Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-03-08 / 10. szám

2. PAPA ES VIDÉKE 1914 március 15. ellenében bárcát — melyen a fizetett összeg számmal és betűvel kiírandó — köteles adni; c) a helypénzszedó' jelvénnyel és a vásározók kívánságára felmutatandó hely­pénzdijszabályzattal látandó el; d) a helypénzdijszabályzat a vásártér több feltűnő helyén kifüggesztendő. Az a helypénzszedő, aki a rendesnél több helypénzt szed, a polgármester által 20 koronáig terjedhető rendbirsággal, esetleg a szolgálatbóli elbocsátással fenyítendő. Aki a helypénzfizetést elmulasztja, a rendőrkapitány által a helypénz ötszöröséig bírságolható. 12. §. Jelen szabályrendeletbe ütköző cselekmények, amennyiben törvény vagy ér­vényben álló más szabályrendelet által más­ként nem minősíttetnek, kihágást képeznek és 1—40 korona pénzbüntetés, vagy annak megfelelő 3 órától 2 napig terjedhető elzá­rással büntetendő. A befolyt pénzbüntetések 1901. évi XX. t.-c. 23. §-ában megjelölt célra fordí­tandók. 13. §. Ezen szabályrendeletbe ütköző kihágások felett első sorban a rendőrkapi­tány, másodfokban az alispán és harmadfok­ban a belügyminiszter bíráskodnak. 14. §. Ezen szabályrendelet a kihirde­tést követő 15-ik napon lép életbe. Pápa r. t. város képviselőtestületének 1912. évi november 26-án tartott közgyűlé­sében. Mészáros s. k. polgármester, Csoknyay s. k. városi főjegyző (P. H.). Szám 124539/913. Magyar királyi bel­ügyminiszter. Ezen szabályrendeletet az 1879. évi XL. t.-c. 5. §-a alapján megerősítem. Budapest, 1914. évi január hó 14-én. A miniszter rendeletéből: Adorján s. k. minisz­teri tanácsos (P. H.). Pasztellek. XIV. Sárga sivatagi homok süppedt egy ember lábai alatt. A napfény valósággal visszaverődött róla s reszketővé, vibrálóvá tette egy méter magasságban a hoinok fölé fekvő levegő réteget, mint nyáron a vasúti sinek tájékán. S ez a homokmező befutni látszott egy mindig keskenyebbé váló szobor­utcába, az egyptomi templomhoz vezető útba. Vagy mintha onnan eredt volna. A meleg levegő fenségesen komoly volt. Hallgatott a pusztai szél, hallgatott a homok. Nem pat­togtak az emberi sorsokra irigy Sphinxek az út két oldalán. Nem dicsekedtek az óriás obeliszkek a rájuk irt sok dicsőséggel. De aludtak még a templom őrei is. S álmuk, az évszázadok nyugodt, semmivel nem törődő, tehetetlen álma volt. Nagy, otromba testük mindig mozdulatlan. Félig meztelenek. Kéz­fejüket etikettszerűen térdükre teszik, amint ülnek. így ül a papság az ünnepi nagymisék szertartásaiban. Fönséges komolysággal. Jelen van az Isten ... Az ülő, óriás kő-őrök fején nagy hordószerű süveg búbosodik. Nehéz kősüvegek. Egyiknek a gazdája aludtában megbillentette fejét. Leesett a süveg s letörte térdét is. A templomhoz vezető úton haladt a homokban lábnyomokat lerakó ember. Nagy erős vágy, szabadság érzete emelte mellét. Fájt neki a forró levegő, a beteges sárgaság. Fájt neki a lelkeket békóba kötő alvó kő­óriás őrség. Fájt neki a mult és fájt a jelen. Alig tudott lélegzetet venni. Sipolt a melle. í Majd megfulladt. Ekkor a sötét jövő, az éjjeli ragadozók képe vonult el fantazmagorikus látomásban szemei előtt. Látta, érezte a vé­rét, a piros, tüzes vérét szomjas homokra lefolyni. Szomjas homoktól elnyelni. S ő maga ittasult meg a látomástól és nagyot kiáltott . . . Felverte hangja a pusztát. Fel­verte az álmot. Felreppentek a keselyük, fel­ugráltak az oroszlánok, tigrisek. S felébred­tek az alvó kőóriások. Néztek csúnyán. Sze­mük vérben forgott. Mintha kezük mozdulna. A korbács mintha suhogna . . . S a nagy melegben lepattant egynek fejéről a nehéz szikla-sapka s agyon akarta ütni a csend ellen lázadó embert. Mire hozzá gurult, tehetetlenné vált, s az a beteg, fáradt ember megkönnye­bülve ült rá a büszkén hordott kősapkára. Ele Hírek. — Friedreich István halála. Fried­reich István, budapesti főreáliskolai tanár életének 36-ik, tanári működésének 11-ik évében elhunyt. Temetése márc. 3-án d. u. 3 órakor ment végbe nagy részvét mellett. Friedreich István Görcsöni Dénes álnéven kiváló munkatársa volt az »Alkotmány«-nak. A bátorszavú, lelkes harcos halála nagy vesz­teséget jelent a magyar katolicizmusnak. R. i. p. — Közművelődési előadások. A bencés főgimnáziumban a jövő hét folyamán megkezdődnek a közművelő­dési előadások; az elsőt Mátrai Guidó bencés tanár tartja »Elet és iskola« cimmel március 13-án, délután 6 óra­kor. A díszteremben tartott előadásokra