Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-12-12 / 50. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1915 november 12. A rend tagjai közül a római szentszék felmentésével egyházi méltóságra emeltetett dr. Kohl Medárd felszentelt szamoszatai püspök, esztergomi kanonok, stb. A jelenleg uralkodó főapát a főmonostor apátjai, főapátjai és kormányzói névsorában a hetvenedik. A főapátság a casinohegyi társulattal jogközös minden egyházmegyétől független és közvetlenül az apostoli szentszéknek van alávetve. Védőszentje szent Márton püspök és hitvalló. Géza fejedelem alapította és 996-ban kezdték építeni. Az évkönyv közli a főmonostor rövid történetét. Perjel Jándi Bernardin, főapád helyettes és főügyhallgató dr. Öcsényi Anzelm, a központi könyvtár és a rendi levéltár őre Sörös Pongrác. A főapáti szentszék és vigilantiabizottság névsora után a névtár bemutatja a főapátsági főiskolát, amelynek három része van: 1. a hittudományi kar, 2. a középiskolai tanárképző, 3. gimnáziumi tanfolyam és noviciatus. A főiskola igazgatója dr. Zoltvány Irén. Megtaláljuk továbbá, ki a székesegyház őre, ki a lelkésze, kik a hitszónokai, kik vannak beosztva a főapáti udvarhoz, kik a főapátsági javak kezelői. Központi főjószágkormányzó Weber Jácint. A rendnek (1809 óta) Esztergomban 326 tanulóval, Győrött (1802) 474 tanulóval, Komáromban (1812) 314 tanulóval, Kőszegen (1815) 357 tanulóval, Pápán (1802) 310 tanulóval, Sopronban (1802) 301 tanulóval van főgimnáziuma székházzal. A pannonhalmi főapát főpásztori joghatósága alá a főapátság elkülönített területén 13 plébánia tartozik, ahol a lelkészek a rend tagjai. A főapátság fiókapátságai a bakonybéli, a tihanyi, a döinöiki és zalavári apátságok. A Szentmóricról nevezett bakonybéli apát: Francsics Norbert, akinek kegyurasága alá 2 plébánia tartozik. Fölöttük a főapát gyakorol joghatóságot. A szent Ányos püspökről nevezett tihanyi apát Halbik Ciprián. Kegyurasága alá 6 plébánia tartozik, amelyek a veszprémi egyházmegyébe vannak bekebelezve. A bold. Szűzről nevezett dömölki apát Hollósi Rupert, kegyurasága alá tartozik a celldömölki plébánia a szombathelyi egyházmegyébe bekebelezve. A Szent Adorján vértanúról nevezett zalavári apát Kroller Miksa, kegyura négy plébániának, amelyek a veszprémi egyházmegyébe vannak bekebelezve. A rend összes személyzetének száma 242, ezek közül főapát 1, apát 5, áldozópap 157, egyszerű fogadalmas növendék 34, növendék minden fogadalom nélkül 29, novicius 16. A rend többi tagjai közül hittudományok doktora 10, bölcselet doktora 30, gimnáziumi tanításra okleveles 120, a tanítás terén működik 94 és pedig tanker, kir. főigazgató 1 (dr. Mázy Engelbert Kassán), theologiai tanár 4, egyetemi tanár 1, tanárképző-intézeti tanár 12, gimnáziumi tanár 76. Nyugalomban van 9. A rend vezetése alatt áll 1 főiskola 77 tanulóval, 6 főgimnázium 2082 tanulóval, 25 plébánia, 110 fiókközséggel és csatolt résszel 46574 hívővel, 44 kápolna és templom, a rend kegyurasága alá 35 község tartozik. A szent-benedek-rendiek által vezetett és fenntartott szerzetesnői társházak vannak: Győrszantmártonban és Zalaapátiban a Szt. Vincéről nevezett Irgalmas nővérek; Győrszentivánban és Czelldömölkön az Isteni Szeretet Leányai, Kajáron az Isteni Megváltóról nevezett szerzetesnők. A rendnek 19L4 januárja óta 11 halottja volt. A névtár függelékül közli a főapátság egyházkerületének kath. népiskoláit, közli a rendtagok névsorát beöltözés! sorrendben, ebből kitűnik, hogy a rend szeniorja Sashegyi Damaszcén István, szül. 1827 dec. 23, áldozópappá lett 1852. aug. 7-én, gyémántmisés áldozópap, a bakonybéli konvent perjele. Quasi acies ordinata! Mint az evangéliumi igazságoknak és az exakt tudományoknak jól rendezett serege vonul fel előttünk a legnagyobb múltú és nem kevésbbé érdemes jelenü magyar szerzetesrend a névtár forgatásakor. Mi győriek megkülönböztetett érdeklődéssel lapozzuk e névtárat, nemcsak azért, mert városunkban és vidékünkön vannak a rend kulturtelepei, nemcsak, mert vármegyénk területén van a rend centruma, az ősi monostor, amely a királyi nap fényében a Grálvár szelid derűjével ragyog felénk a magasból, hanem talán azért is, mert magunk is az illusztris rend tanítványai vagyunk s így erős lelkirokonságot tartunk vele. A Havi Közlöny novemberi száma ismét igen érdekes. Dacára, hogy már több izben ismertettük és ajánlottuk ezt a kitűnően szerkesztett folyóiratot, ezúttal újra felhívjuk rá olvasóink figyelmét. Cím: Temesvár — szeminárium. Különösen a katholikus klérusnak ajánljuk ezt a lapot előfizetésre. Az évi 10 korona ellenében circa 8—900 oldalas kötetet nyer a megrendelő, mely kötetben a lelkipásztorkodás és rokontudományok köréből sok értékes és érdekes cikket talál. A régi jó céhek belső élete. Az iparososztály helyzetével újabban mind komolyabban kezdenek foglalkozni. De nem is csuda. Helyzetük valóban siralmas. Alig talál az ember egy-kettőt, ki tisztességesen megél munkája után, kinek nem kell folytonosan anyagi gondokkal küzdenie. Milyen más volt egykor helyzetük, a régi jó céhvilágban! Ők dirigálták a községeket és városokat. Soraikból kerültek ki a biró, az esküdtek, a város tanácsosai. A polgárság erejét, szinejavát alkották. Miben volt erejük? Minek köszönhették hatalmukat, anyagi jólétüket? Megmondom egy szóval: vallásosságuknak. Csak a céhszabályokat kell olvasnunk, s rögtön tisztában vagyunk ezzel. Az ember gyönyörűséggel olvassa őket, mert mindegyikből igazi vallásosság, Isten és felebaráti szeretet sugárzik felénk. Erkölcsi szempontból valóságos jámbor társulatok voltak az egyes céhek, ahol ápolták az erényt és irtották a bűnt. Kivétel nélkül mind Istennel kezdik szabályzataikat. Csak az egykor oly hires pápai csapó-céht (szűrposztókészítők) hozom fel például az 1662. évből. így kezdi szabályzatát: »Mint minden dolognak feje az isteni tisztelet, melyen kivül aki jár, nagy ostorát és átkát várhatja Isten ő szent Felségének magára. Kívánjuk, hogy kicsinytől fogva nagyig valaki ezen céhünkben akar lenni s ennek erejével élni, az igaz római anyaszentegyházat vallván ezen hitben is éljen előtte, viselvén az isteni félelmet (összes javaknak elkobzási terhe alatt)«. Rendszerint kimondatott az is, hogy céhbe csak kath. vehető fel. Abban az időben azonban, midőn Pápát reformálták, a céhek szintén sokat szenvedtek és ezek is protestánsokká váltak legnagyobbrészt. De azért még ekkor is iparkodtak a céh kath. jellegét megtartani és újra katholíkussá tenni; pl : az 1741. esztendőből a pápai borbélycéh kimondotta, hogy csak kath. leltet a céh tagja. Nagyon ügyeltek a céhek arra, hogy tagjaik a misén és prédikáción megjelenjenek és gyónásukat végezzék. Különösen szigorúan bűntették pedig azt, aki az Urnapi körmenetről hiányzott. Minden céhbelinek ott kellett lennie saját zászlója alatt a körmeneten, ez alól csak súlyos betegség menthette fel. De nemcsak vallásos dolgaik végzésére fordítottak oly nagy gondot, hanem az egyes tagoknak erkölcsi viseletére is. Nem lehetett akkor hallani olyan káromkodást, mint sajnos, napjainkban még az éretlen gyerkőcök részéről is. Az 1662. évben pl. a káromkodók ellen ilyen szabályt hoztak: »A boldogságos szeplőtelen Szűz Mária, Istennek szent anyja, avagy más mennyei szentek ellen senki legkisebb tiszteletlen szót se merészeljen mondani, mert valakik olyanok találtatnak lenni, nemcsak mindenüket elkoboztatjuk, de mint afféle káromkodókat, érdemes büntetés alá vesszük«. Még a kisebb szitkozódást is szigorúan büntették. »Ha valaki a lelkével szitkozódik — mondja egy másik pont — jó bizonyság alatt, annak büntetése 4 frt. (Szép összeg abban az időben). Aki meghallja és meg nem mondja, annak is büntetése 4 frt., a céhmester, ha elmondja, 8 frt, mivel, hogy ő viseli az egész céhet és tanítja«. A huncfutságot is bűntették, annyira vigyáztak, hogy a céhbeliek semmi goromba szót ki ne ejtsenek. Erre vonatkozólag így szól szabályzatuk: »Hogyha valamely mestertársunk egyike másikat okkal, avagy ámbár ok nélkül meg huncfutulja, ki vétkesnek találtatik 4 frt. a büntetése; hogyha pediglen vagy gazda a legényét, vagy legénye a gazdáját pörben, vagy hertelen haragban egymást huncfutolják, hasonló mód szerint megbűntetődik, ha pediglen külső mesterember cselekszi, ki vétkesnek találtatik, bűntetődik 2 frt.-ra, mely büntetés az céh ládájában tétessék exceptive militaris tiszteken kivül«. Egyéb bűnöktől is szigorúan óvták a céh tagjait. Céhszabályuk ezt mondja: »Ha valamely mesterségünket itten nálunk gyakorolni akaró legény, avagy akárminemű idejének állapotjában legyen, ha gyilkosságban, lopásban, paráznaságban, avagy egyéb rút, céhünket becstelenítő és megrútító vétkekben találtatik, mesterségünk szerint való hatalommal az ilyetént az céh társaságába bé nem fogadjuk, mivel az céh efféléktől tisztának akar látszani és lenni«. A- fodrászoknál pedig ilyen szabályt lehet olvasni 1750-ből: »Ha a borbélylegény vizesperselyűnek, azaz lopónak találtatik lenni, féltárspohárra bűntetődik és valahol hírét hallják, utána írhassanak és sehol műhelyben