes. Nagy befektetést és kockáztatott, esetleg soha meg nem térülő előlegezést jelent. Kívánatos volna, ha a városnak joga volna az előlegezett egyharmad résznek a kamatait az illető telektulajdonosoktól negyedévenkint előre behajtani. Steinberger Lipót a jogügyi bizottság javaslatát, melynek meghozatalában is részt vett, melegen ajánlja elfogadásra. Dr Lövy László ellenben az egész határozat megfelebbezését ajánlja. Szerinte tán a minisztériumban még találnak a szabályrendeletben más hibákat is, jó lesz azokat már most rendbe tenni. A polgármester felteszi a kérdést szavazásra. A képviselőtestület nagy többsége felállással elfogadta a jogügyi bizottság javaslatát, mire a közgyűlés véget ért. A polgári leányiskola ünnepsége az apácáknál. Mint már jeleztük, az irg. nővérek vezetése alatt álló helybeli polgári leányiskola tanulói jótékonycélú szinielőadásra készültek. Ez az előadás f. hó 13. és 14.-én folyt le nagyszámú közönség jelenlétében. Mielőtt részletesebb méltatásába fognék, ki kell emelnem, hogy ez az előadás, bár farsangi volt, egy pillanatra sem tévesztette szem elől az erkölcsi hatást, mely úgy etikai, mint pedagógiai tanulmányokban merült ki. A jóindulatu humor a komoly tanulságot mozaikszerűen fogta körül' és élénken kilátszott, hogy erkölcsös alapon is lehet tréfálkozni. Hangsúlyozom továbbá a nemes célt, melyért e fáradságos előadásra elkészültek. Ez elsősorban az aktuális jótékonyság: a első osztályú csapatokat szeret megverni. Azoktól a német csapatoktól, melyekkel szemben tartaléksereg vonult fel, elviteti a gépfegyvereket. Oda egyszerű kézipuskák is elegendők. Hanem ahol elsőrendű orosz sorhad közeledik, ott telehordatja a német lövészárkot gépfegyverrel és folyik az aratás. Ezzel szemben az orosz sohase tudja, hogy mire virrad. Eleinte, amig nem tudták, hogy ki az a Hindenburg, az oroszok halomszámra lövették a kémeiket, mert minden jelentésük hamis volt. Ha jelentették, hogy ezer ember áll egy ponton, mire odaértek, már tizezer német várta őket puskavégre. Ahol ágyút kerestek, huszárokra találtak. Népfölkelők helyett gárda-ezredekre. Lovasság helyett géppuskákra és így tovább. Mig az orosz öt kilométert meneteltelőre, Hindenburg boszorkányos automobiljai harminc-negyven kilométerekről csereberélte össze a harcvonalát, úgy, hogy a muszka a végén már azt se tudta, fi-e vagy lány. Megesett, hogy az orosz gyalogság félnapig cserélt lövéseket egy német fedett lövészárokkal s végül szuronyrohamra indult. Mire a német lövészárokig ért, már a németnek írmagja se volt. Hindenburg automobiljai hadbavonultak segítése, továbbá á vallásos nevelés céljainak előmozdítása. Egyik nemesebb, mint a másik, akárcsak azok nemes lelkülete, kik ezt rendezték és közreműködésükkel előmozdították. De lássuk hát mi is volt az egész. Az első vígjáték volt »A kakuk« cimmel. Tartalma röviden a következő: Teréz, a gazdag nagynéni, ki a kakuk jóslásában hisz, meglátogatja rokonait, Katit, Bözsit és Mariskát. Ezek bátyjuk számára pénzt kérnek tőle, de oly csekély összeget ,ad, hogy tréfás levél kíséretében küldik meg neki. Bátyjuk azzal tréfálja meg őket, hogy midőn a parkban sétálnak, egy játékszerrel kakukol a fán. Nagynéninek csak pár évet, a leányoknak is csak néhányat jósol. A néni egészen odáig lesz, érzi halálát és végrendeletben pár ezer koronát hagy a leányokra. A leányok örülnek ugyan a pénznek, de a nagynénit sajnálják. Közben sok kalamitás közt megtudják a leányok a tréfát és amikor a már meggyógyult nénivel újra sétálnak, sok évet jósoltatnak neki. Ebből aztán meggyőzik, hogy a kakukszóban hinni, nevetséges babona. A nagynéni kiábrándul és megadja nekik a pénzt. A szereplők mindnyájan jól szerepeltek. Hnát Friderika IV. o. t. a nagynéni, Herz, Kapácsy és Krejcsi IV. o. t. a leányok szerepében működtek sikerrel. A második volt »A képzelt beteg« c. vígjáték. Az egészben humoros volt. Bereginé 5—6-féle bajban halálos betegnek képzeli magát és egész rakás orvosságot szed. Laura rokona, ki alattomban pénzére vágy, hizelgéseivel odáig viszi, hogy Bereginé eltaszítja magától egyetlen leányát, Ibolykát. Végre Treszka cseléd felvilágosítja őt s egy próba után, mely szerint Bereginé tetszhalott lesz, kiderül az igazság. Itt különösen kitűnt Kókay Erzsi IV. oszt. tan., ki igazi rutinnal játszott Treszka ellopták az egész lövészárkot a muszka orra elől s e helyett a lövészárok tetején átvágtatva, mint a mennykőcsapás ugrattak a fejükre a magyar huszárok. Mert Hindenbürgnak magyar huszárjai is vannak, jó néhány ezred. Ezektől fél az orosz gyalogság, mert olyan veszekedett szélvészes tempóban támadnak, hogy nem lehet megadásra gondolni sem. Nincs idő, hogy a kezeket felemeljék. A magyar huszároknak ördöngös hire van és erre Hindenburg úgy vigyáz, mint a szeme világára. A magyar huszár mindig a földből bújik ki és mindig ott, ahol legkevésbé gondolnák. Tiz huszárroham közül öt úgy folyik le, hogy hátulról mennek az oroszra s annak még megfordulni sincs ideje, máris nyakán a ló. Hindenburg szereti a magyar huszárokat, de talán még náluk is jobban néhány orosz tábornokot. Ezek közül elsőrendű hadvezető is van elég, de van közöttük néhány infámis gyenge legény. Ezek Hindenburg emberei. Kiválasztja közülük a legostobábbat és erre utazik. Nevezzük ezt pl. Csipinszki Miroszláv hercegnek. Ezzel a Csipinszki Miroszláv herceggel a következők kezdenek történni: Neki minden sikerül. A többi tábornokok véres verejtékkel sem tudnak raoz-