Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-03-23 / 13. szám

6. P APA ES VIDÉKE 1913 március 16. 19 ellenében vették tudomásul. Körös Endre dr. mindezek dacára kéri a polgármestert, a v. tanácsban hasson oda, hogy a szinházat az egyesületek szombat és vasárnap is meg­kaphassák, ha nem is 30 koronáért, mint ed­dig, legalább a bérlet duplájáért 60 koroná­ért. Ennyit a polgármester is megigért. Sarudy György egy tanügyi tanácsosi állást óhajt szerveztetni és kérdi a polgármestert hajlandó-e ez irányú javaslattal a közgyűlés elé jönni. Mészáros Károly polgármester sze­rint, ha a felhozott tanácsosi állás szervezé­sének költségeitől eltekintene is, akkor sincs abban a helyzetben, hogy tanügyi tanácsosi állást szervezzen, mivel ilyet a községi tör­vények nem ismernek. Muli József az Erzsébet ligetben a már egyszer elhatározott illemhely felállítását sür­gette. Szóvátette a tisztviselőtelepnél dolgo­zott iparosok követelését Geiringer Károly építőmesterrel szemben. Kérte a polgármes­tert, hogy a műtrágyagyár építkezését, ameny­nyire lehetséges helybeli iparosokkal végez­tessék. Mészáros Károly polgármester mind­egyik kérdésre megnyugtató választ adott. Rendőrök családi pótléka. Szó nélkül, egyhangúlag megszavazták a rendőrlegénység családi pótlékát, amely évenként 5000 koronával terheli meg a vá­ros háztartását. Egy-egy családtagra 100 koronát számítanak, amely azonban 300 koronánál több nem lehet. Sok keserű és mondjuk meg nyiltan, nem alaptalan kifa­kadásoknak vetett véget ezzel a szép tetté­vel a közgyűlés. Csak úgy suba alatt. Ugy suba alatt akarta a városi tanács Koritschoner Vilmosnak, az eddigi bérlőnek 800 koronáért kiadni a felsővárosi korcsmát és íüszerüzletet. Varga Rezső azonban is­merve a nevezett üzlet jövedelmezőségét, nem járult hozzá a suba alatt való kiadás­vesen elnyújtózott aztán egy lapos sziklán és sütkérezett a napon ... Egy alkalommal, midőn csigacsővirággal a szájában egy szik­lafal széléhez közeledett, meglátta jó lent, a völgy ölén Seguin bácsinak a házát s mö­götte a karámot. Ez a látvány könnyekig megnevettette őt. — Milyen kicsi kis jószág! — mondá — hogyan is férhettem meg benne ? Azt gondolta magában a szegény, hogy mivel most ilyen magashelyen áll, hát ő is van legalább is akkora, mint maga a világ... Szóval jó napja volt Seguin bácsi gi­dájáriak. Amint így jobbra-balra szökellett, ugy déltájban egy zergefalkára akadt; ezek épen egy vadszőlőtőnek szépen csipkézett leveleit kezdték csipkedni. A mi ugri-bugri, fehérruhás kis gidánk nagy feltűnést keltett közöttük. Átengedték neki a legjobb helyet a szőlőtő mellett s az urak mind nagyon udvariasak voltak vele szemben... Sőt úgy látszott, — köztünk maradjon, Gringoire — hogy az egyik barna zergelegény oly sze­rencsés volt, hogy megtetszett a kis Blanká­nak. A két szerelmes egy vagy két óra hosszat bolyongott ábrándozva az erdőben s ha kíváncsi vagy arra, hogy mi szépet mondtak egymásnak, menj el s kérdezd meg a csacska patakoktól, amelyek a moha alatt láthatatlanul sikamlanak tova. hoz, hanem nyilvános árverést kért, amit a közgyűlés el is fogadott. A nyomor láttára csak kevesen indulnak meg;. Szerencsétlenül kimúlt Fodor István rendőrbiztos özvegye nyomorult 450 korona nyugdijának 800 koronára való felemelését kérte a közgyűléstől. Megborzadtam attól a szivtelenségtői, fagyos könyörtelenségtől, amellyel egy szegény özvegy kérelmét a közgyűlés nagy többsége — élén a tanács­csal — tárgyalta. Látszott, hogy kevesen vannak, akik az élet nehéz küzdelmét, az özvegyi nyomorúságot érezték, illetve átérezni tudták. Egyedül Hajnóczky Béla, Varga Rezső, Sarudy György és Győry Gyula voltak azok, akik felülemelkedtek a mai szivtelen idők könyörtelenségén és meleg szivvel, meleg szavakkal keltek pártjára a szerencsétlenül járt özvegynek. A jégkérget azonban, amely a nagy többség szivét kö­rülvette, az ő lelkesedésük sem tudta felol­vasztani. Levették a kérelmet a napirendről. A szegény napidijasok segélyét is hasonló sors érte azzal a különbséggel, hogy két legkisebb fizetésű napidijasnak a napidíját 3 koronára emelték fel. Városi takarékpénztár. Hosszabb vitát idézett elő a városi takarékpénztár beterjesztett alapszabályterve­zete. A mai nehéz pénzügyi helyzetre való tekintettel még az alapszabálytervezetet sem voltak hajlandók