Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)
1915-07-11 / 28. szám
4. pápa és vidéke. 1915 július 11. Nagygannán. Jul. 6.-án, reggel 10 órakor folyt le a temetés. Pápáról és vidékéről már a kora hajnali órákban indultak el a különböző fogatok, sőt biciklin, de még gyalogszerrel is százával érkeztek meg az emberek. A családtagok és hivatalos személyiségek megérkezte után, pont 10 órakor megkezdődött a temetési szertartás. A temetés. A nagygannai plébániatemplomban, melynek főoltára előtt állott a ravatal, a padsorokat elfoglalták a főúri család tagjai és a küldöttségek; a templom hajójában a nép gyülekezett. A családból ott láttuk Esterházy Mary grófnőt, az elhunytnak nővérét férjével Széchenyi Péter gróffal, Esterházy Sándor grófot három fiával Péter, János és Károly grófokkal, Esterházy Alajosné grófnét, szül. Kinszky Hanny grófnőt, Esterházy Mary grófnőt Csákvárról, Esterházy Ferenc grófot, Esterházy Miklós herceget, özv. Esterházy Ferencné grófné, szül. Lobkovitz hercegnőt, Esterházy Pál grófot, Pallaviciui őrgrófné, sz. Andrássy Bay grófnőt, Andrássy Klára grófnőt, Patthyány Lajosné grófné, szül. Andrássy Ilona grófnőt a férjével, özv. Hadik grófné, szül. Zichy grófnőt, Károlyi Mihály grófot, Andrássy László grófot, Hohenlohe Lajos herceget. A főúri vendégek nagyrészt már Pápán tartózkodtak s innét utaztak Nagygannára, néhányan azonban Devecserből jöttek át a temetésre. (A gróf nővére férjével és Sándor gróf fiaival már a hétfői Requiemen is részt vettek). A küldöttségek között ott láttuk Pápa város képviseletében Mészáros Károly, polgármestert, a Ferenc Józsefrend lovagját, Lamperth Lajos, városi tanácsost, dr. Hoffner Sándor, v. t. ügyészt, a pápai Katii. Kör nevében dr. Telt Anasztáz elnököt, a főiskola képviseletében Csizmadia Endre és Faragó János igazgatókat; ott volt dr. Antal Géza, Pápa város orsz.-gyűlési képviselője, a pápai járásból Pelák Lajos, főszolgabíró, dr. Kövi József, járásorvos, tb. megyei főorvos, dr. Nagy Imre, pápakovácsii körorvos, az egyes községek képviseletében Frászt Endre, pápakovácsii, Pocsor István, nyárádi jegyző, a Felsővárosi R, K. Olv.-kör küldöttsége, a körülfekvő uradalmak intézői, gazdatisztjei, erdészei stb., szóval rengeteg számban a résztvevő gyászolók. A temetési szertartást Gerslner Ignác, pápateszéri esperesplébános végezte, kinek Stenger Gyula csóti, Maár János szűcsi plébánosok asszisztáltak, mint di^konusok. Az asszisztenciában még részt vettek Schermatin lózsef, «v p > * rj t(I -i nagygannai plébános, Eúzy István, nyárádi plébános, továbbá Kreutzer Ferenc és Németh Imre, pápai káplánok és több klerikus. A sok jelenlevő pap nagyrészt karingben vett részt a szertartáson. Ott voltak Kriszt Jenő, pápai esperesplébános, a Ferenc József-rend lovagja, Hamvai Antal, noszlopi plébános, Derdák Lőrinc, devecseri plébános, Mátzer András, bakonyjákói plébános, Alasz Miklós, ugodi plébános, Zarka József, nagygannai sírbolti lelkész, Heim Mihály nevelő, csanádegyházmegyei áldozár, Kotier Miklós, devecseri káplán és mások. A padokban ülő küldöttségek es résztvevők között ott láttuk dr. Telt Anasztáz, pápai bencésigazgatót, Németh Gyula, egyházaskeszői esperesplébánost, Korbéty György, ny. nyárádi plébánost, Pethő János, pápakovácsii plébánost, Varga Sándor, marcaltői plébánost, Hiebsch Dezső, pápai irgalmasrendi perjelt, egy pápai ferencrendi atyát stb. stb. A komor, megható szertartás és gyászének után megindult a menet a sírbolt felé. Füzy István, nyárádi plébános, az elhaltnak egykori nevelője vitte elől a keresztet, utána jött a nagyszámú papság, a szertartást végző teszéri esperes, majd pedig a holttest, mely előtt Dufek Pál erdőmester a kitüntetéseket és jelvényeket, egy szakaszvezető pedig a már fennebb említett harctéri sírkeresztet hozta. A holttestet magát az erdészek, majd pedig a Viirüos-huszárok ezredének a temetésre, egy őrmester vezetése alatt kiküldött 6 altisztje