Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)
1913-03-16 / 12. szám
4. PÁPA ÉS VIDÉKE 1913 április 80. ösztönözzék. Igy van a testületi élet is. Szükséges, hogy néha a megszokott rendes működés erősebb lendületet vegyen, új eszmék, hathatósabb fejlődésre irányuló törekvések az életet frissebbé, elevenebbé, a harmóniát a tagok között teljesebbé és öntudatosabbá tegyék. Erre szolgálnak a közgyűlések, amelyekre az egyesület minden tagja hivatalos s mindegyiknek jogában áll uj eszméket felvetni és indítványozni. Ez volna célja a mai közgyűlésnek is. Nem mondom azt, hogy egyesületi életünk teljesen pang, nem mondom azt, hogy nincsen egyesületünkben egészséges közszellem, nem állítom azt, hogy az átkos egyenetlenség sorvasztja erőnket, de azt velem együtt minden tagnak el kell ismernie, hogy szükségünk van az összetartás lelkesebb ápolására, nagyobb önzetlenségre, hogy életünk valóságos eleven élet legyen, ne pedig vegetativ tengődés. Minden család, testület vagy ország akkor áll szilárd alapon, ha egész szervezete összhangban áll az erkölcsi törvényekkel s ha van a tagok között egyetértés. Ha hiányzik az erkölcsi alap, nincs valódi létjogosultsága a testületnek, ha nincs összetartás, még az erkölcsi alapon álló testület is rövid idő alatt bomlásnak, pusztulásnak indul. A mindennapi élet és történelem mindkettőre számos példával szolgál családok, testületek és országok életéből. Alkalmazzuk ezen tapasztalatokon alapuló igazságot egyesületünkre! Megvan-e az erkölcsi alapja és fennmaradásának szükséges volta? Nem tértünk-e le arról az útról, melyet e zelében. Itt eszébe jutottak ifjúkori vétkes botlásai; de nem csüggedve, hanem Isten irgalmában bízva, elhatározta élte teljes megjobbítását. Afrikába kivánt menni, mert azt gondolta, hogy ott az elnyomott keresztény rabszolgákat ápolván, vértanúi halált is szenvedhet és eleget tehet Istennek ifjúságában elkövetett bűneiért. Gibraltár felé indult tehát. A Gondviselés itt egy portugál nemessel hozta őt össze, aki bizonyos politikai vétségek miatt Afrikába száműzetett. János ennek a szolgálatába állván, együtt mentek át Afrikába. Itt a betegsége folytán nagy nyomorba jutott nemest és egész családját János teljes odaadással istápolta. Majd gyóntató atyja tanácsára visszament Gibraltába, ahol mint könyvárus, leginkább imádságos könyvek árusításával foglalkozott. Mikor ily minőségben egyik helyről a másikra ment, egy rongyos ruhába öltözött gyermek alakjában az Ur jelent meg neki. János megilletődve, irgalomteljesen vállaira emelte s mikor a gyermeket egy forrásnál pihentetni akarta, az Ur egy meghasadt gránátalmát mutatott neki, melynek közepén kereszt volt és így szólt hozzá: »istenes János, Granada lesz a te kereszted!« s a gyermek hirtelen eltűnt. János most már egyenesen Granadába költözött; ekkor 42 éves volt. Egy rendkívüli férfiúnak, Avila Jánosnak, kit » Andalusia kör alapítói nemes szívvel, bölcs megfontolással, tiszteletreméltó elhatározással a kezdet kezdetén kijelöltek ? Őszinte szívvel, férfias nyíltsággal feleljünk meg! Ezen körnek legrégibb tagjai, akik a szervezés munkáját végezték, bizonyságot tehetnek arról, hogy nem kicsinyes, partikuláris érdekek, hanem azon tapasztalat vezette őket nemes munkájukban, hogy mivel Magyarországban a katolicizmusnak nincsen autonómiája, nincs is meg sem a politikai, sem a társadalmi életben az a szerepe, mely őt mind múltjánál fogva, mind pedig számbeli arányánál és érdemeinél fogva megilletné. Akárhányszor lett egészében, intézményeiben és képviselőiben nyíltan gúnynak és támadásoknak céltáblájává. Amint a szervezetlenségnek s éppen azért a védekezni nem tudásnak tapasztalata országszerte általánossá lett, megindult a mozgalom a kat. körök alapítása iránt. A végső cél, a hívek közös óhajtása persze az autonómia maradt. A létrehozó okok ma is fennforognak. Az autonómia kérdése még mindig vajúdik s annyi érdek, annyi akadály, annyi kislelkűség áll útjában, hogy egyhamar alig fog megszületni. Hogy a megdermedt magyar katolicizmus ma már kezd életre kelni, tekintélyes része van abban a kat. sajtó mellett a kat. köröknek is. A kat. körnek erkölcsi jogosultságát első sorban ma is a nagy cél szolgálata: az autonómia