Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-06-21 / 25. szám

4. PAPA ES VIDEKE. 1914 junius 14. szentelt kegyeletes ereklye örök emlékezet okáért eltétessék, s helyébe új, a megnövekedett iskolát megillető díszes zászló kerüljön. Ezt pedig — nézetem szerint — nekünk, az intézet volt tanítványainak kell első sorb'an lehetővé tennünk, a kezdeményezés kedves kötelessége egyenesen a miénk. Ezrekre megy azok száma, akik a pápai gymnáziumban tanultak; uj és régigeneráció fogjon öszsze, hogy adakozásával, gyűjtésével a zászló létesítésével előmozdítsa. A főgymnázium a VIII. osztály megnyitásával az idén lesz teljessé, tüzzük ennek, az oly soká sóváran várt reménységünk megvalósulásának zárókövére az uj ifjúsági zászlót. Legyen ez, mint elődje, tiszta, szeplőtlen labaruma annak a légiónak, amely főgimnáziumunk valláserkölcsös, hazafias, tudományos nevelése alatt vonul fel az Isten dicséretére, most és a jövőben, időtlen-időkig. A beküldendő kegyes adományokat, azt hiszem, a főgymn. igazgatója lesz szíves elfogadni és e lapban nyugtázni. Mégegyszer kérem a közönséget ennek az eszmének felkarolására. Október hó 1-én lesz félszázada, hogy iskoláimat ebben az intézetben megkezdettem, ebből formáltam jogot arra, hogy az eszmét megpendítsem, s egyben az aláirások sorát 10 K-val ezennel megnyissam. Martonfalvay Elek. bői is egy sárga ősz fakó emléke tűnjék elő! Hiszen az a valaki tavaszi mesét vár, tele napsugárral . . . Csak legalább az idő ne volna oly szomorú, ne ülne egész ködével, borujával a lelkére. Odamegy az ablakhoz, a falu kis utcájába bámul. 5 mikor azokat a megtépázott iákat látja az ablaka alatt, eszébe jut, hogy nem is oly régen kapott egy sugárt, egy meleg tekintetet annak a várva-várt kikeletnek verőfényéből, szépségéből. Igen! megtalálta, akit keresett . . . Dél felé járt már. Az eső nem szitált odakünn, az ólomszürke fátyol szétfoszlott az égen, s a hasadáson átkukkantott hozzá egy nevető napsugár. Az élet hódító útra indult. Megaranyozott, beragyogott minden bokrot, minden falombot, s mikor az ő lelkébe is betévedt, a hurok ott benn megrezdültek, s csodás zenéjök madárcsicsergést hallatott a késő őszben — a korai tavaszban. Halászy Dénes újra asztalához ült. Irt, sercegett a tolla. Egy pajkos napsugár kikeletről, föltámadásról suttogott folyton körülötte, s tudja Isten! mintha abban a nagy városban az a selyemhaju lány is tavaszi verőfényt látott, madárcsicsergést hallott volna a levelében, mikor ragyogó arccal végigolvasta . . . (-) A Munkáspénztár és az Irgalmasrend. Az Irgalmasrend a Pápai Hirlap 23-ik számában megjelent s »a munkásbizt. pénztár és a kórház« c. közleményében foglalt vádakra nézve a következőket állapítja meg. A Pápai Ker. Munkásbiztosító Pénztár az 1913. évi aug. hó 31.-én tartott igazgatósági ülésén Halász Mihály a Pénztár igazgatója az Irgalmasrend pápai kórházáról rágalmazást tartalmazó nyilatkozatot tett, melyet azután az Irgalmasrend kórházigazgatóságának írásban is megküldött. Az Irgalmasrend e miatt pert indított Halász Mihály ellen, aki, miután a Kir. Járásbíróságnál lefolyt bizonyítási eljárás folyamán újabb és újabb tanuk beidézésével hiába igyekezett állításainak valódiságát bebizonyítani; miután hiába iparkodott a per költségeinek a felét vagy legalább az ellenfél jogügyi képviselőjének a költségét az Irgalmasrenddel megfizettetni: a megsértett Rendtől a bírói ítéletnek őt már nagyon közelről fenyegető hatása alatt hirlapilag is bocsánatot kért, mit az Irgalmasrend neki igaz nagylelkűséggel meg is adott, elengedvén a biróságtól reá jogosan kiszabandó büntetést. Halász Mihály nem nyugodott meg. A Munkásbiztosító útján már a jelen év folyamán két rendbeli feljelentést vett jegyzőkönyvbe az Irgalmasrend kórházában állítólag létező közegészségellenes állapotok miatt. E jegyzőkönyvi feljelentés Halász ügybuzgóságából kifolyólag sok helyen fordult meg — még az Irgalmasrend tartományi főnökénél is. Utolsó fórum a Veszprémvármegye közigazgatási bizottsága volt, amelynek rendelete alapján a megyei tiszti főorvos közbenjöttével a pápai polgármesteri hivatalban f. évi márc. 3.-án vizsgálat tartatott. A vizsgálat folyamán megint kitűnt, hogy a jegyzőkönyvileg felvett panaszos feljelentések alaptalanok, amiért a közigazgatási bizottság május hó 11.