Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-07-26 / 30. szám

4. PAPA ES VIDEKE. 1914 julius 26. Halló! Halló! Ki beszél? Én a nemes város tanácsa mint iparhatóság. A Ker. Munkásegyesület kebelében létező' tanonc-osztály látogatóit, kik eddig szabad idejüket kellemes és hasznos szórakozással szivet-lelket nemesítő dolgokkal foglalkoztak, szinházasdit játszottak, sakk-, malmozás- vagy szavalással töltötték idejüket a keresk. miniszter 5554/914 számú rendelete értelmében betiltom. Na fiuk, most már ne malmozzatok, ne sakkozzatok, ne szavaljatok, szép és zengzetes dalainkat ne daloljátok, mert ki lettetek tiltva tisztességes helyetekről, hol, ha voltatok nyugodtan, volt édesanyátok, tanító mesteretek. Most menjetek vissza a Tapolca partjára strikkezni, üssétek-verjétek egymást agybafőbe, szegény meghibbant város bolondjait ingereljétek — mert ez felel meg a mai kor nevelési rendszerének. — ?! Most vannak a szavazó vizsgák. Hát ez miféle csodabogár? Ez nem csodabogár! Hanem alkalmat adnak azon polgártársainknak, kik a 30. életévöket betöltötték, irni-olvasni tudnak, a bizottság előtt ezt bebizonyítják, akkor beírják őket a nagy könyvbe és akkor a jövő évi képviselő-választáskor szavazhatnak. Figyeltem, hogy kik mennek a bizottság elé, biz megy oda az alsóvárosi pogár és nagy számban mennek a demokrata-munkások. Helyes. Hol vannak a felsővárosi pogárok ? Nincs ki figyelmeztesse őket ? A felsővárosi tisztelt polgártársaim csak akkor tömörülnek, vezetőjük akkor akad, ha az úrak — a szegény gazdagok ellen, az érdemes tanítótestületünk ellen kell szavazni. Mikor a szükkeblüségnek kell szolgálni. Ez nincs rendjén! — Hagyd csak őt. Nem értünk mi a világ folyásához. Néha bizony megmondja az igazat. (Még az öreg sem merte mondani, hogy mindig.) Aztán látod a templomba is elvolt eleinte . . . — Hogy mutogassa magát, — szaladt ki a lány száján a szó. — Mit mondtál ? No, de látom, nem sokra viszem szép szóval. Hát majd megpróbálom máshogyan. Tudom én, hol van a kutya elásva! Bizonyosan az az élhetetlen Bokor jóska beszélte tele fejedet — kiáltotta az öreg keserűen. — De apám! — csendesítette a leány. — Hallgass! — mordult rá az atyja. — Látom én, hogy nem jó szemmel nézi az új legényt. De meg titeket is ám, amint ketten sugdolóztok, nevetgéltek hátam mögött . . . Hanem végére is járok ám ennek a dolognak! Vedd tudomásul, hogy még ma kiadom neki az utat. Ki én! Mehet Isten hírével ... Ne rontsa az én leányomat; ne ágaskodjék gyümölcs után, ha magas a fa. Nem értem az iskolaszék határozatát. Ha nincs jogában — minek határoz ? Ha nem az ő ügykörébe tartozik — minek szól bele? Csak azért, hogy az ő jogtalan, de jogerőssé vált határozatát városszerte megütközéssel tárgyalják ? Mert csak nem igazság az, ha valaki circa 30 évig tanít, ebből 18 évig igazgató, csak úgy mirnix-dirnix, minden fegyelmi ok nélkül elcsapják akkor, mikor ez nem az iskolaszék jogkörébe tartozik. Csak azért, hogy az »Iskolaszéket« üssék ? —r Tanítóoryülés. A Pápai Református Egyházmegyei Tanítóegyesület folyó hó 21.-én tartotta 50 éves fennállásának ünnepét. Jelen voltak: Németh István püspök, Göndör Ferenc kir. s. tanfelügyelő, Kiss József esp., Győri János nyárádi lelkész, dr. Bartalos István, dr. Molnár Lajos, a helybeli más vallású tanítókképviselői és mintegy 50 egyesületi tag. Tóth Kálmán, az egyesület elnöke nyitotta meg a gyűlést. Higgadt hangú, tapasztalatokon alapuló megnyitójában rámutatott az egyesületi élet szükségességére, különösen a tanítóságnál, ezt legjobban bizonyítják az eddig is elért erkölcsi és anyagi örvendetes eredmények. — A pápai ref. tanítóegyesület egyike volt az elsőknek, midőn még az egész országban csak egy-kettő volt. Kebeléből számos kitűnő pedagógus és könyviró került ki. Az egyházmegyei tanítóság érdekében sokat tett Kiss József, helybeii esp.lelkész, akit ezért melegen ünnepeltek. — Az elnöki megnyitó után Kiss József, Göndör Ferenc kir. s. tanfelügyelőt üdvözölte, aki szeretettel viszonozta azt, s akinek szavai után nagy éljenzés volt, mert szavaiból melegség és becsülés volt érezhető a tanítóság felé. A tárgysorozat kiemelkedő pontja volt Tóth Albert »A vallástanítás népiskoláinkban« cimen előadott tartalmas értekezése, amelynek nyomán elfogadták azt a határozati javaslatát, hogy az egyesület visszautasít — Édes apám, drága jó apám, — könyörgött síró hangon a lány, — hát volna szive elkergetni a háztól azt a jó embert. Aztán már azt is semmibe venné, amit édes anyámnak igért a halálos ágyon ? Emlékezzék csak . . . Azt igérte . . . igen . . . azt, hogy Bokor Jóskát itt tartja, mig csak fel nem mond ... A Jóska még nem mondott fel, mert szereti, becsüli apám uramat . . . Édes apám, szépen kérem, emlékezzék, ne legyen olyan kegyetlen Jóskákoz, — és ezen utóbbi szavaknál sírva borult atyja keblére a lány. Hiába könyörgött oly szépen Katica ... Az öreget elkapta a harag. Mit! egy leány, a saját lánya mer így vele ellenkezni ? . . . Ez figyelmezteti kötelességére? . . . Hát ki az úr Bognáréknál ? Az öreg Bognár András, vagy a Katica lány? . . . Azért is megmutatja, hogy amit akar, az meg is lesz. Kovács Mihályné lesz Katicából. Punktum! . . . Az öreg ellökte magától a lányt s haragosan csapta be maga után a konyhaajtót. Vacsora-időig nem mutatkozott. (Folyt, köv.) minden olyan törekvést, amely a vallást a népiskolából ki akarná zárni. »A tanító anyagi helyzetéről« Gaál Gyula olvasott fel. Megdönthetlen érvekkel tárta fel azt az igazságtalanságot, hogy a tanítóság közt fizetés dolgában különbség van.. Örömmel fogadták el azt a határozati javaslatát, hogy a lelkészek tegyék magukévá a tanítóság ügyét és a rendelkezésükre álló eszközökkel vigyék ki, hogy a fizetés egyenlővé legyen az államiakéval. Ugy az előbbi, valamint az utóbbi határozati javaslathoz mély tudással és megértő szívvel szólott hozzá Németh István püspök. Szerinte a jövő helyzet kialakulása a tanítóság kezében van. Minden embernek be kell látnia, hogy a végzett munka, ha teljesen soha, de megközelítőleg még is méltó fizetést vár. Különösen áll ez a tanítókra. A református egyház vezető férfiai mindent megtettek, hogy a kormány mondja ki a teljes egyenlőséget, s csak rövid idő kérdése, mikor a felekezeti tanítóság óhaja teljesedni fog. A maga részéről mindent megtesz, amit e téren ígérete és állása tőle megkövetel. Talán felesleges is külön megemlíteni, hogy mily hatással volt az ily magas helyről jött elismerés és igéret. Miután kimondta a közgyüiés, hogy Tóth Albert értekezését a maga egészében jegyzőkönyvében megörökíti, Németh István püspök szívélyes búcsúzás után és lelkes éljenzések közt távozott, majd a közgyűlés is hamarosan véget ért. HiREK. — Teli Anasztáz dr. Dencés házfőnök és főgimn. igazgató rokonainak látogatására utazott. Távolléte alatt Mátrai Guidó helyettesíti, aki egymaga van a bencés urak közül idehaza. Ezért a bencés templomban ma csak egy mise lesz, még pedig negyed 8 órakor. — A Plébániáról. Kiszí Jenő esperesplébános f. hó 14.-én kezdte meg szabadságát, melyet balatonleilei villájában tölt el.— Németh Imre 23.-án jött vissza szabadságáról s 27.-én veszi át a plébánia vezetését, ugyanekkor pedig Kreutzer Ferenc kezdi meg szabadságát. — A ferenerendi zárda új tagjai. A sz. Ferencrendíek kormánytanácsa elhelyezte városunkból Heidinger Jenő atyát, kit városunk kath. kzönsége buzgó működéséből jól ismer és hálával emleget. Helyébe házi másodfőnöknek Tokay Pius atyát, hitszónoknak pedig Mixa Arzént rendelték hozzánk. Szeretettel üdvözöljük őket városunkban s fáradozásukra a jó Isten áldását kivánjuk. — Főgimnáziumnnk ifj. zászlajára e héten Rácz Ferenc esperes 5 kor.-át küldött Dabronyból. — Halmos Jánost, főgimnáziumunk volt tornatanárát, az új Pius főgimnáziumhoz nevezték ki Pécsre. Gratulálunk! — Az alsóvárosi búcsú. Ma vasárnap van szent Anna búcsúja az Anna kápolnában, mely alkalommal az ünnepi szentmisét és szentbeszédet Németh Imre káplán mondja. — A Pápai Keresztény Munkásegyesületben nagyobbszabásu szinielőadásra készülnek. Rendezés alatt van »Felhő Klári« cimü 3 felvonásos énekes népszinmű.