érdekében az erők egyesítése, tömörítése adja meg. De működésünkért vádakat is zúdítanak reánk. Ha protestáns testvéreinket nem vádolhatják meg felekezetiesapostolá«-nak neveztek, szent Sebestyén ünnepén elmondott prédikációja szivét annyira meghatotta, hogy nagy bánatában a templomból kimenet a kövezetre borulva s mellét verve íönhangon vállá meg bűneit, amiért az emberek elmeháborodottnak tartván, gúnyolták, ütlegelték s végre az őrültek házába hurcolták. János mindezt alázatosan, Isten iránti szeretetből viselte el és mintegy kiengesztelésül elkövetett bűneiért. Avila bölcs tapintattal figyelmeztette őt eljárásának helytelenségére és egyúttal az Isten előtt kedves, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlására, amire János nagy készséggel vállalkozott is. Avila tanácsára tehát, ki lelkiatyjává és barátjává lett, elhagyván az őrültek házát, a gladeluppe-i szent Szűzhöz zarándokolt, ahol sok kegyelemben részesült, majd Granadába érve, megkezdte a betegápolás terhes, de magasztos munkáját. E végből különféle jótevőktől gyűjtött alamizsnából kórházat állított, melybe saját vállain hordta a betegeket és oly buzgalommal ápolta őket, hogy tevékenységét az egész város megcsodálta. Más nemeslelkü férfiak is csatlakoztak melléje, hasonló áldozatkészséggel vállalván a betegápolás szent ügyét, melyet a földi javakkal megáldott emberek most már nemcsak csodáltak, hanem vetekedve gyámolítottak is. Ez volt az alapja a később szervezett s a pápa által kedéssel, midőn erős várukban, autonómiájukban, saját sorsukat biztos kézzel intézik; akkor bennünket még kevésbbé, midőn visszhang nélkül óhajtozni merünk azért, mit ők már több mint fél század óta boldogan birtokolnak. Egyik főtörekvésünk tehát, hogy ébrentartsuk, hangoztassuk, terjesszük, sürgessük a kat. autonómia országának eljövetelét. De célunkért küzdve másokat sérteni nem akarunk, sőt teljes jóakarattal törekszünk rá, hogy másfelekezetü polgártársainkkal minden, a haza és a város közös érdekeit illető ügyekben együtt működhessünk. Ezt a nemes célt csak egy eszközzel érhetjük el: a testvéries egyetértéssel! M. t. közgyűlés nem győzöm ennek életadó szükségességét eléggé hangoztatni. Különösen egyet kérek a m. t. közgyűlés tagjaitól: ez az, hogy a személyi érdeket sohase azonosítsák a kör érdekeivel, viszont a személyi sértődéseket se a kört ért sérelmekkel, vagy az egyesek részéről történt sérelmeket ne tartsuk az egész kör részéről eredteknek. A tisztelet és szeretet uralkodjék közöttünk! Ezek szülik meg majd a teljes harmóniát, mely feltétlenül szükséges életeleme a virágzó egyesületi életnek. Azon reményben, hogy a közgyűlés tagjai igazat adnak nekem abban, hogy egyesületünket csak az alapítóktól kijelölt erkölcsi alapon és testvéries egyetértésben tarthatjuk fenn s hogy erre mindenki önzetlenül törekszik, üdvözlöm a közgyűlés tagjait s azt megnyitottnak nyilvánítom. * megerősített betegápoló irgalmasrendnek. Ramirez Sebestyén tuy-i püspök Granadába jővén, meghagyta Jánosnak, hogy magát ezentúl »Istenes János«-nak nevezze; azonfelül ugy az ő, mint társai részére szerzetesi ruhát is készíttetett. Istenes János nemcsak a testileg, hanem a lelkileg betegekről is gondoskodott, ájtatossági gyakorlatokat tartván nekik, amit nagyon könnyűvé tett azon mély alázatossága, hogy a legalacsonyabb munkát is tel jesíté. Egy alkalommal, midőn az utcáról egy beteget vitt ápoldájába s annak lábait megmosta, benne az isteni Megváltót ismerte fel, aki nagy szeretettel szólt hozzá; azért most már éjjel-nappal fáradozott Granada utcáin a szerencsétlenek fölkeresésében és elszállásolásában, kiterjesztvén figyelmét az egész tartomány ügyefogyottjaira is. Annyi szeretettel volt a betegek iránt, hogy midőn a granadai kórházban tűz támadt, egyenkint hordá ki azokat s egyszer fél órán át volt a tűzben anélkül, hogy a legcsekélyebb baja esett volna. A szivében égő szeretet lángja erősebb volt az őt körülvevő láng erejénél. De más irányban is gyakorolta Istenes János az irgalmasság cselekedeteit. Igy az özvegyeket és árvákat gyámolítá, a bűnösöket megtéríté, kivált a büntanyákra tévedt szerencsétlen hajadonokat iparkodott azok elhagyására és erkölcsös életmódra birni,
