Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-01-31 / 5. szám

X. évfolyam. Pápa, 1915 január 31. 5. szám. PAPA ES Szépirodalmi, közgazdaság] és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Kathotikus Kör. Ideig!, felelős szerkesztő: Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky" Árpád

'es Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Választások előtt. Ténnyel állunk szemben: fölösleges volna vitatkozni azon, vájjon nem lett volna-e helyesebb valami módot találni arra, hogy a küszöbön lévő választások eltolassanak arra az időre, amikor a szavazók ama része is hozzászólhatott volna ehhez a városi élet szempontjából kétségkívül nagy fontosságú dologhoz, akik jelenleg távol vannak. A grandiózus események közt elsiklik majd ez a kis ügy is, a mi határunkon túl máskor Sem vert hullámokat, annál kevésbbé fog a jelen földúlt viszonyok közt. De bármilyen ezredrangú is jelenleg egy vidéki város képviselőtestületi választása, nekünk még áz idén is jelentékeny esemény, bizonyos szempontból még jelentékenyebb mfnt békés időben. A háború után ennek az országnak minden kis része meg fogja kapni a maga részét abban az óriási munkában, amelynek majd minél gyorsabban orvosolnia kell a háborút kisérő és követő ezer és ezer bajt, hogy a nemzet szervezetében beálló vérveszteség minél előbb pótoltassék, amelynek majd fokozottabb mértékben kell teremtenie új erőforrásokat nemzeti életünk, fejlődésünk számára. Nekünk is kijut majd a nehéz, de évszázadokat alapozó, magasztos munkából. Hogy ennek sikeréhez nagyban hozzájárni egy kellő ..fajsúllyal bíró képviselőtestület, ehhez szó nem fér. Urnához induló polgártársainknak ezt szeretnők a szívökre kötni: valamiképen stílszerűen történjék ez a választás azokhoz az időkhöz, amelyeket élünk, amelyekben lezajlik. Ismételjük, nem nézzük ugyanazon látószög alatt a szerdai választásokat, mint a harctér eseményeit; de tudva azt, hogy az élethalálra szóló küzdehncv követő hatalmas munkának kell majd megérlelnie véráldozatunk gyümölcseit, kell védőbástyával körülvennie azokat a forrásokat, amelyek védelmében vérünk s amelyekhez a jövő jön majd életerőként, szeretnők, ha még olyan kis eseményt is, aminő a képviselőtestületi választás, ennek a nagy nemzeti munkának tárlatába állítanék! De nemcsak ily vonatkozásaiban, hanem beléletünk szempontjából is a szokottnál nagyobb súlyt kell fektetnünk idei választásainkra. Az óriási mértékben elváltozott viszonyok egy-egy város sajátos körén belül is sok új követelményt, problémát támasztanak. Ezeknek a megoldásában is fontos szerep jut a képviselőtestületnek. Képviselőink megválasztásában ennek a szempontnak is szóhoz kell jutnia! Magánérdekeknek sohasem volt helyök az urna körül, de ezek befolyása a választásokra talán sohasem volt anynyira jogtalan, mint az idén. Ezek az idők nagyon alkalmasak arra, hogy á kicsinyeskédésektől elszoktassanák bennünket: lássék meg ez rajtunk a jövő szerdán is! Minden illetéktelen szemponton való felülemelkedésnek kell jellemeznie a jövő választást. Tartsunk tiszteletben minden jogos érdeket, legyünk rajta közös, magasabb szempontokból kiinduló akarattal, hogy egy olyan összetételű képviselőtestületünk legyen, amely alkalmas lesz a reá várakozó fontos, nagy ügyek helyes elintézésére! y TÁRCA. Üzenget a puszta. — Irta: Sütő István. — (Folytatás). III. A pusztán nincsen korcsma, de ebből minden más következik, csak az nem, hogy a puszta népe nem mulat. Igenis mulat. Nappal ugyan helyt kell állani, tehát akkor nem lehet; de van éjszaka. Lehet akkor. Farsang vasárnapján beállítanak a pusztabeli legények az ispánhoz és a legidősebb legény sürü torokköszörülések után szólásra nyitja meg az ajkát. — Ispán urunk, kérésünk vóna, hogy ha meg nem vetné. Engedjen el bennünket délután a faluba egy kicsinyt táncolni és engedje meg, hogy befoghassunk egy szekérbe, mert gyalog mégis messze vóna a falu. — Elmehettek — szólt az ispán — de holnap mindegyitek ott legyen a dolgánál, mert különben ma táncoltok utóljára. A legények kórusban fogadkoztak. — Ott leszünk ispán urunk. És elmentek. Mulattak, táncoltak. Másnap reggel kopogtat az ispán ajtaján a tegnapi szónok. — Meggyüttünk, ispán úr, munkában is vónánk mindnyájan, csak a Gölöncsér Istók hibázik a sorbul. Szegényt agyonszúrták a falubeliek. Holnap temetjük. Isten nyugosztalja. És mint aki jól végezte a dolgát, elment. A dolog úgy történt, hogy a csöndesen pipázgató és iddogáló Gölöncsér Istók éjfél után elhatározta, hogy megszakítja egy időre az iddogálást és még a pipázgatást is és egy-kettőt táncol. Lefektette tehát szépen vigyázva a pipáját a boros pohara mellé és fölkelt, hogy táncos után nézzen. Alig hagyta ott az asztalt, valamelyik falubeli legény meglátta a pipát és széles jókedvében megverte vele az asztalt. — Hej kocsmáros bort ide. A pipa is szomjas, inni akar. A kocsmáros odahozta a bort, a .legény pedig teleöntötte vele a pipát. A tüz sercegve aludt ki a pipában, amin a legény nagyot nevetett. — Hej de száraz volt a torka — mondotta nevetve — egészségére váljék. Az asztalnál ülők nevettek. A legény még mókázott egy darabig a pipa tulajdonosának rovására, aztán elment táncolni. Mikor Istók visszament az asztalához, első gondja a pipa volt. Szájába dugta és megszippantotta. A pipa szörtyögött és az Istók szája tele lett borral. Istók nekivörösödve szólt oda az asztalnál ülőkhöz. — Ki bántotta ezt a pipát? Azok csak vonogatták a vállukat, mintha nem látták volna. Istók azonban nem hagyta annyiban a dolgot, hanem odaugrott a cigányok elé és rájuk mordult. — Csönd! A muzsika elhallgatott és a tánc meg? szűnt. A lányok sikoltozva rebbentek szét.