Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-03-02 / 10. szám

VIII. évfolyam. Pap», 1913. március 2. 10. szárr,. PÁPA ES Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör es a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 Egyes szám ára 26 filléi A lap megjelenik minden vasárnap. K. A Kiadótulajdonos. Pápai Katolikus Kör. Feielös szerkesztő Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajn óczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Esterházy Pál grof. Az erdő hűs völgyén kristályforrás fakad. A híven meg-megtérő pásztor nem kérdi, honnan, nem kérdi, hova fut tiszta, átlátszó vize, csak élvezi istenadta jóságát, megenyhíti égető hév szomját. Az okot és a célt, a multat és jövőt kutató ember tudós szeme fölfe­dezi a rejtett medencét, amely a vígan csörgedező kis patakét üde életerővel táplálja; keresi, nézi kanyargós folyását túl az erdőn, túl a hetedik határon. Keresi, nézi, kifogy-e lélekzete pár ki­lométerre, vagy folyóvá dagad-e vize, avagy lesz-e belőle gályákat hordó vi­lágfolyam ?! Szerény lendülettel egy ifjú mág­nás indul neki utjának. Esterházy Pál gróf lép a közélet terére. Nem orszá­gos fényű a méltóság mit felvesz, csak ősi városát világolja be; ott sem az egyetemes közéletnek, csak a katolikus társadalmi életnek lesz világító fáklyája, vezérembere. De kinek szeme látja be e nagyra hivatott életnek a jövő sikjain való, kanyargós folyását!? Ki tudja, nem szór-e majd ez az élet pazar bő­kezűséggel a jelen nemzedékek száz­ezreire, talán millióira; a titkos jöven­dőnek tán évszázadaira világító, mele­gítő, éltető sugarakat!? A magasban való csillogásnak hi­deg fénye nem tetszik neki, nem elé­gíti ki meleg szívének vágyát. Közelebb jő hozzánk, hogy szíveket melegítsen, könnyeket szárítson: jót tegyen. S má­ris mély hódolattal — zászlók hajlanak meg előtte. Hitközségünk kormányzó szerve: a róm. kat. iskolaszék egyhangú lelkesedéssel választja meg elnökének. A pápai kat. tábor legerősebb zászló­alja: a Felsővárosi R. K. Olvasókör hó­dolatos tisztelettel, lobogó lelkesedéssel diszetnökének választja meg. S Esterházy Pál gróf örömmel szorítja meg a feléje nyújtott munkáskezet. Mint a kör disz­elnöke s leendő házigazdája fejedelmi bőkezűséggel fogadja körét, mely arra van hivatva, hogy Pápa összes kat. polgári elemeit magába fogadja. Ugyan­csak a diszelnöki méltóság szíves fel­ajánlásával közeledik- Esterházy Pál grófhoz a belvárosi Katolikus Kör is. Hisszük, hasonló szíves fogadásban ré­szesül. Életre tört az anyamedencéből a patak s a népszerű szeretetnek legszebb jelei, vidám omen-ei közt kezdi meg útját! Ez út folytatása iránt a legszebb reményekkel lehetünk eltelve. Az a medence, melyből kiindul, kifogyhatatlan életerőnek forrása. Nincs a magyar nép történetében még egy család, mely annyi ragyogó csillagot tűzött volna a magyar ég boltjára, mint éppen az Esterházy-család. Adott e család, nem­zeti nagyjaink e dinasztiája, a ha­zának 48-as szabadsághős közvitézt, vakmerő kuruc generálisokat, hires had­vezéreket, európai nevű diplomatákat, legfőbb egyházi méltóságokat, a haza sorsát történelmi erővel intéző nádo­rokat. Nincs szűkebb hazánkban, Pápán sem katolikus intézmény, melynek alap­ját nem Esterházyak rakták volna le! Gyönyörű művészi templomunk; mesz­sze vidéken párját ritkitó Kálváriánk; szent Ferenc fiainak betelepítése és jelenleg is segélyezése; az irgalmasok kórházának alapítása mind az Esterházy nevet dicsérik. E jótékony szellemben működik tovább Pál gróf is. Bőkezű pártfogója kat. társadalmi életünk min­den megnyilvánulásának, nemes gyá­molítója szükséget szenvedő egyesülete­inknek. Templomunk költséges restau­rációja — mint kegyelmes patronust magasztalja. íme, most odaállt soraink élére! Legyen vakítóan fényes, mit meg­fut, a pálya, forrjon össze neve, mint nagy őseié, népünk történetével, mi megyünk utána, osztatlan lelkesedéssel! Avagy melegítsen, világítson csak a mi kis, szűk körünkben élete, mi megért­jük, felfogjuk szeretetének sugarait s annál tisztább, annál forróbb szeretettel viszonozzuk! Isten hozott közénk, Nemes Gróf! Érezd meg közöttünk, hogy a szívek kölcsönös hevében a boldogság titka! Lásd meg közöttünk, hogy napjaink és népünk egymás megértése nemzetünk jövendőjének záloga! Határkő. Pápa, 1913. febr. 27. A Pápai Takarékpénztár Részvény­társaság mai közgyűlésével olyan ese­ményhez érkezett üzleti életében, amelyre minden pénzintézet büszkén szokott te­kinteni, de amely eseményre hazánkban bizony még csak nagyon kevés, hasonló intézmény tekinthet. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület és még alig néhány nagyobb bankot és pénzintézetet tudnánk csak fölsorolni, amelyek a magyar pénzvilág forgatagos, nehéz sorsát kiállva: hosz­szabb és tartalmasabb múltra tekint­hetnek vissza, mint a ma közgyűlésén jubiláló Pápai Takarékpénztár. A ma­gyar közgazdasági viszonyok félszázad­dal ezelőtt olyan nehezek és küzdel­mesek voltak; a vállalkozásokhoz szük­séges kedv s kedvet tettre váltó hitel olyan hiányos volt és az osztrák pénz­intézetek annyira ráfeküdtek az itt-ott mégis felcsillanó pénzüzletekre, hogy hazai, magyar pénzintézet alig tudott alakulni s ha mégis megalakult valaho­gyan, (de nagyon jellemzően mondja a a jubiláló intézet visszapillantása, hogy a közönség avval a tudattal jegyezte 1863-ban a részvényeket, hogy jóté­konyságot gyakorol ezzel!), bizony alig­alig tudta a sok háború, fagy, árviz, rossz termés stb. okozta pénzügyi ka­tasztrófát kiállani és a szerencsés idők,

Next

/
Oldalképek
Tartalom