Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-03-23 / 13. szám

1913 március 16. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. Sándor dr. v. képviselőnek, aki ugyancsak sarokba szorította az efajta túlkiadások mi­att az illetékeseket. Névszerinti szavazással egyhangúlag elvetették a kérelmet. Egyét» ügyek. A műtrágyagyár számára megvettek 188 négyszögöl területet 1494 K 10 fillérért. A villamos telep nagyobbítására szükséges területet négyszögölenként 20 koronáért ajánlotta fel a grófi uradalom. A közgyűlés azzal a kéréssel fordul az uradalom intéző­ségéhez, hogy a 20 korona vételárból en­gedjen. A város szintezésének költségeire koronát szavazott meg a közgyűlés. Március i5.-e Pápán. A Belvárosi Kat. Kör és a bencés fő­gimnázium szabadság-ünnepe. Lelkes, meleg, tartalmas ünnep volt. A bevezető »Himnusz«-t Tomor Árkád bencés tanár magával ragadó ünnepi beszéde követte. Március 15-ének vonzó erejét abban látja a szónok, hogy a magyar ember a jelen sivárságából a múltba tekint vissza — vigasztalásért. A lelkesedés­nek, önfeláldozásnak, hazaszeretetnek olyan gyönyörű példáit mutatja az a régi, jó, szép idő! Milyen más a jelem! A 48-as vívmányok: a szabadság, egyenlőség, testvériség csak szavakban élnek már. Az ifjúsághoz intézett lelkes buzditó szavai után Gáty Lenke úrleány megszokott művészi kvalitásaival magyar muzsikát adott elő zongorán: a Hunyadi-in­duló parafrázisát. Halász Kálmán V. o. t. mélyen átérzett s jól kidolgozott szavalatát Endrődi Sándor karuc-nótái követték. Az apró diákok: Bakos I., Czifra I., Szólás R., Surányi I., Barbarits L., Csapó B., Kokas S., Mező I., Erdélyi V. szavalatai között Daróczy Lajos úr kurucdalokat adott elő tárogatón. Az édesbús dallamok nyomán fölsirt a lel­künkben a kurucok siralma, a majtényi-sik Tizszernél többször — nem hazudok ám, Gringoire — szorította vissza a farkast, hogy lélekzetet vegyen. Ezen pillanatig tartó fegy­verszünet alatt a kis torkos mohón csipe­gette még a jóizű fűszálakat; aztán tele szájjal tért vissza küzdeni... Igy ment ez egész éjjel. Közbe-közbe Seguin bácsi gidája látta táncolni a tiszta égen a csillagokat s így szólt magában: — Oh, bárcsak kibírnám reggelig! A csillagok egymásután kihúnytak. A kis Blanka egyre jobban döfött, a farkas pedig egyre dühösebben kapkodott feléje a fogaival... Halvány fény özönlött el a látó­határon: Egy majorból felhallattszott egy kakasnak rekedt kukorékulása. — Végre! — mondta a szegény pára, amely csak a virradatra várt, hogy aztán ki­múljon s elterült a földön szép fehér szőr­méjében, amely vérfoltokkal volt tele... A farkas pedig rávetette magát a kis gidára és felfalta. — Isten veled, Gringoire! Az imént elmesélt történetet nem én találtam ki. Ha egyszer a mi vidékünkre ve­tődöl, gazdáink nem egyszer mesélnek majd neked a »Seguin bá'-nak egy kecskéjértil, aki egész iccaka veszekedett a farkassa', mig aztán hajnalra a farkas megette itet.« Hallod-e, Gringoire ?: »Hajnalra megette itet a farkas«. tragédiája, Rákóczi elbujdosásának tájdalma. Mikor azonban az eredeti Rákóczi-nóta is­merős motívumait hallottuk, égett talpunk alatt a föld, szivünkben a magyar érzés. Nagyon sajnáljuk, hogy ha-w#7w-an itt hágy bennünket és a Kat. Kört ez a szerény, ked­ves fiatal ember. Szilaj, merész szabadságharci dalok zár­ták be a lelkes ünnepélyt. A Felsővárosi Kat. Olvasókör emlé­kezése a 48 és 49 dicső hőseire riadóan lelkes ünneppé vált. A belvárosi elemiiskolá­nak nemcsak a tornaterme, hanem udvarának jó része is megtelt publikummal. A három­negyed négykor elhangzott rövid elnöki megnyitó után a kör énekkara adta elő a Honvédtüzér temetése c. magyar népdalt igazán preciz előadásban. Majd Kis János szavalta el magyaros tűzzel a Talpra magyar-t. Az ünnepi beszédet Blazovich Jákó bencés tanár mondotta a tőle megszokott, lobogó hévvel a nemzeti nagyság fundamentumáról. A mély hatást keltett beszédet az énekkar kuruc-nótái követték. A kuruc-nóták után a kuruc-muzsika, a tárogató búgott fel. E cso­dás szerszámból Daróczy Lajos úr csalt elő csodás, velőkig ható, könnyet, a lelkesedés és bánat könnyét kifacsaró kuruc dallamo­kat. Majd Szalay Annus, Német Karolina, Mórocz, Hekler Mariska, Mészáros Mariska, Cseter István, Tóth Ferenc, Sámpár István, Polgár Rcza, Babják Juliska, Keresztes Rózsika, Mező Imre szavaltak el kedves és ügyes előadással bájosabbnál bájosabb darabokat Endrődi S. kuruc-nótái-ból. Ltána Flóri Osz­kár bencés tanár mondott gyújtó, lelkesítő beszédet a szabadságharcról. Majd Spángl István szavalta el lelkesen Petőfi Egy gon­dolat bánt engemet c. költeményét. Az ének­kar a Himnusz fölséges akkordjaival zárta be az ünnepélyt. A harminc tagból álló ének­kar Zsilavy Sándor vezetése alatt meglepő eredménnyel mutatkozoct be előttünk, külö­nösen németcsipkedő nótáival ért el freneti­kus hatást. Gratulálunk. Csak előre! A református főiskola ifjúsági képző­társulata gazdag műsorral ülte meg március 15.