vitte. A holttest után a bánatos család, nia nem szabad, amiért is katonai esküjéhez híven, vizen-tüzön át hősi haláláig lelkesedve karolta át Krisztusnak, a szenvedéseknek keresztjét. Követte szt. Pált a szeretetben is, azért ültetjük áfát, hogy gyümölcsöt hozzon; azért volt szivében az Esterházyakat jellemző hiterősség, hogy szeretetet teremjen. Nem tartozott ő azon főurak közé, akik megaraszolják: hány könyöknyivel előzik meg a szegény embereket, hanem szeretetből, szíve vonzalmából a szegények közt kívánt harcolni. Szt. Pál nem hiába, hogy a harmadik égig ragadtatott, de onnan hozta azt, amit a szeretetről mond: »Szóljak bár az angyalok nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom. Legyen bár olyan erős hitem, hogy a hegyeket áthelyezhessem, ha szeretetem nincs, semmi vagyok.« »A szeretet kegyes, nem fuvalkodik föl, nem keresi a magáét, mindent elvisel, mindent elszenved.« Szent Pál, aki ezeket az örökszépségü szavakat leírta, életével nem cáfolt rájok. Üldözőbe vették, 195 korbácsütést mértek csupasz vállára, halálra keresték és ő mindezt tűrte. Nézzetek körül szeretett Hiveim! Szép templomunknak tornyait és tetőzetét, főúri bőkezűséggel Pál gróf renováltatta, az egészséges iskolák legnagyobbrészt az uradalmaira rótt hitközségi adóból épültek föl és ha testi és lelki irgalmasság palotáit akarjátok látni, nézzetek várkastélyába, ahol sebesült katonákat ápolnak és ahol elhagyatott árvák otthona van, mindezeknek apostoli szívéből fakadt szt. páli' hite rakta le alapját és máig nemcsak az ő szeretete, hanem vérző szívű, özveggyé lett hitvesének valóságos őrangyali szeretete virrasztott fölöttük. Amiért is, szeretett Hiveim, Jézus átvert szívére borúivá, van okunk sirni, könnyezni, de hiszen sirni szabad, mert a könny a fájdalom megenyhülése, de fogadjuk meg, hogy megnyugszunk Isten szent akaratában és Jézus szentséges Szívéből, ez isteni forrásból erőt és vigasztalást merítve, folytatjuk a megpróbáltatás e néhéz napjaiban édes hazánk érdekében az igaz hit és a mélységes, áldozatos szeretet munkáját. Vértanuk királynéja, bold, szűz Mária, ki kereszten függő szt. Fiadnak összes kínjait lélekben vele együtt átszenvetted, fordítsd anyai szemeidet hősünknek veszteségtől sújtott gyászoló hitvesére, az Esterházyak és Andrássyak gyászfátyolos címerére, az összes rokonságra és reánk elárvult pápaiakra és taníts meg minket példáddal, mint kell e háborús esztendő nagypéntekén nekünk is állhatatos lélekkel állani a kereszt alatt. Szomorúak Vigasztalója, könyörögj fiadnak trónja előtt az elesett hős lelkéért, hogy vezeklésének ideje megrövidüljön és szomorúsága csakhamar örömre változzék, hogy az Úristen e nagyjában kifaragott, dúrva, mondhatnám faragatlan harctéri kereszt mellett, mely hazaszereteti jelvény a nagygannai Esterházy-sírbolt legdrágább ékeskessége lesz, adjon neki csendes pihenést és ha majd a háború borzalmai véget érnek és visszajönnek a dicsőséggel övezett vitézek, virágot szórnak útjukra, koszorút fonnak fejükre, egy nemzet örömujjongása fogadja őket és majd boldog szülők keblükre ölelik hős fiukat, szerető feleségek kimondhatatlan boldogsággal fogadják férjüket, gyermekek az apjukat; menyasszonyok büszke örömmel sietnek vőlegényük elé és Te, volt jószívű grófkegyurunk nem jösz a koszorúzott hősökkel, akkor újra felszakad szívünk mély sebe, de szemünk a hitnek fényénél látni fog a visszatérő katonák felett Téged, az elesett hőst, amint diadalmas csapatok élén kápráztató fényben haladsz. Cserfalomb, virágszirom, hadikitüntetések, Signum laudis, vaskereszt, mind elhomályosulnak hősi díszruhád mellett, amelyet angyalkezek napfényből fontak Neked. Révedező szemeiddel keresed majd az Esterházyakat és Andrássyakat, keresni fogsz bennünket pápaiakat is, felénk jösz, megérinted fájó szívünket mondván: »Ne szomorkodjatok, vigasztalódjatok, én boldog vagyok. Viszontlátásra!« Tehát viszonlátásra, kedves grófkegyurunk! Amen.
