Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-04-05 / 14. szám

1914 április 5. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. »legnagyobb magyar«-nak nevezte el nemzete, nem emelte fel szárnyaira a népszerűség szelleme, alig hirdeti emlé­két ércbeöntött alakja; de igen, ami az ércnél sokkal maradandóbb, alkotásai! Dr. Vid Jeromos. Németh István püspök beiktatása. Fényes ünnepnek volt színhelye városunk március 31.-én. E napon ik­tatták hivatali méltóságába a dunántuli református egyházkerület újonnan válasz­tott püspökét, Németh Istvánt, Antal Gábor utódját. A beiktató ünnepen képviseltette magát a két protestáns egyház vala­mennyi egyházkerülete, a református egyetemes konvent, a vármegyei s helyi hatóságok. Az ország minden részéből sereglettek össze az egyházi s világi méltóságok a dunántuli református egy­házkerület székhelyére, hogy igaz szere­tettel ünnepeljék az uj püspököt, ki iránt városunk lakói felekezeti különb­ség nélkül, tisztelettel, nagyrabecsüléssel, igaz szeretettel vannak eltelve. Ismerjük őt, köztünk élt már negyven esztendeje, szemtanúi voltunk munkás életének s örülünk, hogy fáradhatatlan munkássá­gát, gazdag tudását az Úr szolgálatában a legmagasabb egyházi méltóságban érvényesítheti. Az ünnepélyes beiktatást a ref. templomban tartották meg rendkívüli közgyűlés keretében. A beiktatáson jelen voltak gróf Tisza István miniszterelnök, a dunántuli ref. egyházkerület főgond­noka, Balthazár Dezső dr., Tüdős Ist­ván dr., Geduly Henrik, Gyurátz Ferenc püspökök, gróf Dégenfeld József, Dókus Ernő és Kovács Sándor kerületi főgond­nokok, Berzsenyi Jenő dr. főfelügyelő, Beöthy Zsolt, Szász Károly a képviselő­ház alelnöke, Kovács Sebestyén Endre és Hunkár Dénes főispánok, Koller Sán­dor alispán, Antal Géza dr., Gueth Gyula és Jákói Géza orsz. képviselők, Molnár Viktor ny. államtitkár, Nagy Károly egyházkerületi főjegyző, Benedek Sándor a közigazgatási bíróság másod­elnöke, Czike Lajos, Darányi Gyula, Petri Elek, Segesdy Miklós s azonkívül az egyházkerület esperesei, lelkészei s számos egyházközség küldöttsége, a helyi hatóságok, tanintézetek képviselői. Délelőtt 9 órakor gyülekeztek a főiskola dísztermében a jelenlevők s a ref. templomba vonult a hatalmas me­net. A közének után Czike Lajos tatai esperes, h. püspök imával, gróf Tisza István főgondnok pedig rövid beszéddel nyitotta meg a rendkívüli egyházkerületi közgyűlést. Ezután Thury Etele dr. fő­iskolai igazgató felolvasta a püspökvá­lasztó szavazatok felbontásáról beterjesz­tett jegyzőkönyvet, mire a közgyűlés Németh Istvánt megválasztott püspök­nek jelentette ki. A megválasztott püs­pökért küldöttség ment, ennek megér­kezéséig két nyugdíj kérdést intéztek el s az újonnan választott ker. tanácsbirák tették le az esküt. Az uj püspök a kül­döttséggel a templomba lépett s letette az esküt s Tisza István gróf főgondnok üdvözölte az egyházkerület nevében. Az üdvözlés után a püspök tartalmas, magas szárnyalású székfoglaló beszédet mondott. Nagy súlyt fog helyezni a lelkész­képzésre; olyan ifjú lelkészekre van szükség, akik a gyakorlati életben a művelt igényeket és izlést kielégítő ott­honossággal tudnak mozogni. Minden erejével törekedni fog arra, hogy inté­zeteik felekezeti jellegét semmiféle tet­szetős szólam el ne homályosíthassa; elvárja tehát, hogy azok, akik oly nagy előszeretettel mondják magukat a tan­ügy apostolainak és a nemzet napszá­mosainak, a vallásos meggyőződés szent hevületével vetik kezüket a munkára. Fontos szerepet tulajdonít a szeretet­nek; ha ez megvan, meg fog változni az egész társadalom arculata is s Isten­nek országa a földre költözik. Majd Isten áldását kérve vállalkozására, az Egyházkerület elöljáróinak szives jóin­dulatába ajánlotta magát. A székfoglaló beszéd után a fő­iskolai énekkar énekelt, majd Balthazár Dezső dr. tartott nagy felavató szónok­latot. A főgondnok záró szavával s a gyülekezet énekével s az egyes küldött­ségek üdvözlésével, melyeknek száma 23 volt, az ünnep véget ért. A küldöttségek közt bennünket leg­jobban érdekel iskolaszékünk küldött­sége, minek élén lovag Kriszt Jenő esperes-plébános, iskolaszéki elnök üd­vözölve a püspököt, többek között a következőket mondotta: »Méltóságos és Főtisztelendő Püspök LT! Mi is, mi római katolikusok, csak eszünkre hallgatva, teljesen szabadakaratunkból, kik nem állunk Főtisztelendőséged kormányzása alatt, jöttünk ide. Ide von bennünket jóságos szive, ide vont szellemének műveltsége, mely­nélfogva minden vallással karöltve, együtte­sen érezve, iparkodik mindig a legjobb egyet­értéssel a magyar haza javára munkálkodni. Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ur! Azért mi római katolikusok azt kívánjuk, hogy segítse a Mindenható áldásos működésében és kívánjuk, hogy mikor csak egy különb­ség van köztünk, a valláskülönbség, — de azt is feledteti velünk keresztény voltunk tudata, hiszen édes Idvezítőnk legfőbb pa­rancsa a szeretet -—- kivánjunk, hogy édes­hazánk javára és külömböző vallásfelekezetek közt való együttérzés munkálására még so­káig élhessen!« pedagógus és Erdély ez időközi fejedelme II. Rákóczi György sorsára oly végzetes be­folyást gyakorolt Ámos Commenius révén, a magyar dolgokat jól ismerte. A fejede­lem figyelmét ő rá egyenesen Klement irá­nyította, akit Jablonski fel is karolt és a királlyal is összehozott. Bőséges szóbeli és irályos válaszokkal ellátva ment vissza Kle­ment urához. Udvarias hangon tartott stílus­ban, bölcs tanácsokkal a Béccsel való békü­lést ajánlókkal, de minden positiv igéret vagy biztatás nélkül. Klement azonban fiatal­kora dacára már így belesiklott a nemzet­közi diplomácia forgatagába, mint cselekvő alak, s mert szeretetreméltósága, értelmessége s ügyessége mindenkit megnyert, barátokat szerzett magának mindenütt. De nem szándékozom Klementet pá­lyája azon részében, amelyben mint Rákóczi embere működött, végig kisérni, nem is tar­tozik ez tárgyamra. Csak röviden annyit e részben, hogy a következő években, t. i. 1709—14. években mint fejedelmi megbí­zott járt Berlinen kivül Londonban, Hágá­ban, sőt az Utrechti kongresszuson is, ha nem is elfogadottan, ott volt Rákóczi érde­keinek képviseletében, s ott a bécsi követet kivéve, minden hatalom megbízottjával a legbizalmasabb viszonyban és társadalmi összeköttetésben élt az ott b. Rosenau név alatt szereplő alig 23—24 éves Klement. Rákóczi csillaga azonban — mint tud­juk — ez időben már teljesen lehanyatlott. XIV. Lajos király meghalt, — akiben még kissé bizott — s a régens még Ígéretekkel sem kecsegtette. Klement a fejedelemmel együtt volt még Párisban, mint olyan titkár féle, de látva, hogy itt már több babér nem terem számára, a fejedelem több íontos iro­mányát ellopta és Savojai Eugen herceghez fordult azzal, hogy eszközöljön ki neki am­mesztiát, s fontos doldokban fog neki szol­gálatára lenni. Ez meg is történt és Klement Bécsbe ment, ahol Eugen hg alkalmazta kancelláriájában. A Rákóczi elleni hűtlenség volt a nagy kisiklás Klement életében, amely — mivel az egyik gaztett szüli a másikat — vitte a lejtőn lefelé, a szédelgés, a világcsalás lejtő­jén, a szégyenteljes véghez. Tolvaj, hitsizegő, áruló lett a fényes jövőre hivatottnak látszott ifjúból, aki nevet, hitet, urat, hazát úgy cse­reberélt, mint más a kabátját. Egyelőre azonban még ez nem látható Klement pá­lyáján, sőt a szélhámos genialitás, a világ­becsapó diplomácia legfényesebe etappjai még csak ezután következtek. Szavojai Jenő herceg felismerve Kle­ment tehetségét, bár jellemét nem becsülve, szolgálatait jól megfizetve, igénybe vette. Az időben, amikor a politika, a hatalmasok rejtett sakkhuzásaiban kulminált és az intri­kákban, amelyek egyedül alkalmas eszközök voltak a pozíciók megtartására, nagyon ért­hető ez; Klement aki az egész világ diplo­máciáját ismerte és belátott a politikai ko­hókba, nagyon értékes eszköznek látszott. Különben is a bécsi udvar kicsinyes, csel­szövő, kegyencuralmi millieuje egészen neki való volt. Intrikálni, kiszimatolni való volt elég. A nagy szavojai fényes sikereit a Hof­kriegsrat baglyai és a szüklátkörü miniszte­rek ferde szemmel nézték. A sok bécsi spa­nyol, akik a spanyol királyságból kiszorult III. Károllyal kivándoroltak és az uralkodó kegyeiben sütkéreztek, nemkülönben az oszt­rákok is folyton élesztették a császár félté­kenységét a birodalom megmentője ellen. Klement ezeket mind ismerte és hűségesen informálta urát, aki természetesen megfelelő módon védekezett az intrikák ellen. Az ösz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom