Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-01-04 / 1. szám

2 PÁPA ÉS VIDÉKE. 1914 január 4. ros szemében. S ez a valami a bordély­házak. Szörnyűködnek, mikor ezt ki­írom? Én is! Nagyon megromlott Ízlésre vall, ha valakik ilyen ocsmány házakért tudnak lelkesedni. Pedig ugy hallottam, hogy szüló'városomban nagyon is" lobog ez a lelkesedés. Védelmére kelnek, harcolnak a bordélyházakért. Hát ka­tolikus város ez? Hát e városban csak ez tudja az embereket harcba szólítani? Bordélyházakért küzdeni szégyen és gyalázat. Hová veszett itt az egészsé­ges erkölcs? Hallottam, hogy amikor le kellett volna szavazni ezt a szégyen­teljes házat, mely a gyermek nevelésre legveszedelmesebb helyre került a ka­tolikusok tutyimutyisága miatt, a szava­zók közül többen a kaszinóban kár­tyáztak s a szavazás után kérdezték: no mi lett ? Ez is csak Pápán történ­hetett meg. Hol itt a lelkekben a hit, a hatodik parancsolat iránti tisztelet ? A pogányok jobban megvédik az ügyei­ket és hitüket. Dehát ugylátszik a bor­délyházak Pápa műkincse, azért nem szabad azokat bántani. Szégyenlem, hogy szülővárosomat kell ily megvilágí­tásban látni. Hédly P. Jeromos. A Főtér és az Anna-tér. Ha a pápai Plébánia és Pápa város egyetemes leírását lapozgatjuk, megtaláljuk benn, hogy az Esterházy-család — kik kö­rülbelül mintegy 200 éve birják Pápát — mit tettek Pápa városáért. Különösen nagy és hervadhatatlan érdemeket szerzett Ester­házy Károly gróf, egri érsek. Roppant jövö­delmét egyházi és népnevelési célokra for­dította. Ő építtette a hires pápai nagytem­plomot. De nemcsak a hitközség, hanem maga a város is sokat köszönhet e nagy embernek. A mostani termékeny tökért és a gyö­nyörű várkert helyét sással, náddal félig be­nőtt halastó foglalta el, mely a Tapolca és a Bakonyér kiáradt vizeivel táplálkozott. Ezt 1771-ben lecsapoltatta. Termékeny konyha­kertté varázsoltatta. Közlekedésre alkalmas utakat és utcá­kat csináltatott. A mai Főtér is az ő bőkezű­ségét mutatja, mert házakat kellett lerom­boltatni, hogy a mai nagy alakját megnyerje. Nem volt a városnak olyan kérdése, ahol nagy szelleme és bőkezűsége ne nyilvánult volna meg. Pápán majd minden valamirevaló kő­darab az ő alkotását hirdeti. S ha semmi mást nem tesz, mint Pápán a plébánia tem­plomot építteti, már ezzel is kiérdemli váro­sunk soha meg nem szűnő háláját. Mindezért Pápa város háláját lerovandó, megfestette arcképét és örökidőkre őrzi a többi jótevői közt. Megmutatta azt, hogy aki jót tesz vele, azt a halhatatlanai közé sorolja. De minthogy ezt a képet és a jegyzőkönyvi megörökítést csak nagyon kevesen tudják még a pápai lakosok közül is, a vidékiek pedig egyáltalán nem tudnak róla. Monu­mentális emlékoszlopot pedig szintén nem remélhetünk ezidőszerint az emlékére — mint például Keszthely az ő Festetics-e részére, mert szegények vagyunk — P edig megérdemelné. Nem marad más hátra, mint olyan módot keresni, mely nagy nevéhez méltó lenne és a városnak is legfölebb né­hány korona költséget okozna. Ez' pedig az lehetne, hogy a Főteret elneveznénk az ő nagy nevéről Esterházy Károly térnek. Ez lenne az első megörökítés. A második pedig gilesi koldusok rendes gyülekező helye. Maga a lakoma helye csak néhány lépésnyire fekszik tőle. A Gridironban a meghívott csak a meghívót találja s ez vezeti őt a terembe. Maga a terem egy bérházban van és oly tágas, hogy abban 100—120 személy igen kényelmesen elfér. A falak egyszerűen meszeltek és a padlón ugyan szőnyeg nincs, hanem tisztára van kisurulva és a boltozat­ról lecsüngő két bádogcsőből kiömlő légszesz nagyon élénken világítja meg a termet. Be­mutatkozások nem történnek s a jelenlevők sohasem szólítják egymást valódi nevükön, hanem ál-, vagy csúfneveket használnak. A társaság elég tarka, mindannak dacár3, hogy ezen lakomára csak a koldusok szine-java, tehát oly emberek jönnek, kik ezen kasztban a patrícius rendet képviselik. A koldulási hivatásban megőszült béna, aggastyán itt kevés van. A koldusok ugyanis nagyon sokat tartanak a dekórumra, s nem akarják, hogy a meghívott idegen vendég étvágyát veszítse a nyomorék emberek látása által. A többséget a férfikoldusok között a fiatalemberek képezik, s ezek között olyano­kat is lehet megpill