letárgyalni, annál inkább megerősítés végett felterjeszteni a miniszté­riumhoz. Győry Gyula igen helyesen sürgette az alapszabálytervezet letárgyalását. Csoknyay János dr., városi ügyész szintén ezen a vé­leményen volt. Támogatta ebbeli felszólalá­sukban őket Kiss József is. Schreiber Jenő dr., Barthalos István, Kende Ádám dr., H off­ner Sándor dr. és Fischer Gyula a napirend­ről való levételt javasolták. Ez irányban Egyszerre csak friss szellő kezdett len­gedezni. A hegység violaszinbe öltözött; be­állt az est. — Máris! — mondta a kis gida s ijedten állott meg egy helyben. Lenn a mezők homályba voltak burkolva. Az alko­nyat miatt nem látszott már Seguin bácsinak a karámja, csak házikójának a teteje és gyér füst látszott. Hallotta a hazatérő nyájnak kolompját és szomorúság fogta el. Egy sas­keselyű visszaröptében meglegyintette szár­nyaival. A gida összerezzent... majd meg üvöltés hallatszott a hegyen: — Hui hu! A farkasra gondolt; a kis bolondnak az egész napon át nem jutott az eszébe . . . Ugyanakkor jó lenn a völgy mélyén meg­harsant egy trombita. Ez a jó Seguin bácsi volt, aki még egy utolsó kisérletet tett. — - Hu! hu! — ordította a farkas. — Gyere, jöjj vissza — hívogatta őt a trombita. Blankának kedve kerekedett visszatérni; de mikor eszébe jutott a cölöp, a kötél, meg a karámnak a kerítése, úgy gondolko­dott, hogy többet már nem tudná megszokni ezt az életet s hogy jobb lesz kinn maradnia. A trombita elnémult. A gida levelek zörgését hallotta maga szólalt fel Fehér Dezső dr. is azzal a hozzá­adással, hogy az alapszabálytervezetet »rész­vénytársasági« alapon készítsék el újból, mert ugy az esetleges sikkasztás vagy egyéb bajokat nem csupán a város, hanem egye­sek is viselni fogják, de meg ezáltal az el­lenőrzés is intenzivebb és lelkiismeretesebb lesz. Furcsa okoskodás, de egyúttal vesze­delmes is, amellyel még foglalkozni fogunk. Végre vagy egy órás vita után levették a napirendről és újólag visszaküldötték az alapszabálytervezetet az illetékes szakbizott­ságoknak. Nyilvános házalt ügye. A bordélyházak októberben kötelesek lettek volna a Major-utcából kivonulni. Azon­ban elég nagylelkűen — a nevezett utca lakosainak szomorúságára — megkegyel­meztek nekik és a kilakoltatásukat egy évre elhalasztották. A v. tanácsot azonban utasí­totta a közgyűlés, hogy ezen idő alatt gon­doskodjék megfelelő helyről. A városból kivezető utalt javítása. A veszprémi, gyimóti, somlói és bor­sosgyőri utak jókarba helyezésére 3500 ko­ronát vettek fel a költségvetésbe és Bartha­los István javaslatára kicsiben mult, hogy meg nem történt az a komikus, de egyúttal bosszantó eset, hogy a közgyűlés túllicitálta még a mérnöki költségvetést is, felemelvén a 3500 koronát 4500 koronára csak azért, hogy a gyimóti-ut gyalogjárdáját is elkészít­hessék egy csapásra. Fehér Dezsőnek és Csoknyay János v. ügyésznek ugyancsak a sarkukra kellett állni, hogy ezt az ügyrend­ellenességet megakadályozzák. így csak a 3500 koronát szavazta meg a közgyűlés. Túlkiadás az Acsád—görzsönyi útra. Nem sikerült az Acsád—görzsönyi út áthelyezésére ujabb 12 ezer koronát meg­szavaztatni, amiben nagy része van Hoffner mögött. Hátra fordult és mit látott az est­homályban ? Két kurta, hegyes fület s két szikrázó szemet ... Ez íarkas volt. Ott ült mozdulatlanul a maga rettentő nagyságában s nézegette a kis fehér gidát s már előre is élvezte. A farkas nem siette el a dolgot, mert úgyis biztosan tudta, hogy az ő prédája lesz; hamiskásan nevetett, mi­kor a gida hátrafordult: Ha, ha! Seguin bácsinak a kis gi­dája; és vastag vörös nyelvével kanyarintott egyet. A kis Blanka érezte, hogy el van veszve. Eleinte, mikor eszébe jutott az öreg Renal­dának a históriája, aki egész éjjel birkózott a farkassal azért, hogy aztán reggelre a far­kas megegye, azt gondolta, hogy jobb lesz, ha mindjárt fel engedi magát falni; de az­tán mást gondolva, támadó állást foglalt el, előreszegezte fejét szarvaival, amint Seguin bácsinak egy igazi kecskéjéhez illett... nem mintha a farkast meg akarta volna ölni — a kecskék nem igen szokták legyőzni a far­kasokat — hanem csakis azért, hogy lássa, vájjon ő is kibirja-e majd annyi ideig,, mint Renalda. A fenevad aztán közeledett hozzá, mire a kis szarvak el kezdtek táncolni. Ah! kis gida, mily vitézül viselkedett!

Next

/
Oldalképek
Tartalom