Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-01-18 / 3. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1914* január 1$. 3. szám. PAPA ES VIDÉKE Szépirodalmi^ közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: ZsilavT Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A Pápai Jókai-köp évkönyve. Most kaptuk kézhez a Pápai Jókai-kör évkönyvét az 1912—3. évről. A tartalmas füzet nemcsak a kör anyagi helyzetét tünteti föl, hanem szelleméről is tájékoztatást nyújt, mikor csokorba köti és így nyújtja a nagy közönségnek az estéin tartott felolvasásokat. Első helyen a kör elnökének, Gyurátz Ferencnek megnyitóját olvassuk, ki a nov. 16-iki közgyűlésen szép szavakkal emlékezett meg a »nemzeti ügy érdemkoszorus bajnokáról«, Eötvös József báróról, születése évszázados fordulója alkalmából; ugyanekkor mondott beszédet a vérvád ellen is. Kőrös Endre dr. főtitkár előterjesztése részletesen beszámol az 1912—3. év házi-estélyeiről, nagyestélyeiről és javaslatot tesz az új színház és kultúrpalota egyesítésének ügyében. A felolvasások során Bogár István »A római nőnevelésről« értekezett, részletesen ismertetve a római nőnevelés minden mozzanatát a lány lérjhezmeneteléig. Pongrácz József a magyar diákok Angliában tartózkodásáról irt kimerítő cikket, mely végigkíséri az Angliában megforduló magyar diákot a XII. századtól kezdve , napjainkig. Fejes Zsigmond »a földnek, mint égi testnek kifejlődéséről« olvasott fel egy élvezetes értekezést. Kis József a karácsony esti gondolatokkal kapcsolatban »A bűnösök 1 iránti szeretetről« tartott szabadelőadást, rámutatva a társadalom kötelességeire e téren. Molnár Kálmán érdekes történeteket szedett össze és irt meg Pápa város múltjából. Sarudy György a »nyelvtanulás« kérdésével kapcsolatban arra ad feleletet: milyen nyelveket tanuljunk és hogyan tanuljuk az idegen nyelveket ? Kőrös Endre dr. egy szabadelőadásában a költészet szabadsága mellett tört pálcát, de megkívánja a fölszabadult költészettől is, hogy új, egyéni és merész termékei mint »művészi szépek« gazdagítsák a szellem birodalmát. Kovács Lajos Jenő útját rajzolta meg Koppenhágától Berlinig szines, figyelmet lekötő előadásban, Jókai szellemének pedig Szelényi József szentelt egy lelkes költeményt. Az izlés és értelem közötti teljes harmóniát sürgette Sándor Pál »Az izlés mint az értelem kritériuma« cimü értekezésében, mig Kapossy- Lucián dr. »Az eszthetikai érzelmekről» olvasott föl példákkal gazdagon illusztrált dolgozatot. Az évkönyvet a Pápai Jókai-kör vezetőségének és tagjainak névsora zárja be. Termelő munkára nevelés. A munkanélküliség és drágaság két nagy kérdése vár megoldásra a mai társadalom életében. Közös érdek mind a kettő, közösen viseljük mindegyiknek nyomasztó terhét valamennyien, ha mindjárt nem is egészen tudatosan. Még a drágaság terhének nehezét könynyebben tudomásul vesszük mindanynyian. De a munkanélküliség társadalmi veszedelmével igen sokan közülünk csak akkor találkoznak, amikor a munkátlanság miatt életének legszükségesebb fenntartó eszközeitől is elesett emberek erőszakkal (pl. rablással, betöréssel vagy csalással) akarnak maguknak megélhetést keresni s ezzel embertársaiknak károkat okoznak. Ily körülmények közt nem csoda, ha jelenleg a munkanélkülieken való segítésről többet beszélnek az emberek, mint a drágaságról. A magántulajdon védelméről való gondoskodás készteti őket erre. Lapunk mult számában e helyen szintén arról volt szó; más lapok és a közgyűlések programmjai szintén gyakran emlegetik ezt és már külön egyesület is alakult erre a célra: »A Munkanélküliség elleni küzdelem Magyarországi Egyesülete« cimen. Ezen utóbbi TÁRCA. Régi versek között. Porlepett irások fakult papíron . . . Egyik sem egész, csak mind egy-egy szirom. Mind egy-egy megtépett, illatos virág: Szivemből fakasztott bús melódiák. Keresgélek köztük, nézek, forgatok. Rám mosolyganak az ismerős dalok. Mennyi tépő bánat, mennyi fájdalom "Van leirva egy ily' megfakult lapon. Ifjúkori emlék. Első szerelem. Elgondolkodom e naiv verseken. Lelkem elcsapongva vissza-visszaszáll, E kedves múltban is poézist talál. Porlepett irások fakult papíron . . . Egyik sem egész, csak mind egy-egy szirom, Melyek között csupán szomorú akad, Melyek nyomán végül egy uj dal fakad . . . Molnár Árpád. flz élet iskolája. — Irta: Kraft József. — (Folytatás). Az értelmi készségek hosszú láncsorozatában legalul áll az együgyű, legfelül a lángész, a genie. Érzelmi dispositiónk szerint vagy sangvinikusok, melankholikusok, cholerikusok vagy phlegmatikusok vagyunk. Eme lelkületünk alaphangulatai szerint fogjuk fel a világot, annak változó jelenségeit. Érzelmi világunk összesége adja a kedélyt. A romlatlan lélek, az őszinte érzelem és érzelem-nyilvánítással adja a gyermekkor naivitását. Az elnyomatás, a sok gond elnyomja az érzelemvilágot; olyan az ember, mint az illatától megfosztott, fonnyadt virág. Az érzelemvilág gazdagsága adja a derült életfelfogást. Amint a költő mondja: a világ sem nem jó, sem nem rossz, a szemek olyanok, amelyek jónak, rossznak látják. Az érzelem világába tartozik a hit, a remény, a szeretet. Érzelmi typus mind a három — a jóságos mennyei Atya ajándékai a szenvedő, a küzdő, az ellankadó ember számára. Hitéletünk fészke a család; vallásos érzelmeinket innen visszük magunkkal. A hit és bizalom együttessége a reményéletünk hajójának a mentő árboca. A vallásos hit érzelme nyújt vigasztalást a szenvedésekben, a remény felemeli a lesujtottat, a szeretet érzelme kibékít. Mivé lesz az emberi szív e három nélkül? Kiégett vulkán, nincs mi hevítsen, nincs mi sarkaljon a további kitartásra. A remény és az emlékezet, az emberi szív és agy két legdrágább kincse. Az emlékezet hid, mely a múltból a jelenbe s innen a jövőbe vezet. Sajátsága az emberi léleknek, hogy a jót megőrzi, mint drága kincset, a rossz, a kellemetlen, mint a salak kiküszöbölődik. Csak így válik lehetségessé az érintkezés az emberek között, kik oly gyakran — akarva, nem akarva — megbántják egymást. A remény végig kiséri az embert a bölcsőtől a sirig és midőn nyugvásra térünk