Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)
1913-03-16 / 12. szám
VIII. évfolyam. Pápa, X913. március 16. 12. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör es a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér A lap megjelenik minden vasárnapA Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő Zsilavv Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előflzetesi- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. — Március idusán. Újra eljött közénk, újra itt van nálunk! Az első aranyos napsugár, az első langyos, tavaszi szellő már az ő jöveteléről suttogott, s mikor a márciusi ibolya a maga teljes pompájában kifeslett, megérezte a lelkünk, elárulta a szivünk dobbanása, hogy itt van a nagy nap. március idusa. Igen, itt van, s amikor a szemébe nézünk, kigyúl a szemünk, lángba borul az arcunk most is, mint 1848-ban, azon az első ünnepen. Pedig ez a varázs nem a multidők emléke még! Oszbeborult, megtört férfiak, mint szem- és fültanuk beszélnek még az első fellángolásról, mely a szabadságszeretet melegével forrasztotta egybe az emberi sziveket. Az idő kereke sem fordult még anynyit, hogy a negyvennyolcas hősök ködbevesző alakokká, vitézi tetteik pedig mesékbe illő csodákká nőhettek volna. Honnan van hát az a lelkesedés, mely ünnepelni késztet bennünket, mely az első március eseményeire a legendás idők aranyos fátyolát borítja? Honnan van hát az a vágy, mely odazarándokoltat a szabadságszobrok elé koszorúkkal, virágokkal, hogy amikor lelkesedünk a mult emlékeink, ugyancsak a mult szavaival, harsány szózatával lelkesítsünk is?... Ugyanazok a testet nem öltött álmok zaklatnak, hajtanak bennünket, melyek a »szabadság, egyenlőség és testvériség« jelszavát íratták a 48-as lobogókra. Ezért vonzódunk, ezért ragaszkodunk március idusához. S ez a vonzalom, ez a ragaszkodás annál erősebb lesz, minél sötétebb felhők tornyosulnak fejünk fölött. Igaz, hogy e nagy idők tanúi egyre kevesbbednek; a kérlelhetetlen halál még jobban ritkítja soraikat, mint a csatatiizben egykoron. Mit sem tesz! Dicső emlékük akkor is él, lelkesedésük akkor is ott lebeg bennünk, mert olyan sirok között járunk, melyeken fü zöldül, virág fakad, mert olyan temetőbe zarándokolunk akkor is, melynek fölirása a magasztos eszmékért halók vigasztalására: föltámadunk! •) A Belvárosi Kat. Kör közgyűlése. O j A Belvárosi Kat. Kör rendes évi közgyűlését folyó hó 9-én tartotta meg a kör helyiségében. Az érdeklődő' tagok már a kitűzött idő előtt a szokott nagy számban gyűltek össze, úgyhogy a közgyűlés pár perccel 4 óra után meg is kezdődött. A gyűlést dr. Teil Anasztáz elnök nyitotta meg az ő szivből jövő, meleg hangján — igazán észből és szivből fakadó, nagyszabású beszédével. I. t. közgyűlés — kezdte megnyitó beszédét az elnök — az alapszabályok értelmében évenkint egy rendes közgyűlés tartandó, melyen a körnek egész évi működéséről be kell számolni. Midőn a mai napra a közgyűlést összehivtam, nemcsak elnöki jogomat gyakoroltam s nemcsak elnöki kötelességemet teljesítettem, hanem azon cél is előttem lebegett, hogy körünk életét fölfrissítsem és nemes céljának megvalósulásához közelebb vigyem. Midőn tisztelettel üdvözlöm a közgyűlés tagjait, arra kérem, hogy bölcs és higgadt tanácskozásukkal engem ezen nemes cél elérésében támogatni szíveskedjenek. A testületi élet olyan, mint az élő organizmus. Valamint a szervezet akkor van normális fejlődésben, mikor abban egészséges vér pezseg, ha minden szerv teljesíti azt a feladatot, amelyre rendelve van s egymással teljes harmóniában vannak: ugy a testület is akkor van a normális fejlődés színvonalán, mikor abban egészséges közszellem uralkodik, mikor minden tag teljesíti feladatát és egymással egyetértésben működnek. Azonban a normális szervezet is megkívánja, hogy néha-néha erősebb mozgalmasságok a vért benne pezsgésbe hozzák, nagyobb lendületet adjanak működésének, t. i. a szerveket I a szokottnál élénkebb tevékenységre TÁRCA. A könnyről. Nézd ezt a cseppet. Itt van a titok. Ez a könnycsepp a kulcsa mindeneknek, Ennek a kis cseppnek a melegétől A Szfinksz kövének fagya is fölenged. Itt elhallgat minden miért, Minden kérdésre ez a felelet. Nézd ezt a cseppet. Ez a csepp az úr A mindenség felett. Ez a csepp, látod, ez te vagy. Te magadat seholse lelted. (Tudom, mert mindig veled jártam) Nézd hát, ebben a parányi kristályban, Itt van a lelked. Nézd, itt ebben az ici-pici szemben, E kis tükörben benne van a minden. Lám, á végtelen mily szűk helyen elfér. Nézd, benne van az Isten! Benne a pihenés, És a megújulás is itt van. És itt, ebben az ici-pici hídban Összefogódzik a cél és a kezdet, A véges és a végtelen. Nézd csak, hogy ragyog, nézd, hogy reszket. Jöjj, mondd velem, Hogy a könnycsepp a minden. Sík Sándor. Az irgalmasrend alapítója. — Irta: S. P. — Istenes szent János Portugáliában, Dúsítania Montemajor nevü helységében 1495-ik év március hó 8-án született. Jövendő hivatását s életszentségét már eleve hirdeté ama körülmény, hogy a ház felett, ahol született, szokatlan fény támadt, az ércharang pedig magától megszólalt. Jámbor szülői Isten félelmében s kivált a bold Szűz iránti tiszteletre nevelték a kis Jánost, aki csakhamar alkalmasnak is mutatkozott a keresztény tökéletességre. Egy Spanyolországba utazó papnak, ki pihenés végett szüleihez tért be szállásra, Madrid szép templomairól, lakóinak jámborságáról történt elbeszélése annyira meghatotta a még csak nyolc éves fiút, hogy másnap a már eltávozott pap után titokban maga is Spanyolország felé sietett. Anyja, ki Jánost elveszettnek hitte, bánatában rövid idő alatt meghalt, özvegyen maradt atyja pedig a szent Eerenc rendjébe lépve szentül végezte földi életét. János, szülei haláláról értesülvén, nagyon megbánta helytelen lépését már azért is, mert mindenkitől elhagyatva nagy nyomorba jutott, amelyből csak az mentette ki, hogy Kastiliában Oropesa gróf juhásza mellé szolgálatba vétetett fel. E szolgálatban oly hű és pontos volt, hogy gazdája saját leányának kezét ajánlotta fel neki, de ő, mivel a szent Szűz iránti tiszteletből örökös szüzességet fogadott, az ajánlatot visszautasítá. Midőn 1522-ben V. Károly spanyol és I. Ferenc francia királyok közt háború ütött ki, János katona lett és vitézül harcolt a franciák ellen. Később a törökök ellen indított háború alkalmával megfordult Magyarországon is. A háború befejeztével visszatért Spanyolországba és pásztor lett Sevilla kö-