szivesen látják az érdeklődőket. — A Katolikus Kör ma délután 4 órakor tartja közgyűlését a kör helyi­ségében. — A Felsővárosi Róm. Kat. Olvasókör ma délután 2 órakor tart közgyűlést saját helyiségében. — Az irgalmasok ünnepe. Ma van Istenes szent Jánosnak, az irgalmasrend ala­pítójának ünnepe, amelyet minden egyes rendház kegyelettel ül meg. — Megyei közgyűlés. A következő három napon, 9; 10 és 11-én tartja a várme­gye márciusi közgyűlését. A hatalmas tárgy­sorozat száz pontot ölel föl. A tárgysorozat 27. pontjaként fogják tárgyalni a katolikus hitközségnek a bordélyházak sérelmes elhe­lyezése ellen beadott fellebbezését. Hitköz­ségünk nyugodtan várhatja a döntést: a legigazságosabb ügy mellett emelte fel védő­szavát. Ha meghallgatják e védőszót, első­sorban az ő érdeme lesz; ha elvetik, nem az ő lelkiismeretét terheli e gonosz ügy fele­lősségének súlya. — A Leányegyesület vígestélyéhez. Mult számunkban a Leányegyesület vígesté­lyéről szóló kritikánkban többek között ezt írtuk: »Hozzá még tiszteletjegyet küldött az egyesület vezetősége, hogy magam is végig­hallgassam, mint szapulnak bennünket«. Az egyesület vezetősége ellen emelt vádunkat, minthogy a programm előadandó számairól és csattanójáról nem volt a vezetőségnek tudomása, készséggel visszavonjuk. — Átalakítás és kibővítés. Ugy lát­szik, hogy az irgalmasrend helyi kórházát nemcsak átalakítják, hanem megfelelően ki is bővítik azt. Ezt látszik igazolni az a ta­nácskozás, mely a mult kedden dr. Vadnay Szilárd megyei főorvos, dr. Cseh-Szombathy László városi főorvos és dr. Sugár Jenő or­vos, valamint az irgalmasrend részvételével az irgalmas rendházban a mult kedden folyt le és amelynek eredményeképpen elvileg ki­mondatott, hogy a nagyterem mellett levő bőrbetegek osztálya, valamint a kápolna he­lyisége a nagyteremhez csatolandó, amely most már két részre osztva a belgyógyászat és a sebészet céljait fogja majd szolgálni. A rendháznak emeleti, a kert felé eső frontján a bőr és bujakórosok, a fertőzőbetegek, vala­mint a tüdőbetegek osztálya nyerne elhelye­zést. A rendház új, diszes kápolnája valószí­nűleg az emeletre, a kis torony alatti részre kerül. A kórtermek elhelyezésére és kereteire nézve dr. Cseh-Szombathy László városi fő­orvos készit egy tervet orvosi szempontból, hogv ez azután valamely építésznek legyen átadandó annak technikai kidolgozása végett. Amint abban a helyzetben leszünk, hogy úgy az orvosi mint a technikai szempontból el­készített tervet megismertethetjük, érdemileg is hozzászólunk az egyes javaslatokhoz. — Nyilvános köszönet. A Pápai Takarékpénztár 100 K-t, a Pápai Közgazda­sági Bank 50 K-t adományozott évi leszámo­lása alkalmával a Pápai Jótékony Nőegylet­nek. A szives adományért hálás köszönetét fejezi ki az Elnökség. — Néhány szó a „Rövid válasz"-ra. Az elfogulatlan olvasókhoz adresszálva. ítél­jék meg, kérem, Önök: »rosszakarat, ferdí­tés, hepciáskodás«-e tőlünk, ha a Pápai Hir­lap-nak zárójelbe fojtott, azon sóhaját, hogy a katolikus papság ajkán »a szeretet oly sokszor csak világcsalási nem »szelidreflexió«­nak minősítettük, mint azt a P. H. kívánja tőlünk, hanem rosszul leplezett osztálygyülölet kifakadásának. Gyengébben fejeztük volna ki magunkat, ha első eset lett volna náluk az ilyesmi. — ítéljék meg továbbá Önök, hepciáskodunk-e mi, ha — finoman szólva — másutt nem izléstelenkednek. Azt meg a jövőben is megengedhetik nekünk, hogy má­soknak ellenünk és ránk fecsegett nyálkáját letöröljük magunkról. — A jó katolikus levele csak azt bizonyítja, hogy a szemleiró úr szemfényvesztően ügyes az egyháziák te­kintélyét rontó oldalvágások osztogatásában. Önmagával jut ellenkezésbe a szemleiró úr, midőn először sajnálja, hogy az eset nein keltett elég nagy botrányt, másodszor meg azt mondja, olyan perpatvar ez, hogy az »Érdekes újság« 50.000 előfizetője és 500.000 olvasója belebódulhat. Nem kérem, a kérdé­ses tárca nem jellembeli bűnös, hanem csak emberi gyarlóságokkal foglalkozik. Aztán az É. U.-nak igen kevés olvasója tudhatta, hogy pap a tárca irója. — Ha mindenáron az iro­dalmat akarja tisztogatni a szemleiró úr, hát foglalkozzék igazán országos nevű, komolynak tartott írókkal, akik hazaáruló Ocskayakat tudnak a történeti hűség ellenére tragikus hősökké szelídíteni, de a fényes múltú ma­gyar kat. papságból mindig csak a hibása­kat tudják gyűlöletes szerepekben kiszínezni!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom