Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-04-19 / 16. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1914. április 19. 16. szám. DEKE Szépirodalmi, kclzjrazdasá^i és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Árpád-utca 9. házszám, A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. I Egy eltávozott bajnokunk után. Egy jó barát, egy kemény bajtárs távozott más vidékre, más városba körünkből. Jól tudjuk, lesznek, kik nem szivesen veszik, hogy neki szóló »Isten hozzád«-unkat ide lapunk homlokára s ily meleg szívvel írtuk. Azt is tudjuk azonban, hogy aki a közélet porondján nagy célokért, eszmékért küzködik s kinek szemében mindenkor a távolban kecsegtető végcél lebeg, különösen ha oly markáns egyéniség az illető, mint Varga Rezső, útközben bizony akarva, akaratlan kénytelen s talán sokszor, másoknak lábára hágni; hibákat is követhet el. De midőn neki búcsút intünk, le kell tenni az egyéni sértődéseket, a tévedéseket, hibákat kutató, sötét, pesszimisztikus szemüveget: megértő baráti szívvel, meglátó s méltányló baráti szemmel kell benne néznünk lelkének jobb részét, érdemeit, becsületes meggyőződése melletti rendíthetetlen kitartását, e meggyőződéséért vívott bátor küzdelmeit; néznünk s őszintén fájlalnunk kell benne azt, mit elvesztettünk! A múlt kedden este a Katolikus Kör helyiségében fényes bankett volt dalmi életünknek sok éven át szóvivő vezéralakjáról. Rámutatott férfias, bátor és sokszor áldozatos szereplésére mind az országos, mind a városi politika, távozó barátunk tiszteletére. Mintegy mind a társadalom, egyesületi élet tehetvenen jöttek össze barátai, tisztelői rén. Őszinte szívvel elmondott, komoly bucsuzóul szíves barátai kézszorításra, szavait az ünneplők részéről mély rolelkes ünneplésre. Midőn Varga Rezső- | konérzés kisérte. Hiszen mindenki tudja, nek pécsi dohánygyári aligazgatóvá történt kinevezesekor a-zt irtuk: lesz még alkalmunk méltó búcsúzásra, erre az alkalomra gondoltunk, vártunk. Jól esik nekünk, mint a Katolikus Kör lapjának, a Kat. Kör meghitt, baráti estéjének szellemében, sőt szavaival szólnunk Varga Rezsőről, annál is inkább, mert minden, ez estélyen elhangzott felköszöntő egyegy mozaik-szemmel, egy-egy képrészlettel járult hozzá annak az illusztrálásához, mit Varga Rezsőben, mi pápaiak, elsősorban mi pápai katolikusok, most távozásakor veszítünk. A Katolikus Kör elnöke, dr. Teli Anasztáz mondotta az első felköszöntőt. A legmélyebb elismerés hangján szólott Varga Rezsőről, mint katolikus társamint játszott Varga állásával, mikor állami tisztviselő létére oly bátran exponálta magát szilárd függetlenségi érzelme mellett. Mindenki tudja, hogy nem volt fontosabb pontja a városi közgyűlések tárgysorozatának, melynél szavát fel nem emelte volna. Azt is láthattuk, hogy sohasem követett mereven egy pártot, egy-egy hangzatos, de üres jelszót, egy kommandót, egy irányzatot, hanem mindenkor indult a saját legjobb belátása szerint, csatlakokozott ehhez, vagy ahhoz az ügyhöz, amelyhez éppen az érvek meggyőző ereje vonta. Ha pedig katolikus s meggyőződése szerinti igaz ügyről volt szó, kész volt a késhegyremenő küzdelemre is, melybe meggyőződése hevében s TÁRCA. Egy zseniális kalandor a XVlII~ik századból. — Irta: Martonfalvay Elek. — (Folytatás). Klement, ki a fogságban eddig nagyon enyhe elbánásban, sőt kivételes megkülömböztetésben részesült, — hisz pl. étkezését ezüst edényeken szolgálták fel, — most már nem remélhetet kíméletet. Hogy teljes és kimerítő vallomásra bírhassák, a birák kieszközölték a királytól szelídebb fokú tortura engedélyezését, s amidőn a hóhérok a kinzóeszközökkel tényleg megjelentek, a vádlott vallott. Megnevezte társait s elmondta, hogy minden szava hazugság, minden irása koholt volt, s az összeesküvésből sem igaz egy szó sem, de minden kijelentését olyformán szövegezte, hogy a király még mindig nem tudta elhinni, hogy ez az igazság. Amidőn például azt állította, hogy sok pénzt, nagy vagyont akart szerezni, hogy azzal valahol nyugodt életet élhessen, önkényt merülhetett fel Frigyes Vilmosban a kétség ennek hihetősége ellen, amikor lám, az ő nagy adományait mindig állhatatosan visszautasította. Klement különben e nagyon fenyegető helyzetben is tudott magának bizonyos egyenrangúságot szerezni a váddal szemben, igaz vallomása feltételeül kötvén ki a király részéről, — és csakugyan sikerrel, — hogy idegen hatalmasságnak kiadatni nem tog. Méltán tarthatott ugyanis attól, hogy akár a bécsi, akár a drezdai bíróság sokkal kegyetlenebb büntetést szab rá, mint a porosz, amely országnak a királya, dacára az általa neki okozott sok aggodalomnak, diplomatiai zavarnak, sőt fenyegető veszedelemnek, még mindig azon tépelődött, hogyan tudná őt megmenteni. A kiadatási kérelmet, amelyet III. (VI.) Károly császár-király intézett hozzá, a király el is utasította, de azelől mégsem térhetett ki, hogy a vizsgálóbizottságba osztrák és szász biztosokat be ne engedjen. Elképzelhető ezeknek a működése, kivált mikor Klement még mindig nem állott el teljesen attól az állításától, hogy a király-elragadás tervét Flemming marsall lancirozta előtte. Az ítéleteket, úgy Klementét, mint porosz alattvaló cinkostársaiét, 1710 fetfruár 9-én hozták meg, s a királyi megerősítés után közölve a szász és osztrák követekkel Bécsbe küldték, hogy — alattvalójáról levén szó — erősítse meg a császár is. A helybenhagyás április 16-án meg is érkezett és az ítéletek végrehajtását 18-ára tűzték ki. És itt ezen a ponton meg kell egy kissé állanunk, hogy annak a kornak sajátságos felfogását bizonyos dolgokat illetőleg szemügyre vegyük. Hogy bámulva nézzük, milyen alárendelt jelentőségű volt az élethalál kérdése az időben, nemcsak annak részéről, aki elvehette, de azéról is, aki az övét odaadni kényszerült. Egy többszörös hazaáruló és felségsértő, veszedelmes szélhámos, tisztes uri fogságban tartva él másfél évig, feje felett az akkori idők rettenetes halál-