-ét. Az ünnepély első fele délelőtt folyt le a. honvédszobornál. A himnusz eléneklése és Szabó Imre »Névtelen hősök« c. költe­ményének elszavalása után Szabó Imre ha­sonlította össze a 48-as márciusi ifjúságot a mai lelkes ifjúsággal. Hatásos beszédét a »Talpra magyar« követte, az ünnepély záró­pontja pedig a Szózat volt. Este a szinházba gyűlt az ünneplő kö­zönség. A nagy precizitással előadott Nyitány után Szabó Imre III. é. napnöv. szavalta el szerzeményét, a »Névtelen hősök«-et, meleg, átérzett előadásával ünnepi hangulatot te­remtett. Huber Károly »Fohász«-át adta elő még az énekkar, melynek zajos sikere a di­rigáló Tóth Lajos főisk. ének- és zenetanár­nak érdeme. Tóth Kálmán vigjátéka »A király házasodik« került ezután sorra. A nő­szereplők közül Bélák Rózsika nagyon ked­ves volt a boszniai bán leányának szerepé­ben; Csizmadia Irénke szintén mesterien alakította az anyakirályné szerepét, mig Kálmán Irénke mint Fisri hercegnő vált ki ügyes játékával. A férfiszereplők közül Szabó Imre játszott szinte műkedvelőt meghaladó ügyességgel Lajos király szerepében. Sok derültséget szerzett T. Kiss Sándor, mint Kopjai Imre; természetes, eleven, biztos já­tékában mindvégig gyönyörködött a közön­ség. A többi szereplők is ügyeskedtek kisebb szerepeikben, csak a Doctissimus Guido já­téka ellen szólhatnánk. Tóth Kálmán darab­jának ügyetlen intribusát személyesítette s valóságos bohózati alakká formálta. Ez nem volt harmóniában sem a rajta levő egyházi ruhával, sem a gomblyukból kilógó olvasó­val. Az előadást mulatság követte a Griff­j szállóban. A Ker. Munkásegylet tanonc osztálya szép hazafias előadást tartott márc. 16. este a belvárosi rk. elemi iskola tornatermében. A zsúfolásig megtelt teremben először az egyleti dalárda énekelt »Ébresztő« dalt. 2. Piliskó F. magyar jelmezben, karddal az ol­dalán a Talpra magyart szavalta. 3. Zsuppán Istvánné, Petőfi: A király esküjét szavalta meghatóan. 4. Az 1848. márc. 15. jelentő­ségét Varga Sándor egyleti elnök ismertette rövid beszédben. 5. Berkes J. Mindnyájunk­nak el kell menni c. népszínművét adta elő 16 szereplővel a tanoncifjuság nagy sikerrel. Nagy hatást értek el eleven játékukkal Árki Rózsika és Teruska k. a., Bejczi Lajos, Káuzli József, Fóris József, Horváth Sándor és László Sándor tanoncok. Igazán dicsére­tes Nagy János és Vince István e. tagok buzgalma, kik fáradtak a tanoncok előadá­sának rendezésében. KRÓNIKA. A tudományszomj netovábbja. Pavlikot, a parlamenti békeangyalt nem kell külön bemutatnom. Hires ember lett az istenadta. Kardos, revolveres legényeivel nem egyszer bújt elő az országház pincéjéből, hogy lekutyafájázza az ellenzék vezéreit. M. kir. »erélye« már megszerezte neki a Ferenc Józseí-rendet, most meg az a hir járja, hogy a vallás- és közoktatátügyi minisztérium ren­deletben értesítette László Mihályt, az egyik budapesti magángimnázium igazgatóját, hogy Pavlik, aki megboldogult diákkorában csak 3 polgári osztályt végzett, leteheti a III. pol­gári és IV. gimnáziumi osztály közötti külön­bözeti vizsgát és vizsgázhat a gimnázium négy felső osztályából is, sőt az érettségit is le­teheti bármikor és bármilyen időközökben. Ez annyit jelent, hogy Pavlik nemsokára beül a szük iskolapadba és vizsgázni fog, mint a karikacsapás. Én csak egytől félek. Hátha a János feje nem veszi be azt, amit a Jancsinak kellett volna megtanulnia! Aján­lanék a történelem tanárának egy mentő kérdést: mikor halt meg a magyar alkot­mány? a magyar parlamentarizmus? és kik voltak a hóhérai ? Erre a kérdésre — azt hiszem — Pavliknak megoldódnék a nyelve s lyukat beszélne a legkiválóbb történetbuvár hasába is. „Nesze, ez a tied!" I. György görög királyt meggyilkolták. Ez a hir meredt a szerdai újságokból milliók égő tekintete elé. Érdemes hát királynak lenni ?! íme egy derék lélek, egy becsületes

Next

/
Oldalképek
Tartalom