-én tartott üléséből kifolyólag ez ügyben a további eljárást beszüntette. A közigazgatási bizottság ezen határozata minden érdekelt félnek, ennélíogva a pápai polgármesternek is megküldetett. Halász most sem nyugodott meg. Mikor belátta, hogy törekvése Pápán is, Veszprémben is sikertelen, Budapesten az Országos Pénztárnál próbált szerencsét. A számlákat, amelyeket az Irgalmasrend kórháza az 1914. év első negyedében ápolt betegekről a Munkáspénztárhoz benyújtott, a maga külön megjegyzései kíséretében terjesztette fel a budapesti Országos Pénztárhoz. Felterjesztésére az igazgató megbízásából dr. Hán, az Országos Pénztár főorvosa válaszolt. Dr. Hán ezen válaszában a csatolt kórházi számlákból azt állapította meg, hogy 914. év első negyedében 10 ríih-eset szerepelt, összesen 209, egyenként átlag 21 nappal, — holott az Irgalmasrend számláin 15 eset található, összesen 274, egyenként pedig 18 átlagos ápolási nappal. Érdekes volna tudni, vájjon Halász terjesztett-e fel az Orsz. Pénztárhoz 10 rüh beteget 15 helyett, vagy dr. Hán hallgatott el a pápai Pénztár érdekében 5 beteget. De ez még a kisebbik hiba. Súlyosabb beszámítás alá esik ennél dr. Hánnak az a kijelentése, hogy a scabies (rüh) kezelésére mindenütt a Wilkinsan-kenőccsel való kúrát használják, mely tudvalevőleg 3 napon át való bekenés után A. napon vett fürdővel ér véget. »Ezek alapján a 4, legföljebb 5 napi ápolás teljesen elegendő«. Dr. Hán e kijelentése egyenesen megtévesztő. Nem áll az ugyanis, hogy mindenütt Wilkinsan-kenőccsel való kúrát használnak. Minden orvos azon gyógyszert alkalmazza, amelyet a maga tapasztalata szerint legjobbnak ismer; már pedig a scabies sok más gyógyszerrel kúrálható sikeresen s talán sikeresebben is, mint a Wilkinsan-kenőccsel. Mikor dr. Hán kimondja, hogy 4, legfeljebb 5 napi ápolás teljesen elegendő, egyrészt pálcát tör azon orvos kollegái fölött, kik scabiest ennyi idő alatt kikúrálni nem tudnak, másrészt pedig önmagát mintegy csoda-doktor gyanánt tünteti fel, aki ily nagy dolog kivitelére egyedül képes. Leghelytelenebbül pedig akkor cselekedett dr. Hán, mikor a scabies kezelésére vonatkozó megállapításait a pápai Pénztárhoz utalta át; még pedig azért, mert Halász Mihály e megállapításokat mint orvosi ítéletet : tekintette s ezzel remélte bebizonyítani, hogy az Irgalmasrend kórházában nem szabályszerűen gyógyítják a betegeket. Hogy ez így van mutatja az a körülmény, hogy Halász e leiratot a polgármesterrel is láttamoztatva, úgy az Irgalmasrend kórházának, mint dr. Domonkos Gézának megküldötte. Csak természetes, hogy dr. Domonkos Géza már orvosi reputációja érdekében is sértőnek találta dr. Hán leiratát s meg is interpellálta őt ez ügyben, aki tudományos megállapításait dr. Domonkoshoz intézett levelében oda módo'sította, hogy ő, a 23760/14 számú ügyben nem ítélkezett, csak orvosi véleményt adott a Munkásbiztosító kérdésére. Az ellenmondás azonban dr. Hán ezen szavai s a pápai Pénztárához intézett megállapításai között nyilvánvaló, Csak egy bizonyítékot erre nézve. Dr. Domonkoshoz küldött levelében azt mondja dr. Hán: »arra a kérdésre, hogy a scabies kórházi gyógyítása rendszerint eltart-e 15 napig, azt feleltük, hogy kivételesen addig is eltarthat« . . ., pedig a Munkáspénztárhoz intézett leiratában erről a 15 napról szó sincs. Ott csupán 4—5 napot állapít meg. S ha már itt tartunk, ki kell jelentenünk azt is, hogy sem a már jelzett 18, sem a 21 átlagos ápolási napon nem ütközik meg az az orvos, aki tudja, hogy az Irgalmasrend kórházában többnyire idült, elhanyagolt scabies esetek gyógykezeltetnek;, hozzá meg, mikor a scabies múlófélben van, más bajt is jelent ugyanazon beteg. Elvégre hallottuk mi más orvosoknak — így több tekintélyes pápai orvosnak — a véleményét is, amely vélemény szerint a scabies 4—5 hétig is eltarthat. 4—5 napon belül csak egészen kezdetleges scabies múlik el. Azért, akinek panasza van a pápai kórház scabies eseteinek a kezelése ellen, annak dr. Hán szavaival azt kell inondanunk, hogy »a tény megállapítása előtt erre nézve is vizsgálatot kell folytatni s megállapítani, hogy a dolgok csakugyan így állnak-e«. Hát csak jöjjön dr. Hán; győződjék meg mindenről személyesen, mert ha látatlanba mond Ítéletet, kompromittálja az orvosi tudományt! Egy okos tanácsot mégis adott dr. Hán Halász Mihálynak, azt, hogy konkrét panaszainak megszüntetését a kórház vezető-