antani, kiket az ember a békebiró, vagy a bünfenyítőtörvényszék előtt is látott már. A rongyos ruházat e lakomá­nál teljesen ki van zárva. Rövid ujjasokat vagy kopott, rongyos bársony öltönyöket nem láthatni. Mind fekete frakkban, fehér mellényben és fehér nyakkendővel jelennek meg, de meglátszik, hogy a legtöbb frakkot és mellényt nem a jelenlegi viselőjére szabták. Az asztal puha fából abrosz nélkül, a tányérok, tálak porcellánból vannak. Alig láthatni itt két poharat, vagy palackot, mely egymásnak a párja lenne. Az ételek azonban nagyon ízletesek, a sör, bor kitűnő, nem­különben a cognac, brandy, gin, wiskey s a többi égetett szeszes italok is. Az ételek között van egy, mely a kolduslakomán nagy becsben tartatik: legkülönbözőbb ételekből összeegyvelített becsinált, melyben pulyka­combok, mellek, kakastaréjok, tekenősbéka­szeletkék, malacpástétomok s Isten tudja nv'g mi egyéb van. A meghitt koldusnők vegyesen foglal­nak helyet a férfiakkal. Ezek azonban mind rút, vén banyák. A társalgás fesztelen, de megmarad az illem határai között. A lakoma rendesen 8 órakor kezdődik és tart éjfélig. Éjfélkor táncra perdülnek és járják hajnali 4 óráig. Pont négy órakor abbanhagyják a táncot és megy mindenki a saját tanyájára, hogy másnap reggel elfog­lalja ismét a megszabott helyét a rongyos, kopott bársony ruhájában. Zs. S. az lehetne, amit e lap f. évi április 20-án megjelent 17.-i számában fölvetettem »Vá­rosunk rendezése« cimén. Mire a nemes jóttevőnk 200. születési éve 1925 eljön, az egész Főtér rendeztessék. Mert én azt hiszem, ha a mostani gróf urunk elődei olyan horribilis összeget áldoz­tak a közjóra, a mostani sem záróznék el a város legszebb terének rendezésétől annál­inkább, mivel nem is pénzáldozat, hanem csak terület átengedésről lenne szó. Ennyit az Esterházyról. Még egy nagyemberünk volt. A nevét sok szegény emlegeti. De nemcsak a szegények, hanem a városi vezetőség is ismeri, ha más­honnét nem is, de városi számadásból igen, mert hiszen csak az 1912. évi számadásban is mintegy 15700, azaz százötvenhétezer ko­ronával szerepel, mint hagyományozó külön­féle cimen — Ruszék József. És mindezért a nemes cselekedetért Pápa város a plébánia és egy uradalmi ház közé szorított, inkább udvarnak nevezhető, házszám nélkül levő közt nevezett el róla utcának. Ha az ember ezt látja, nem tudja elgondolni, mért történt ez? Ha tévedés, té­vedni emberi dolog, de tegyük jóvá hibán­kat. Ekkora hálátlanságot egy ember iránt, aki ennyi szegénnyel tett jót, nem szabad elkövetni. Hogy épen ezt a nevet kapta ez a köz, némelyek Ruszék József papi voltával hozták kapcsolatba. Ez eddig elég érthető, De nehezebben érthető, ha tudjuk, hogy az ő forró vágya az volt, hogy Anna-templomot akarta egy második plébániává átalakítani. Erre a célra az 1912. évi v. költségvetésben 56000 (ötvenhatezer korona szerepel. Vagy legalább annyit tehetnének, hogy ennek a nagyembernek a nevéről elnevezhetnének a a mezőn egy olyan új utcát, melyben ezidő szerint csak egy ház van. Mert ott a fejlő­dés következtében pár év múlva szép utca keletkezhetik. De ott, ahol most díszeleg az a név, ott sohasem lesz rendes utca. Azt a közt, nézetem szerint, egészen másnevü utcának kellene elnevezni. Volt a városnak más több nemeslelkü adakozója is és megörökítette a város méltólag. Ennek az embernek csak a szegények őrzik az em­lékét méltókép, akik az ő alapítványának filléreit élvezik. De ha már az elődeink a múltban megfeledkeztek róla, pótoljuk a hi­bájukat mi. A plébánián leltári tárgyként őrizendő képről festesse meg a v. tanács az arcképét és helyezze el a többi hagyomá­nyozok közé. Az Anna-teret pedig nevezze el Ruszék József térnek. Azt hiszem, a dolog ekkénti elintézése mindenkit kielégítene. Kérjük a tek. tanácsot, tegye lehetővé a a fönnebbi kérdés megvalósulását. Figyelő. § Szalon tangót 4 óra alatt tanít Mérő tánctanár. Privát órák, magán kurzus egész nap. Értekezni lehet Főtér 16, II. 13. Uradalmi-ház. § Tánciskola. Mérő József ezidei tánctanfolyama a Griff-szálloda nagytermében a felnőttek részére január 7-én, szerdán kezdődik. Beiratkozni lehet már most Főtér 16, II. 13. Ura­dalmi-ház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom