Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)
1913-02-02 / 6. szám
PAPA ES VIDEKE. pótadókat azonban rajtuk is csak úgy bevasalják, mint a többin. Végre a mult közgyűlés a felsőváros érdekében is tett valamit, de csak valamit, amennyiben elhatározták, hogy a Pápa, böröllői, nagyacsádi, görzsönyi-utat a műtrágyagyár nyugoti oldalán is kiépítik és az úgynevezett Jégveremhidnál összekötik a Felsőhosszu utcával. De csak elvben! A keresztülvitelét jobb időkre halasztják, amikor lesz a városnak rá 24500 koronája. Igaz, hogy ez is valami, legalább is több a semminél, ámbár elvbeli útépítésekkel sohasem fog a nevezett úttest kiépülni, de a Felsőhosszu-utca sem lesz forgalmasabb. Azok a bizonyos »jobb idők« szintén nem egyhamar köszöntenek be, söt nagyon is valószínű, hogy egyáltalában nem is lesz hozzá szerencsénk, mert amit ma 24 ezer koronából megtudnánk csináltatni, az néhány év múlva 25—30 százalékkal többe fog kerülni, az bizonyos, Erre a célra pedig a városnak annyi pénze nem lesz soha, hacsak eddigi gazdálkodásán valamiképpen, valami uton-módon nem javít. Már pedig a felsőváros sem mostoha gyereke a városnak s így joggal elvárhatja, hogy reá is gondoljanak az illetékes körök, legalább minden szent időben egyszer. Elég türelmesen bevárták és nem állták útját a többi városrész fejlődésének, nagyon is méltányos tehát, ha gondoskodik a képviselőtestület arról, hogy azt a bizonyos »jobb időt« legalább meg is érhessük, még pedig mennél előbb. Igaz ugyan, hogy abban az esetben, ha a nevezett utat bekapcsolják a Felsőhosszu-utcába, akkor ez utóbbit is meg kell javíttatni, de hiszen ezt anélkül is meg kellene tenni, mert azoknak a lakosoknak is ép olyan joguk van követelni a várostól útjaik jókarban tartását, mint bármelyik más utcának. Arról azonban előre is biztosak lehetünk, hogy aszfalt kocsi-utat nem kérnek, mint a Kossuth Lajos-utcabeliek. Nincsenek nagy igényeik, csak mi legyünk méltányosak és az egyik városrésznek ne adjunk mindent, a másiknak pedig semmit. Maga a közgyűlés a következőkép folyt le: Mészáros Károly polgármester üdvözölte a tekintélyes számban megjelent képviselőket. A közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Kalmár Károly, Gaál János, Eisler Mór, Ács Ferenc és Kovács Sándor képviselőtestületi tagokat kérte fel. A mult közgyűlés jegyzőkönyvét felolvasás után minden módosítás nélkül hitelesítették. Interpellációk. Halász Mihály kérdi a polgármestert, hajlandó-e gondoskodni, hogy azok a városi tisztviselők is kapjanak családi pótlékot, akik ezidőszerint abban nem részesülnek. A polgármester szerint azok a tisztviselők, akik családipótlékot kérnek, magasabb fizetési osztályban vannak, mint a minőbe a törvény sorozza őket és így a családipótléktól elvőlegény házába mentek, ahol az új asszonyt a virágokkal ékesített ház kapuja előtt a vőlegény édesanyja fogadta. Eléjük íügét és más gyümölcsöt szórtak. Ezzel azt akarták jelezni, hogy folytonosan édesség és bőség vegye őket körül. A kocsi tengelyét elégették annak jeléül, hogy a leánynak többé férjétől elválni nem szabad. Ezután következett az áldozatok bemutatása, majd pedig a lakoma, amelyen a rokonok, nők is résztvettek. Az új házaspárt ajándékokkal és jókívánságokkal halmozták el. Az ünnepségek, melyek néha napokon keresztül tartottak, elmultával a nő elfoglalta lakosztályát, a női lakosztályt. A hires görög hős Achilles szerint: »Minden derék és okos férfi megbecsüli feleségét«. Ha az irodalomban előforduló adatokat és célzásokat mind összevesszük, azt latjuk, hogy az asszony nemcsak hogy nem volt alárendelt szolgálója férjének, hanem egyenlő élettarsa, aki a természettől kijelölt hatáskörben valóságos úrnő, akit ab Dan ép úgy tisztelnek, mint a férjet az övében. A term-szettől kijelölt hatáskör pedig az általános felfogas szerint a családi élet, a háztartás vo,t. Eőfeladatuk közé tartozott, hogy a családnak ruhával való ellátásáról gondoskodjanak. A gyapjú feldolgozását felügyeletük alatt rabszolganők végezték. A szövésben azonban már résztvettek maguk a gazdaszszonyok is, amit ép ugy nem tartottak lealázónak, mint ahogy semmi különöset sem láttak abban, hogy még az előkelő nők is korán reggel vizet hordtak; vagy hogy a betegápolást még az úri nők is magukra vállalták és még beteg rabszolgáikat is a legnagyobb szeretettel gondozták; vagy abban sem láttak lealacsonyítót, hogy a mosást nemcsak a rabszolganőkre bizták, hanem az úrinők is szívesen hozzáláttak. Az ő szemükben egészen természetes volt az, amit Homerosnál a phaiakok királyának leányáról olvasunk, hogy korán reggel felkelvén a rabszolganőkkel együtt megy a tengerre kimosni a ruhát, amely feladat — mint mondá — teljesen az ő vállán nyugszik, mig édesanyja a ruhák elkészítéséről gondoskodik. A háztartás vezetésénél, a felügyeletnél sokkal fontosabb feladatuk volt a gyermekek nevelése, amit nemcsak most tartunk az édesanyák legnagyobb és legszebb feladatának, hanem már a görögök szemében * 1913 február 2. estek. Erre nekünk csak az a válaszunk, hogy a mérnök is magasabb fizetési osztályban van, még is kapja a családipótlékot. Egyébként a jövő évi költségvetés tárgyalásánál módjában lesz a képviselőtestületnek az illetők családi pótlékát utalványozni. Keresztes Gyula a Szarvas-utca leendő megnyitását szorgalmazza, annál is inkább, mert a város a legutóbbi tüzeset alkalmával elpusztult házak felépítését nem engedte meg. Utal egyúttal arra is, hogy a kérdéses házak alkalmas és célszerű utcanyitás esetén úgysem esnének bele az utcanyitásra felhasznált területbe, amit már előzőleg a városi mérnökkel is megbeszélt, aki helyeselte is az általa ajánlott tervet. Miért, miért sem erre az interpellációra a polgármester választ nem adott, hanem azt tanácsolta, hogyha valakinek az építészeti-bizottság határozata nem tetszik, fellebbezze meg. Azt hisszük, ezt tanács nélkül is tudták az illetők, de viszont nagyon jól tudják azt is, hogy az e fajta fellebbezéseknél, mindig a városnak van igaza, különösen, ha hozzá még nem is valami »sulyos« egyén fellebbezi azt meg. Nagy Sándor is akart valamiről interpellálni, de a polgármester idejében leintette. A tárgysorozat megváltoztatása. Lőwy László dr. kéri a tárgysorozat 12. szakaszának először való tárgyalását, mihez a közgyűlés egyhangúlag hozzájárult. is ilyennek tünt föl. De jóllehet a női lakosztály volt a nő legigazibb otthona, a családi gondok eléggé lekötötték idejét, mégsem mondható az, hogy a görög nő egyedüli világa a női lakosztály volt, amelyet alig hagyhatott el; hogy minden nagyobb fokú szellemi kiképzésnek hijával lettek volna, vagy hogy a közügyekről semmit sem tudtak. Ez utóbbi állítást megcáfolja Aristophanes vígjátékainak egész szelleme. Ugyan hogyvolna lehetséges, hogy Aristophanes a »Nők uralmáról« egy egész vigjátékot irjon, amelyben pajkos jó kedvvel tárgyalja a nők emancipációját, ha egyáltalán semmi sejtelmük sem lett volna a nőknek a közügyek folyásáról ? Ugyancsak ez a nehézség merül föl akkor is, ha elfogadjuk azok állítását, akik szerint szellemi kiképzésben egyáltalán nem részesültek a görög nők. Ezt különben szinte lehetetlen felfogássá teszi annak a meggondolása is, hogy görög nők a hires színdarabokat a férfiakkal együtt nézhették és élvezték, pedig ezek igen mély felfogást, igen nagyfokú szellemi kiképzést tettek szükségessé, mert hiszen sok részletük még most is elég nehézséget okoz nem egy tudós főnek. Vagy hogyan lehetne, hogy a