Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)
1914-07-26 / 30. szám
1914 junius 21. PAPA ÉS VIDÉKE. 3. gül, hogy a házinevelés az iskolai nevelés eredményét betetőzze s biztosítsa azt. Az iskolaszéki tagok névsora után a róm. kath. leányiskola ismertetése következik. A leányiskolák nagyobb része az irgalmas nővérek vezetése alatt áll. Ez intézetben van óvó, 6 osztályú elemi iskola, 4 osztályú polgári iskola és tanítónőképző. Az óvóba beiratkozott 118 gyermek, ezek közül 51 fiu és 67 leány volt. Az irgalmas nővérek elemi leányiskolájának tantestülete, majd az 1913 —14. iskolai évben használt tankönyvek jegyzéke következik, végül osztályonként a tanulók névsora a magaviselet és az ált. osztályzat megjelölésével. Beiratkozott összesen 635. Az iskolai év végén maradt 559. A magmaradottak közül előmenetelben kitűnő volt 90, jeles 109, jó 155, elégséges 116, elégtelen 89. A polgári iskola ismertetésénél első helyen a tájékoztatás van, melyet az elvégzett tananyag, majd a mult évben használt tankönyvek jegyzéke és végül a növendékek névsora a megfelelő érdemsorozattal követ. Az 1913—14. iskolai év történetéhez fűződő adatok az iskola kezdetét s a beiratások eredményét tüntetik fel. Az Értesítésből megtudhatók ama feltételek, amelyekkel a pápai irgalmas nővérek vezetése alatt álló elemi és polgári iskolával egybekötött internátusba beléphetnek. Felvétetett 121 tanuló. Ezek közt 33 kitűnő, 32 jeles, 34 jó, 7 elégséges és 15 elégtelen osztályzatot nyert. Az elemi fiúiskolába beiratkozott 690 tanuló; ebből az iskolai év végén maradt 636. Az előmenetelben kitűnő 77, jeles 97, jó 195, elégséges 196, elégtelen osztályzatot 71 kapott. Az Értesítő, melyet Mátz József igazgató-tanító állított össze, a következő iskolai évre szóló tudnivalókkal végződik. III. Pápai női kereskedelmi szaktanfolyam Értesítője. A női kereskedelmi szaktanfolyamok célja, mint az Értesítő bevezető soraiban olvassuk az, hogy a nők a legszükségesebb kereskedelmi alapvető ismereteket megszerezhessék s ezek alapján üzletekben, bárminemű irodákban, pénzintézetekben alkalmazást nyerhessenek, De hasznos e tanfolyam azoknak is, kik saját háztartásukban keresik boldogulásukat. E kettős cél elérésére törekesznek városunkban is, a tanfolyam létesítésével. A tanfolyam helysége az áll. polg. leányiskola. Engedélyezte pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter. A tanári testület 7 tagból állott. A tanfolyamra jelentkezett 31 növendék; köztük 5 róni. kath., 6 ref., 6 ág. ev., 14 izraelita. A növendékek gyakorlati kiképeztetése végett úgy helyben, mint a vidéken többször tanulmányi látogatásokat tettek. Az Értesítőt, mely a tanfolyamhoz szükséges tudnivalókkal végződik, dr. Kapossy Lucián igazgató állította össze. • Innen-onnan. Zászlót a gimnáziumi ifjúságnak. Örömmel olvasom, hogy minden héten akadnak nemesen gondolkodó emberek, kik megértették Martonfalvay Elek úr »felhivás, kérelem« cimü cikkét, melyben az igen tisztelt olvasóközönséget, a gimnázium volt tanulóit hivja fel, hogy gyűjtsünk, adakozzunk az ifjúsági zászlóra. Büszkeségtől fog duzzadni keblünk, örömmel fogjuk nézni és hallani, ha az első érett ifjak elbúcsúznak a szent zászlótól, mely alatt szent esküvéssel fogadják, hogy igazságos és buzgó harcosai lesznek szentegyházunknak, becsületes munkásai szegény magyar hazánknak. Adakozzunk! A mérnök! A mérnök! e rémes hangot hallottuk mindenki szájából mult szombaton — ő az oka a katasztrófának, mert a zsilipet nem eresztette le vagy nem húzatta föl, és emiatt úsztak a tisztviselőtelep lakói. Pedig nem a zsilipnél volt a hiba; a hiba az volt, hogy először igen sok eső esett (ezt pedig a mérnök megállítani nem tudja), másodszor meg ott kint a Hódoska felé kellett volna gátakat húzatni. Nem azért van itt sok okos ember, nem azért van városi főmérnök, hogy azt csinálták meg, amit kellett volna, hanem hogyha megvan a baj, legyen bűnbak. Járt-járt utána sok vármegye, sok város. Tőlünk is voltak a miniszter urnái deputatioba. Kértek kereskedelmi iskolát. Szives fogadtatást, szép és kedvező ígéretet — nesze fogd meg semmi — majd megfontolom válasszal haza jöttek. — Azóta- csend -— dehogy — egyik helyi lapban — az igazát, a létjogosultságát vitatják. De hogyan? Veszekednek érte, mint a házastársak a születendő csemete felett, hogy valljon fiú lesz-e vagy leány. Nem hogy együtt dolgoznának az iskolaügyben. Hát nincs, aki kezébe venné az ügyet ? Nincs, ki tiporná magas közbenjárásával ? De van — csak késik! A leányzó nem halt meg — csak alszik. Majd ha a magas kormány a hat keresk. iskolát felállítja, akkor — de már késő lesz, felébredünk és felsóhajtunk, hogy a hat közül az elsőt, — de legalább az utolsót biztosan megkaphattuk volna. De nálunk csak sohajtozni, de cselekedn nem tudunk. vékony sétapálcáját . . . Aztán fejében is több van, mint a plébános, kántor s jegyző uramék fejében összütt. (Persze Bognár uram szerint.) Hogy tud beszélni, ha megered a nyelve. Öröm hallgatni. A papokat, meg az urakat ki nem állhatja (Ezt Bognár uram sem igen szereti benne. De azért mégis megbocsájtja neki a »tudalma« miatt . . .) Mikor elkapja beszéd közben a tűz, csak úgy szikráznak élénk, bogár szemei, csak úgy kalinpálódik öklével a levegőben . . . Bognár uram meg szájtátva hallgatja a prófétát, a nagy társadalmi reformátort, a — világot megváltó szociálistát . . . Mert hát Bognár uram új legénye (bocsánat a szóért!) egy kiköpött szociálista. Hja! Pesten inaskodott, ott legénykedett, ott szedte magába a sok tudományt, — onnan került Bognár uram műhelyébe . . . Csak aztán a munka is úgy menne kezében, mint ahogy a nyelve pörög. — No, de ez más lapra tartozik! Bognár uram sem rójja fel neki. Aminthogy azt sem, hogy oly gyakran legyeskedik Katica körül. Pedig hogy hessegeti az a lány. Ösztönszerűleg irtózik tőle . . . Hanem hát Miska úr annál szemtelenebb, tolakodóbb. Annál is inkább, mert hamarosan észrevette, hogy Bognár uramnak sincs ellenére, ha ioglalkozik lányával . . . Hogy is lett volna, mikor szentül elhitte, hogy Kovács Misi egy gazdag, pesti kereskedő fia! II. így álltak a dolgok Bognár lakatoséknál, mikor egyik este benézett az öreg vacsora előtt a konyhába. Leánya a tűzhely körül sürgölődött. A vacsorát késszítette. — Katuskám, édes kis virágom, mondok valamit — #szólt hozzá atyja s hízelegve megcirógatta a lány lángoló arcát. Katica letette a főzőkanalat, mellyel épen a rántást kavarta és vidáman mosolygott az öregre. — Mi lesz az édes apám ? — Szót fogadsz apádnak, ha megkér valamire?... Ugye igen? Te jó lány vagy... — Majd elválik! Előbb lássuk, mire kér apám uram — csintalankodott a lány. — Nem nagy dologra. Az egész az volna, hogy . . . hogy ... — az öreg elkezdett akadozni. — No, az volna, hogy ... — segített évődve Katica. — Hogy légy nyájasabb az új legényhez . . . Már majdnem féléve van itt s te mégis úgy idegenkedel tőle. Pedig látod, édes lányom, ő derék gyerek, gazdag gyerek. No, csak ne húzd félre azt a kis szádat . . . Te is hallottad a multkorjában tőle, hogy milyen gazdag édes apja van Pesten . . . — Hallottam ám, de nem hittem el... Ha olyan gazdag volna, mint amilyennek mondogatja magát, akkor nem hitegetné az öreg Treszka nénit. Lám, délelőtt is itt volt és sírva panaszkodott, hogy mióta az új segédre mos, csak egyszer látott tőle egy koronát. Azt is ötször kellett kérni . . . Aztán becsületes! Hát akkor mit kószál éjszakánkint, amikor más becsületes ember aludni szokott . . . Hej! nem hiszek én ennek a pesti legénynek. Még a szeme sem úgy áll, mint más tisztességes embernek . . . Én bizony nem tudok nyájas lenni hozzá! — Nono! lányom. Csak lassabban, Nyilván nem akarod csak azt mondani, hogy rosszra kér apád . . . Annak a Trézsi néninek sem kell ám minden szavát készpénznek venni . . . Aztán az az esti kószálás is rágalom, semmi más, bárkitől hallottad. — Jó! Hát aztán minek beszél olyan furcsákat, hogy így a papok, így az urak — nyelvelt tovább csipőre tett kezekkel a kis gazdasszony. — A templomba meg sohasem jár. No, már ilyen emberrel én nem állok szóba. Nem én! — Fékom adta Ivatuskája, hogy neki tüzesedett! — vágott közbe nevetve az öreg s aztán újra hízelgőre fogta a szót:
